A Székelykő bűvöletében: a látvány kárpótolta a „sártengerben” fesztiválozást

Utóbbi két napról tértem haza vegyes, de főként pozitív élményekkel. De ne ugorjunk annyira előre.

Mivel idén csak a művészeti és közéleti események kaptak helyet a faluban, a fesztiválterületig sétálva meg lehetett csodálni a Székelykövet, a különleges és többnyire egységes építésű házakat – amelyek ablakában a legtöbb helyen ott díszelgett az eladó pálinka felirat –, az udvarokból nyíló, spontán kocsmák teraszáról pedig ismerős arcok integettek (vissza).

Az autóval érkező fesztiválozóknak némi nehézséget okozott a parkolóba beállni, ezért sokan a sárba való beragadástól félve az út szélén álltak meg. Tehát már messziről

hosszú kocsisor kalauzolt a „fesztiválfaluig”, amelybe bejutni szintén igazi kihívás volt.

Talán a jegyárusítási és -beváltási pontokat lehetett a legnehezebben megközelíteni, mivel a bejárathoz vezető utat már szalmával és kavicsokkal „orvosolták”, de a jegyárusító pontokhoz mintha nem jutott volna ezekből. Emellett az eső a Folkszigeten rontotta el leginkább a körülményeket, emiatt több népzenei programpontot áthelyeztek a Petőfi Rádió-kisszínpadra.

Kezdő „napfelkelőként” a múlt évi tudósításokból, a visszajáró fesztiválozók tapasztalatai alapján, és a színpadok előtti be nem töltött teret látva szomorúan kellett megállapítanom, hogy

az idei Doube Rise-on a tavalyihoz képest kevesebben voltak.

Kétségkívül sok embert az eső tartott otthon, de aki úgy döntött, hogy felhúz egy pár gumicsizmát, és nem bújik a kényelembe burkolt kifogások mögé, nem bánta meg. Minden apró negatív tapasztalatot kárpótolt a nagyszínpad mögött elterülő, lélegzetállító Székelykő, amely a villózó fényekben, a minőségi zenétől átjárt levegőben egyedülálló összképet ad a fesztiválról.

A koncertkínálat a másik csalogató tényező, a borudvarban hangolódva több ember is kiemelte, hogy egy adott zenekar produkciójáért érkezett a fesztiválra. A Bohemian Betyars a gyalui Várkert Fesztiválos fellépése után, péntek este a torockói közönségnek is bebizonyította, hogy a zenével mennyi pozitív- energiát és életérzést lehet közvetíteni.

A magyarországi együttes érdekessége, hogy a hegedűs és a bőgős népzenei/néptáncos múltját összekeverték a többi tag alternatív vonalával, majd megfűszerezték a punk és a cigány/balkáni népzene elemeivel. Ez a műfajkeverék, a lendületes, pörgős dalok és a maguk módján őrült bandatagok

szinte mindenkit megmozgattak a nagyszínpad előtti „sártengerben” összegyűlt fesztiválozók közül.

A programváltoztatás, amely a Folkszigetről a nagyszínpadhoz közeli Petőfi Rádió-kisszínpadra hozta a Parno Graszt zenekart, kedvezett a rajongóknak, viszont az, hogy azonos időpontban léptek fel Lovasi Andrással, két csoportra osztotta a jelenlevőket. Sokan érdeklődtek a hiteles cigányzenét játszó, Erdélyben is rendkívül népszerű magyarországi együttes iránt is.

A cigány- és világzenei kedvelői a visszatapsolt zenekar fellépése után még egy órát élvezhették a Lovasi András produkcióját, mivel a Kossuth-díjas magyar énekes kétórás koncertet adott a Székelykő lábánál. Lovasi az 1987-ben alakult Kispál és a Borz együttes, valamint a 2005-ben alakult Kiscsillag zenekar néhány tagjával lépett színpadra. A Lovasi ’18 turné ötlete a tavalyi teltházas Lovasi 50 koncertek után vetődött fel. Egyrészt a koncerten szereplő zenészek is szerettek volna valamilyen folytatást, másrészt a koncert és fesztiválszervezők is jelezték a Lovasi-produkció menedzsmentje felé, hogy szerintük a közönség részéről komoly érdeklődés lenne további fellépések iránt. Az érdeklődés Torockón is megmutatkozott, a színpad előtti tér a közkedvelt Ott ahol akarod című zárószámra szinte teljesen megtelt.

Szombat este már az alternatív rock és a rock and roll kapta a főszerepet. A napsütéstől felszáradt, színpad előtti területen összegyűltek Beck Zoltánnal, a 30Y zenekar frontemberével közösen énekelték a népszerű Bogozd ki, Csönded vagyok, Azt hittem érdemes, Ahogy elképeltem című dalokat. Miután a pécsi zenekar a naplementében elbúcsúzott a közönségtől, a magyar rockzene egyik legismertebb bandája, a Tankcsapda lépett színpadra.

A debreceni együttes fennállásának közel harminc évében sorra halmozta a sikereket, a 2018-as év különleges eseménye a zenekar életében, hogy az alapító és énekes Lukács László betölti 50. életévét, ezt a Lukács Félévszázad című turnéval koronázzák meg. A koncertsorozat erdélyi állomásaként látogattak el Torockóra, ahol az új dalokon kívül a régi, közismert és közkedvelt slágereket is előadták. A tömeg egy emberként ugrált a Mennyország tourist, Be vagyok rúgva, A legjobb méreg című dalokra.

A további jó hangulatért a legendás Quimby zenekar felelt, amelyet epikus, sanzonos hangvételű dalok, expresszív zenei világ, erőteljes előadásmód, szimbolikus szövegvilág jellemez – mindezt helyenként népi elemekkel fűszerezik. Utóbbi „fűszert” kissé hiányolta a közönség. Az est folyamán a keményebb gitárszólamok és a klasszikus, érces férfi rock-hang kedvelői a szegedi Dungaree bandával bulizhattak a kisszínpadon, ahol a metál és a posthardcore műfajban játszó, az Eurovíziós Dalfesztiválon Magyarországot képviselő AWS zenekar zárta a színpadi programot.

A nappali programokról érdemben nem adhatok tájékoztatást, mivel csak a naplemente után lettem „napfelkelő”, de helyi források szerint nagyobb érdeklődés övezte a koncerteket, mint a faluban szervezett eseményeket. Ennek ellenére ott is nagy volt a nyüzsgés, valószínűleg az étel- és italtartalékot töltötték fel a résztvevők. Bár a hétlejes lángos és ötlejes szalmakrumpli abszolút megfizethető árnak számít,

a tizenkét lejes (pohár) bor vásárlása egy idő után nyomot, vagy inkább űrt hagy a pénztárcában,

amely egyébként már a belépő beszerzésénél igencsak vékonyabbá vált. Tavaly 69 lejt kellett fizetni egy napra, idén már 100 lejért lehetett napijegyet váltani, a bérlet pedig 249 lej volt. De hát bármennyire is közhelyesen hangzik, a fesztiválélmény és jelen esetben a látvány, megfizethetetlen. Eső, sár, szervezési malőrök ide vagy oda, a Double Rise továbbra is különleges helyen szerepel majd az erdélyi fesztiválpalettán, és a kiváló helyszínválasztásnak köszönhetően megőrzi egyediségét.