Agytorna gyerekeknek és időseknek: sakk

László Zoltán tizenegy évvel ezelőtt lett a Szent György Lovag Sakk Klub elnöke, akkor kezdte néhány kollégájával a sakkoktatást, a sakkedzősködést, amiben – az eredmények alapján – jó volt, ő mégis úgy érezte, hogy hiányzik az ehhez a munkához szükséges háttér, egy pedagógiai alap – bár ezt akkor még nem tudta magának megfogalmazni. Egy éven keresztül eleinte autodidakta módon foglalkozott pedagógiával, pszichológiával, később azonban egyetemi szakképesítést szerzett: „kilencven százalékban” ott hagyta jól fizető, eladási menedzseri állását, hogy tervei megvalósítására koncentráljon.

„Az egyetemi évek alatt a különböző tantárgyak, tanárok, témák által a sakkot minden kontextusban tanulmányoztam, minden irányból megközelítettem a genetikától az idegtudományig, és a szakdolgozatomat is a sakkal kapcsolatban írtam” – mesélte László Zoltán.

A hamarosan induló sakksuli és mentáltréning kapcsán László Zoltán elmesélte, hogy érdekessége, hogy nem csak sakkot tanít majd a gyerekeknek, hanem figyel arra, hogy milyen fejlődési szakaszban vannak, hogy milyen a mentális életkoruk a fizikai életkorukhoz képest, hogy milyen téren van szükségük fejlesztésre, segítségre. László Zoltán azt is elmesélte, hogy Magyarországon most már léteznek hasonló törekvések, például Polgár Judit úgy foglalkozik sakkoktatással, hogy különböző szakembereket, pedagógusokat és pszichológusokat is bevon a munkába. László Zoltán szerint a sepsiszentgyörgyi sakksuliban és mentáltréningben az lesz az egyedi, hogy egy ember átlátja majd mindenik szakterületet.

Szó esett arról is, hogy a sakk Örményországban kötelező tantárgy, illetve sok EU-s országban létezik opcionális tantárgyként. Annak kapcsán, hogy Romániában lehetne-e a sakk iskolai tantárgyként történő oktatása rövidtávon cél, László Zoltán kifejtette, hogy szerinte ezzel kapcsolatban is az a probléma, hogy léteznek jó sakkozók, sakkjátékosok, akik nem értenek a pedagógiához és jó pedagógusok, akik nem tudnak sakkozni. Meglátása szerint

járhatóbb út lenne az, hogy a sakkozókat vezessék be a pedagógia világába, mint az, hogy a tanítónőket, akik nagyon különböző személyiségűek, érdeklődésűek és életkorúak lehetnek, tanítsák meg sakkozni.

Mindemellett fontos lenne a sakkoktatás, hiszen a sakk nagyon sok készséget, képességet, kognitív folyamatokat fejleszt, a sakkozás a verstanulástól, a nyelvtanuláson át a matekfeladatokig sok mindenben segíthet, hiszen megtanít arra, hogy megosszuk a figyelmünket, hogy egyszerre több dologra is koncentráljunk, hogy átlássunk komplex helyzeteket, előre gondolkozzunk.

A sakksuli és mentáltréning a 6–11 éves gyerekeket célozza meg, László Zoltán 12 fős csoportokat tervez. A gyerekek heti egy alkalommal találkoznának két órára, több csoport is működhet majd párhuzamosan. Zoltán nagyon szisztematikusan tervezi követni a gyerekek fejlődését, szeretné a szülőket is intenzíven bevonni a munkába, tőlük is állandó visszajelzést vár majd.

„Ez a sakk-kör fejlődésorientált lesz, azaz mindenki a saját kompetenciájához mérten fog fejlődni” – szögezte le László Zoltán arra is rámutatva, hogy a sakk által nem válnak zsenikké a gyerekek, csak ideális esetben gyorsabban, könnyebben lépnek át egyik fejlődési szakaszból a másikba, például a sakknak köszönhetően akár már tíz éves korra kialakulhat az elvont gondolkodásuk, ami általában csak tizenkét éves korban jellemző. A szakértő azt is hozzátette, hogy a sakkban nagyon fontos az is, hogy időre megy, hisz így a gyerekek hamar megtanulják, hogy fontosak a gyors döntések, de azt is, hogy akár két órás kínlódást és munkát tönkre lehet tenni egyetlen elhamarkodott döntéssel. A sakk megtanít felelősséget vállalni is.

Bár nem cél, hogy „bajnokokat” neveljen ki a suli, a gyerekek versenyekre is járnak majd, hiszen fontos a megmérettetés, a visszajelzés, a kilépés a megszokott és kényelmes közegből.

A program nem csak a fiatalokra szeretne koncentrálni, hanem az idősekre, a hatvanöt év felettiekre is, akik László Zoltán szerint gyakran háttérbe szorulnak, amikor programok, tanfolyamok szervezéséről van szó.  Az oktató reméli, hogy az önkormányzat fogja segíteni a munkáját, illetve pályázatokat is tervez majd beadni.

Hosszútávon Zoltán reméli, hogy eljut oda, hogy az általa alapított sakk-klub elképzelései, működési elve alapján sakkoktatókat képezhet majd ki, akik hasonlóan komplex módon foglalkoznak majd gyerekekkel, idősekkel. Addig is igyekszik a sakkot népszerűsíteni Erdélyben, hiszen mindenkinek csak hasznára válik.