Csaholástól hangos évszázados falak

Közvetlen szomszédságukban a tájház épületének felújítása zajlik, az út túloldalán az iskola és a templom áll, végigkíséri mindennapjaikat a harang zúgása, megadva a nap ritmusát. A ház első írásos említése 1892-ből maradt fenn, szívük-lelkük benne van a felújításában.

Az első érdeklődő telefonhívástól legalább hat év telt el addig, amíg Kádár Beáta megvásárolhatta álmai házát. Amíg egyetemistaként Kézdivásárhely és Csíkszereda között ingázott, minden egyes alkalommal elhaladt az autóbusz a régi ház előtt.

„Bea is fiatal volt, a házért is sokat kértek” – foglalja össze tömören azt a néhány évet Beáta férje, Sebestyén Hunor, ami a „meglátni és megszeretni” pillanattól a vásárlásig eltelt.

Aztán láttam a táblát, hogy eladó, de akkor nagyon sokat kértek érte, nekem meg kevés pénzem volt. Egyszer csak annyi pénzt kértek, hogy annyi már nekem is volt, s megvettem. Lett egy házam Kászonújfaluban” – egészíti ki férjét az éppen hazaérkező Beáta. Kézdivásárhelyen, a családorvosnál volt a hat hónapos Jankával. S igen, többek között ezért is furcsállották sokan, amikor a két családalapítás előtt álló fiatal feladta a városi környezetet és falura költözött. Mi lesz, ha a gyermekkel orvoshoz kell menni? – szegezték nekik sokszor a kérdést, de a fiatal szülők számára nem jelent problémát, ha az autóval fél órányi járásra lévő Kézdivásárhelyre kell utazniuk. Ma már – mondják mindketten – ez sem időben, sem kilométerben nem jelenthet problémát.

Na de térjünk vissza a házhoz, amely kapcsán, ha már megvolt, Beának támadt is egy ötlete.

Úgy is emlegettük, hogy a garzonban lakunk. Aztán lett annyi pénzünk, hogy leköltözött a bolt a földszintre, s Hunor elkezdte újítani a házat. Én olyan «ne csinálj semmit, csak légy itt» típusú segítséget nyújtottam. Itt majdnem mindent Hunor csinált. Dolgozott az alappal, ásott, jöttek a vásárlók, kiszolgálta őket, jött vissza dolgozni. Én pedig közben a doktori dolgozatomat írtam” – kezd bele a mesélésbe Beáta. Hunor nevetve fűzi hozzá, emlékezetes volt az a pillanat is, amikor eldöntötték, hogy együtt nyitnak gazdaboltot.

Nürnbergben egy német juhászkutya világbajnokságon hozták meg ezt a közös döntést, amelyet később egy szintén máig emlegetett leánykérés is követett.

Ezt Pécsen a tévétoronyban képzelte el Hunor, de a helyszínen kiderült, nem látogatható a torony. „Végül csak sikerült feljutni, s Bea is szerencsére igent mondott” – kacag nagyot.

Mózes nincs még két éves, ott tipeg körülöttünk, ha megkérdezzük hány éves, előszeretettel vágja rá a maga sajátos nyelvén, hogy négy. Édesapja nyakába kérezkedik, amikor felkerekedünk, hogy szemügyre vegyük a házat belülről is. Az a bizonyos gazdabolt ma már a földszinten van, a család az emeleten lakik. Itt majdnem minden Hunor munkájának gyümölcse: konyha, nappali, fürdőszoba, gyerekszoba, majd a tavasszal meglett a karanténszoba is. Ez annyit jelenti, hogy a kijárási tilalom alatt Hunor egy hálószobát készített a tetőtérben. Majd minden lépésre egy-egy ötletes megoldásra, érdekességre bukkanunk.

A felújításnál nagyon ragaszkodtak ahhoz, hogy az épület megmaradjon eredeti formájában, alakították, újították, ízlésesen formálták.

Mózes a szobájába invitál, ott is a régi ajtóba kialakított könyvespolcához hív, olvasni kellene neki. Az emeletes ágy felső szintjére egyelőre a cserepes virágok vannak menekítve, a padlódeszka színes, a szegőlécet horgonykötéllel helyettesítették. Praktikus megoldások raklapokból, a rusztikus és a modern, a múlt és a jelen ízléses ötvözete. Találós kérdést is kapunk, miből készült a fürdőszobában a mennyezeti lámpa? Büszkén kapjuk meg a megoldást Hunortól, a keresett szekéralkatrész neve fergettyű. A függönyöket Beáta varrta még azzal a varrógéppel, amelyet a nagymamája használt és ma a nappali egyik ékessége. Megvan az már száz éves is, de működőképes. A nappali másik dísze a mennyezetből lógó fából készült bölcső. Közben anya elvonul Jankával, Mózes pedig egy verseskönyvvel érkezik és legnagyobb boldogságára apa olvas neki.

Beáta a Sapientia EMTE csíkszeredai karán tanít marketinget és menedzsmentet, az informatikus Hunor pedig rendezi a boltot és a kutyákkal foglalkozik. Von Seklerland – ezzel a névvel hozták létre vállalkozásukat, német juhászkutyákat nevelnek, idomítanak, képeznek ki, kiállításokra készítenek fel. A konyhapolcon láthatók is a serlegek. „Kutyák hozta kupák” – jegyzi meg Hunor. Meséli, neki mindig voltak kutyái, akkor is, amikor Csíkszeredában tanult, akkor is, amikor Kolozsváron volt egyetemista. S bár korábban farkaskutyái voltak, 2008-ban vette meg az első német juhászkutyát, és azóta is csodálattal figyeli őket nap mint nap. Aztán a Beátával való megismerkedésük után nem sokkal nem csak a kapcsolatuk erősödött meg, hanem az is kiderült, a hobbi is közös.

A tenyészetbe jelenleg nyolc kutya tartozik, ezek közül néggyel találkozhattunk. „Különbséget kell tenni a küllem- és a munkakutyák között. A küllemkutyákkal kiállításokra járunk, míg a munkakutyák kiválók az őrző-védő munkára.

Egy évesen szigorú orvosi ellenőrzésre kerül sor, ugyanis mivel a német juhászkutyáknál nagyon gyakori a csípőízületi diszplázia, ekkor ellenőrzik, hogy egészségesek-e. Romániában négy olyan központ van, ahol ezt a szigorú vizsgálatot elvégzik, és ha a kutya egészséges, nemzetközileg is elismert dokumentumot kap erről” – magyarázza Hunor, majd sorba bemutatja a kutyákat, ők pedig azonnal reagálnak, amint a kezében észreveszik a pórázt.

Dáma érkezik elsőnek, ő egy saját tenyésztésű, két és fél éves szuka – mutatja be büszkén Hunor,  közben azt is elmagyarázza, mit kell megfigyelni egy német juhászkutyán. Dáma küllemkutya, a show-vonalat képviseli, őt kiállításokra szánják. Szőre csillog, fekete és vörös árnyalatú, fontos, hogy farka a csánk (boka rész) alá érjen, a far csapott.

Őt követi a négy éves Junior, ő is náluk született, tenyészkan. „Engedelmességi vizsgája van, egy kiváló munkakutya. Rendőrségi munkára van kiképezve, ez pedig azt jelenti, hogy nem tud ereszteni. Azaz, ha elkap valakit csak a megfelelő vezényszóra engedi el” – magyarázza lelkesen Hunor és büszkén mutatja, miként reagál Juni a különböző vezényszavakra.

Zea kerül ki aztán a kennelből, Szlovákiából vásárolták, bundája ordas színű, teste agilis, a munkavonalat képviseli több generáción keresztül. És végül bemutatkozik Frida, ő a legidősebb, a biztos pont, akitől nem szívesen válnának meg. Dáma az ő lánya  tudjuk meg Beátától, akire szintúgy hallgatnak a kutyák, mint Hunorra. Imádják őt – mondja is –, annak ellenére, hogy Junival egy évvel ezelőtt edzett utoljára, a kutya láthatóan még mindig ragaszkodik hozzá. „Azt szokták mondani, hogy a kutya azt szereti, akitől kapja az ételt. Ez nem igaz. Az, hogy valaki egy tálba enni ad neki, azzal még nem alakul ki igazi kapcsolat” – jegyzi meg. Közben Mózes is eteti a kutyákat, az ő kezéből is elveszik az ételt, de ha ledobja a földre, azt is megeszik. Egyszerű egyébként a Mózes és a kutyák közti kapcsolat, ha ő megy a kutyákhoz, az jó, rendben van, ha a kutyák jönnek hozzá, az már sírásra adhat okot.

Letagadni sem tudnák, hogy kutyabarátok mindannyian, igaz, nem is akarják.

Janka kivételével mindhármuk nyakán egy német juhászkutyát ábrázoló medál látható, ez egyben tenyészetük logója is.

Nem is kell mondaniuk, s tán nem is kellene kérdeznem, hisz látszik, szeretik a falut, szeretik a környezetet, ahol élnek. Ha a közeli városok valamelyikében járnak, akár egy fél napra is, elfáradnak. Gyerekek szempontjából pedig már sokadszorra is bebizonyosodott, hogy ideális a hely. Persze az sem utolsó szempont, hogy a kutyákat is megfelelő körülmények között tudják tenyészteni. A beilleszkedés is könnyen ment, mert hát – ismerik el – a gazdabolt az, amely egy faluban a leglátogatottabb, s az emberek jöttek, vásároltak és ismerkedtek. „De nem sokkal azután, hogy öt évvel ezelőtt idejöttünk, megkeresett a polgármester is nagyon nyitottan, hogy kik vagyunk. Így azóta már kommunikációs tanácsadással is foglalkozom a Polgármesteri Hivatalban. Eleinte furcsállták a szülők, a barátok, hogy ide költözünk, de ma már mindenki szívesen jár hozzánk. Barátaink gyerekei szoktak itt maradni akár egész hétvégére is, és amikor együtt sétálunk a faluban, ők is sok falubelit már név szerint ismernek.

én Csíkszeredában tanítok, Hunor Sepsiszentgyörgyre jár edzésre a kutyákkal, heti egy-két alakalommal” – magyarázza Beáta. Igaz, alakíthatták volna másként is az életüket. Lehetett volna egy városi bérlakásuk vagy kölcsönből vásárolt tömbházlakásuk, de tudják, az számukra nem volt egy járható út. Ők a kászoni léttel a lehető legjobb megoldást választották.

Elbúcsúzunk, de még megnézzük a ház mögötti szabad területet. Ha Hunor álma valóra válik, itt lesz kialakítva a kiképzőpálya, itt kapnak helyet majd a kutyák, hiszen örömüket lelik mindannyian a kutyákkal való foglalkozásban, a kászoni mindennapokban. 
Ennek a több mint százhúsz éves háznak nem csak múltja van, hanem gyermekkacajtól és kutyacsaholástól hangos jelenje is.