Apró szemekből nagy kedvencek: Szőcs Hortenzia

A nagyszülőknél töltött gyermekkori vakációk idejére nyúlik vissza Szőcs Hortenzia találkozása a horgolással, kézimunkázással. Nagymamája tanítgatta kötni, horgolni, anyagdarabokból ruhákat varrni a babáknak. Aztán évekig nem vette kézbe a horgoló- és kötőtűt, mígnem tizedik osztályos korában rózsahimlős lett.

„Szigorú »szobafogságba«, karanténba kerültem. Nem volt még internet, Facebook, és valamivel le kellett foglaljam magam. Édesanyám is sokat kötött, akkoriban divat volt, a Fürge ujjakból volt egy gyűjteményünk, és anyu kötött nekünk blúzokat. Otthon mindig volt fonalunk, mindenféle színből. Így került elő a horgolótű, és

Ezután ismét letette a horgolótűt, zajlott az élet, majd néhány év múlva találkozott egyik volt osztálytársával, Berényi Reginával, aki horgolóklubot indított. „Ez nekem épp kapóra jött, otthon voltam gyereknevelésen, kikapcsolódásnak nagyon jó volt, hogy keddenként találkoztunk a könyvtárban, csajokul, idősek, fiatalok. Reginának köszönhető, hogy újra kedvet kaptam a horgoláshoz. Már megjelent az online világ, könnyebben hozzá lehetett férni mindenféle mintához, de ő is hozott, és tanított a technikákra. Anno kezdetleges szinten megtanultam horgolni, de egy rajzolt mintát nem tudtam volna kibogarászni” – emlékezett vissza a fiatal csíkszeredai nő.

Mint mondja, nagyon szeret kézműveskedni, ez kikapcsolja őt, türelme is van hozzá. Előfordult, hogy egy minta, figura nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, ilyenkor egy-két hétre félretette, majd újra megpróbálta elkészíteni. Tenzi szerint kihívás is van mindebben, mert gyakran van úgy, hogy a gyerekek meglátnak valamit, és kérik a szülők, hogy készítse el az adott figura horgolt változatát.

„Például amikor Minecraft malacot, majd kecskét kértek, akkor biza le kellett üljek, elővenni a kockás lapot, kiszámolni, rajzolni, húzni, visszabontani. Tehát van olyan eset, hogy én kell megtervezzem. De szeretem ezt az oldalát is, hogy nem sablonos, nem mindig ugyanazt készítem. Például horgoltam a legkisebb húgomnak egy Oscar-szobrot. Borzasztó nehéz volt, fémszálas, aranyszínű fonalat vettem, ami elég durva az aranyszáltól. A többi figurát mindig száz százalékos pamutból készítem. Ezzel a fonállal nagyon nehéz volt dolgozni, a felső részét többször vissza kellett bontsam, mert nem jött ki arányosan a figura a lábak után.

Ilyenkor nagyon el lehet rontani, de minél többször készít valaki ilyen-olyan figurákat, annál jobban rálát ezekre a buktatókra. Én általában leírom, készítek egy tervet a nehezebb részről. Ahol tudom, hogy kicsit macerásabb, ott rajzolok, számolok, hogy az arányok kijöjjenek.”

Elmesélte, az egyik legkedvesebb figura, amit készített, az a Cseperedők családi fesztivál kabalafigurája volt, Cseperke, a gombaember. De nagyon sokan kértek tőle horgolt hokistafigurát, legutóbb Peppa malac és családja bontakozott ki a fonalakból. „Volt olyan anyuka, aki utólag jelezte, hogy a gyermeke azóta is a kis hokistával alszik, amióta megkapta, vagy ha megy táborba, akkor azt biztosan be kell tenni a csomagba. Jóleső, hogy ragaszkodnak hozzá a gyerekek.”

Számtalanszor előfordul, ha meglát egy új figurát, mintát, azt el kell készítenie. Kiderül, minél kisebb egy figura, annál nehezebb megalkotni. „Főleg az összevarrás mütyürke munka. De mindenik darabhoz tartozik egy történet, hogy ki miért kéri, ez ad még többletet mindehhez.”

Ha meglát egy különleges, szép színű fonalat, akkor rögtön szárnyalni kezd a fantáziája, hogy mit lehetne abból horgolni.

„Most a nagy kihívás, hogy készítsek egy horgolt fürdőruhát. Időigényes, de tervben van, hogy megpróbáljam. Nagyon sok terv van a fejemben, vannak dolgok, amiket ezután szeretnék megtanulni, mindig találkozom új technikákkal. Az a jó ebben, hogy mindig van új, amit ki szeretnék próbálni, csak legyen rá időm” – mondja mosolyogva. A horgolás leginkább délután, munka után, vagy hétvégén kerül elő. Alkotásaival másokat is inspirál, volt, aki az ő hatására vette elő újra a horgolótűt, fonalat. „Nekem ez egy hobbi, és nagyon élvezem. A lelkemből is egy kicsit belehorgolok, mert mindenik darab személyes. Mindig tudom, hogy jó helyre kerül a kezem munkája, és ez számomra is örömet okoz.”