HIRDETÉS

„UFF-os vagyok, ez a szakmám”

Dávid Anna Júlia 2017. november 24., 13:35 utolsó módosítás: 2017. november 24., 14:22

Amikor diákok mozgolódnak Székelyudvarhelyen, valószínű, hogy a helyi fiatal fórum programja zajlik, vagy épp társszervezőként igyekeznek életet, pezsgést vinni egy-egy rendezvénybe. Mindig is sokakat mozgattak meg programjaik, s egyre többeket, de vajon ki is áll a szervezet élén, mi motiválja, hogy folyamatosan szervezzen, ötleteljen, pályázzon? S hogyan lett a kommunikációs szakemberből picit könyvelő, picit tanár, picit menedzser, picit örök diák?

Vass Orsolya öt éve vezeti az Udvarhelyi Fiatal Fórumot Fotó: Pál Árpád

Vass Orsolya öt éve vezeti az Udvarhelyi Fiatal Fórumot, azóta számtalan diákrendezvényt talált ki, szervezett meg, menedzselt le. Már diákként aktív tagja volt a fiatal fórumnak, így amikor arra kértem, meséljen kicsit magáról, majd az UFF-ról, kacagva annyit mondott: „manapság nehéz lenne a kettőt szétválasztani”.

A középiskola befejezése után – miközben alelnökként tevékenykedett a szervezetnél – Vásárhelyen kezdett el kommunikáció és közkapcsolatok szakon tanulni, majd jött a lehetőség, hogy UFF-munkatárs legyen. Bár nagy dilemma volt, hogy vajon otthagyja-e az egyetemet, egyetemi életet, végül nem sokat teketóriázott: elvállalta, hiszen mindig is ezt szerette volna csinálni, s akkor minden más bizonytalanabb kilátásnak tűnt. Így befejezte az évet, majd lefagyasztotta vásárhelyi életét, és hazajött.

HIRDETÉS
„Nagyon tetszett, hogy azt csinálhatom, amit addig a szabadidőmben, de most úgy, mint a nagyok”

– emlékezett vissza Orsi. Itthon Jakab Attila – jelenleg városmenedzser, akkor még a szervezet vezetője – mellett szokott bele a feladatokba, s bár nem Vásárhelyen, de munka közben közgazdaság és menedzsment diplomát szerzett, sőt tanfolyamra is beiratkozott könyvelést tanulni, hiszen a szervezet működéséhez szükséges papírmunkát is jól akarta elvégezni, okosan szeret gazdálkodni.

Orsi ambíciós, pörgős, de nem szereti az üresjáratokat, így nagyon fontos neki, hogy bármit tesz, meg tudja fogalmazni a célját, hogy magának és másoknak is átlátható, elszámolható legyen tevékenysége. Állítása szerint a folyamatos pályázás, illetve a sajtóközlemények megfogalmazásának köszönhetően tanulta meg, hogy bármilyen jó ötletről legyen is szó, mennyire fontos átláthatónak lennie a mondanivalójának és hogy már a legelején legyen megfogalmazott célja. S bár erős benne a megfelelési vágy, azért szükséges az egészséges lazaság is, hiszen hiába gondol ki részleteiben egy-egy tervet vészhelyzet esetére, úgysem az fog történni, amire felkészülnek. Szerencsére olyan komoly helyzet még sosem állt elő, amire ne tudott volna megoldást találni. Ez rendkívül fontos, hiszen munkája több ponton is felelősségteljes: egyfelől nagyrészt kiskorúakkal dolgozik, másfelől az UFF-programok mentalitásformálásáról is szó van.

Utazva tanulni

Orsi sokat utazik, de még mindig „nem eleget” – ahogy fogalmaz. Munkájának egyik nagy előnye, hogy lehetőség van nagyon kedvező feltételek mellett utazni, így járt már például Törökországban, Spanyolországban, Finnországban, Grúziában és a Zöld-foki szigeteken.

Orsi ambíciós, pörgős, de nem szereti az üresjáratokat Fotó: Pál Árpád

Legutóbb kolléganőjével az önkéntesek koordinálásáról szóló képzésen vett részt Spanyolországban – főként arról szerzett ismereteket, hogyan lehet motiválni olyan esetben, amikor a pénz nem tényező. Egyébként Erasmus+ programokon keresztül vannak ilyen és ehhez hasonló képzések, illetve helyi szinten levezetendő pályázati lehetőségekhez is összehívják valamely uniós országban a szervezetek vezetőit, és ott közösen tervezik meg azok lebonyolítását. De számos más típusú program is létezik. Az UFF inkább az uniós, magyarországi és helyi lehetőségeket használja ki, több rossz tapasztalatuk van az államilag finanszírozott pályázatokkal kapcsolatban, azok ugyanis mindig fennakadnak a bürokrácia hálóján. Mint mondta, nagyon sokat lehet tanulni egy-egy uniós pályázat révén, hiszen ott a bizottságok komoly kiértékelőt adnak, így ha valamit vissza is utasítanak, tudni lehet, min és hogyan kell majd fejleszteni. Az utazásokról azt is megtudtam, hogy Orsi számára

a különböző kultúrákba való betekintésre, kapcsolatok kialakítására és tapasztalatszerzésre nagyon jó,

de a legjobb, hogy mostanra megismerhetett Európa különbőző országaiban működő ifjúsági egyesületeket, amelyektők tanulni lehet, és amelyekhez viszonyítani lehet az UFF munkáját.

A mai fiatalok

Orsi úgy látja, hogy inkább ő változott, nem a fórum célkitűzése, és nem is a fiatalok: ő lett tapasztaltabb, lát másképp dolgokat, mint 2012-ben, amikor a tisztséget elvállalta. „Azzal, hogy idősebb lettem, másképp gondolkozom bizonyos témákról. Az ifiház ugyanaz maradt, a diákok is mindig diákok maradnak, csak a módszerek változnak.” Mesélte, hogy már diákkorában is egy baráti társaság volt az UFF, amikor még csak tízes-húszas létszámban zajlottak a heti gyűlések. Azóta akár hetvenes-nyolcvanas létszámban is összegyűlnek időről időre, a hangulat viszont megmaradt, és a célok is. Jövőbeni terveiről egyelőre csak azt sikerült megtudni, hogy van még néhány dolog, amit a szervezeten keresztül megvalósítana, ugyanakkor fontos számára, hogy elődei jól működő programjait megőrizze. Nem egy nagy célja van, hanem sok kicsi.

Szereti, amit csinál

Munkájában azt szereti leginkább, hogy változatos, így élete is az. Az UFF-iroda nyitvatartása átlagosan napi nyolc óra, így a papírmunkával sosincsenek annyira lemaradva, hogy az később valaminek a kárára mehessen. Van olyan sűrű időszak, hogy reggeltől estig bent vannak, máskor meg bárki tér be az irodába, egy kávészünetnyi időt tudnak szánni rá. Beszélgetésünk ideje alatt is érzem, Orsi valóban szereti csapatát és amit csinál. Elmesélte, hogy ha éppen nem utazik, szabadnapjain sem tudja megállni, hogy ne kerüljön az iroda felé, akár kutyasétáltatás ürügyén, akár másképp. Büszke rá, hogy nagyon sok hasonló diákszervezettel ellentétben nekik sikerült úgy fennmaradniuk, hogy egyetlen politikai pártnak sem hódoltak be. Az persze néha hátrány, hogy nincs egy állandó szponzor, hiszen az ifiházra mindig ráférne egy-egy fejlesztés.

Munkájában azt szereti leginkább, hogy változatos, így élete is az Fotó: Pál Árpád

Amikor megkérdeztem, hogy ha egy dolgot kívánhatna a jövőre nézve, mi lenne az, azt mondta:

a legfontosabb az volna, hogy a szervezet fenntartása, a számlák és a fizetések miatt sose kelljen aggódni, és minden energiát a fejlődésre és bővülésre lehessen fordítani.  

 

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS