HIRDETÉS
Temesvárról folyamatosan azt hallja az ember, hogy multikulturális város. A román többség részéről előszeretettel hangoztatott jelzőnek ma már kevés a valóságalapja, hiszen a bő száz évvel ezelőtti, mintegy 85 százalékos magyar–német–szerb–bolgár és olasz többség és a 10-15 százalékos román kisebbség aránya egy évszázad alatt gyökeresen megváltozott. A magyar mellett a legjelentősebb városalkotó közösség, a németség szinte teljesen eltűnt, de a többi népcsoport is igen kis létszámban maradt fenn.
15 ezres létszámával ma már egyedül a magyarság jelenti a temesvári „multikulturalizmust”.
A gasztronómia nyelvére lefordítva, ezt azt jelentené, hogy a Temesvárra látogató vendégnek könnyűszerrel találnia kellene sváb, magyar vagy szerb éttermet. Aki az első kettőt keresi, annak bizony csalódnia kell, merthogy ilyen nincs Temesváron, pedig a két világháború között szép számmal akadtak ilyen éttermek is. Az egykor soknyelvű Temesvár hagyományos gasztronómiájára egy-két szerb gyorsétterem emlékeztet, ahol többek között pljeszkavicát lehet enni.
Ezzel szemben nagyon sok az olasz étterem, amelyek viszont nem az évszázadok során itt élő és mára eltűnt olasz kisebbségnek tudható be, hanem az Olaszországból ide telepedett vállalkozóknak, illetve olyan romániai üzletembereknek, akik az örökzöldnek számító olasz konyha rendszerváltás utáni térhódításában láttak fantáziát, és számításaik bejöttek.
A Fehér lóhoz címzett étterem (La Calul Alb) mellett ezúttal az volt a perdöntő, hogy a temesvári vendéglők közül talán egyedül itt lehet velős csontot rendelni.”
És hogy milyen gasztróélményekben volt része a Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró kiadványa munkatársának, megtudhatják az október 6-ai lapszámából.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
