A szépségversenyek világa nehezebb és fárasztóbb, mint amilyennek a filmekben lefestik

– Kezdjük az elején. Hogyan kerültél Magyarországra?

– Több mint hét hónapja költöztem ki Budapestre, teljesen önállóan, és életem egyik legjobb döntése volt. Kiskorom óta modellkedni szerettem volna, viszont otthon nem sok lehetőséget láttam erre. Emlékszem, kaptam egy felkérést, ami ide szólt Budapestre, és úgy voltam vele, hogy egy próbát megér. Azóta modellkedem, mellette pedig egy éjjeli bárban dolgozok pincérként. Mindig a szemem előtt lebeg a cél, hogy sikeres modell legyek. Ha ez nem válik be, akkor dj (lemezlovas) szeretnék lenni; esetleg lakberendező.

– Annak ellenére, hogy ez a szakma elég kegyetlen tud lenni, legtöbb kislány arról álmodik, hogyha felnő, modell lehessen. Hónapok óta ezt az álmod éled, ilyennek képzelted el?

– Kiskoromban egyáltalán nem ilyennek képzeltem el. Sokkal nehezebb, fárasztóbb, mint amilyennek a filmekben lefestik. Nagyon nehéz a több órán át tartó mosolygás, pózolás, öltözködés, és néha biza elegem van mindenből, de tudom, hogy én vállaltam, és amikor kapom a felkérést fotózásra, vagy látom az elkészült képeket, mindig megerősít elhatározásomban, hogy igen, ezért csinálom, és ezért tartok ki. Kiskoromban sokat néztem a címlapmodelleket, meg a tévében ahogy a kifutón dolgoznak a lányok. Azt látva minden könnyűnek tűnt még, most viszont már túl vagyok pár versenyen, az egyikről sikerült elhozni a koronát is, amire nagyon büszke vagyok. Folyamatosak a táboraink, ezen belül a fotózások és a forgatások, ami nagyon fárasztó, de eredményes is.

– Nevesítenéd a versenyeket? Melyiken lettél királynő?

– A Perfect Fusion modellügynökségnek dolgozom, a legtöbb versenyt ők szervezik, viszont, amelyiken koronát is nyertem, az egy szűkebb körű verseny volt, a Black&white Miss Top Modell volt, amelynek nagyon élveztem a felkészítő hétvégéjét is.

– Mennyire volt nehéz a kezdet? Mennyi idő alatt éreztél rá a modellszakma kihívásaira?

– A kezdet soha nem könnyű. Sokkal több időbe telt, mint számítottam, és nagy erőfeszítést igényelt, hogy kitartsak, aminek köszönhetően elértem odáig, ahol most tartok. Még mindig nem mondanám azt, hogy profi modell vagyok, de igyekszem ezen az úton haladni. Elég hamar ráéreztem a pózolás lényegére, megszerettem a kamerák világát, és Budapestet is. Ha valamit nagyon szeretnél, az áldozatokkal is jár, nem hull csak úgy az öledbe a korona.

– Milyen elvárásokat fogalmazol meg magaddal szemben a kinézeteddel kapcsolatban? Illetve mit vár el tőled az ügynökség?

– Az ügynökségemnél nincsenek kikötések, ők csupán azt szeretnék, hogy mindenki egészséges, fitt legyen, és szeresse önmagát. Folyamatosak a felkészítő táborok, amik nagyon hasznosak. Teljes mértékben odafigyelnek a modelljeikre, támogatják őket. Magammal szemben ennél szigorúbb vagyok, szeretnék sportosabb lenni, egészségesebben táplálkozni, de ki tud ellenállni egy finom hamburgernek?!

– Mit üzennél a modellkedéssel kacérkodóknak?

– Igazából, még én sem vagyok profi, de talán azt mondhatom, hogy merjenek önmaguk lenni, merjék kipróbálni önmagukat. Soha ne féljenek belevágni az ismeretlenbe, mert ha van elég kitartásuk, akkor sikerülni fog. Minden kezdet nehéz, de bíznod kell magadban, hanem kudarcot vallasz.

– A szüleid hogy fogadták a döntésedet? Támogatnak ebben az elhatározásodban?

– Sajnos, édesapám már több mint egy éve elhunyt, viszont van egy nagyon jó nevelőapám, akinek nagyon hálás vagyok, hiszen édesanyámmal együtt mindenben támogatott. Nyilván elsőre nem örültek az elhatározásomnak, hogy más országba költözök, de aztán rájöttek, hogy számomra így a legjobb, és teljes mértékben támogatnak.

– Tervezel-e tovább tanulni?

– Kézdivásárhelyen a Bod Péter Tanítóképzőben két és fél évig pedagógiát tanultam, aztán rájöttem, hogy nem ez az én utam, így átmentem a Gábor Áron Szakközépiskolába, és ott fejeztem be számítástechnika szakon. Szeretnék tovább tanulni, viszont csak tanfolyamok jöhetnek szóba, most már csak olyasmit akarok tanulni, ami tényleg érdekel, illetve ahhoz fűződik, amivel a későbbiekben foglalkozni szeretnék.

– Ilyen lenne a dj-szakma?

– Otthon nagyon sok ismerősöm ezzel foglalkozik, viszont számomra akkor vált fontossá, amikor 16 évesen beléptem a techno világába. Nagyon vonzott ez a zenei stílus, és már akkor elhatároztam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Pár barátom bevezetett a zenekeverés világába, és nagyon élveztem. A tervem az, hogy itt, Budapesten elsajátítsam ezt a tudást, mert rengeteg a lehetőség ezen a téren is.

– Hogy jön be a képbe a lakberendezés, mint harmadik lehetőség?

– Kiskoromban folyamatosabb átrendeztem a szobámat, és ilyen jellegű applikációkkal töltöttem az időmet. A barátaim, a családom azt mondta, van érzékem hozzá, így jött be képbe, mint harmadik opció.

– Milyen közeli és távoli célokat tűztél ki magadnak?

– Mindenképp szeretnék elismert, jól kereső modell és dj lenni, ezek a hosszú távú célok.

– Hogyan határoznád meg a szépséget?

– Mindenkinek más jelenti a szépet, viszont én úgy gondolom, hogy mindenkiben van valami különleges, valami szép, ami nem feltétlen látszik kívülről, sokkal inkább egy belső kisugárzás. A versenyeken sem csak a külső szépséget nézik, fontos a kisugárzás. Egy bájos mosoly, egy tekintet...