A szavakba önthetetlen színes kavalkád: India

A színek kavalkádja, a szüntelen dudálások hangja, a szemétben turkáló tehenek, a gondozott parkok, a felvillanó mosolyok, a lebbenő szárik, a mesterien tekert turbánok és a zsúfolt szent helyek látványa fogadja azokat, akik Indiába látogatnak.

– mutat rá Csermák Judit, a cikk írója, aki mindössze tizenkét napot lehetett ott, ám megpróbálkozott egy kis ismeret- és élményátadással.

Mint írja, a világ figyelme egyre jobban a szubkontinensnyi India felé fordul. Lakosságának száma (1,3 milliárd fő), gazdasági növekedésének üteme, hosszú évezredek során megőrzött kultúrája egyértelművé teszi meghatározó szerepét.

A rövid történelmi áttekintő után többek között a különböző kézműves műhelyekben készült termékekről is ír.

„A szőnyegek, textilek színpompásak. Nemzetközi szervezetek becslése szerint még manapság is hatvanmillió gyermeket foglalkoztatnak a házi műhelyekben. Kiállításokon látni a miniatúrafestészet remek alkotásait. A mai selyemfestő műhelyek eredeti színvilággal, gyorsított technikát is alkalmazva kínálják portékáikat. Jellemző, hogy a különböző kézműves mesterséget űzők a földön ülnek. A púpos szent tehenek is a földön matatnak, a városok szemétkupacait túrják – néhol vidéken disznók is társulnak hozzájuk –, de az autópályák, s a forgalmas utak szaporodásával a mellékutcákba szorulnak vissza.”

Az épített örökség remekművei sem maradnak ki az útleírásból – lapozzák fel tehát az Erdélyi Napló május 7-ei lapszámát!