Csak zene legyen meg Térerő: Kátai Judit

Sepsiszentgyörgyi és kézdivásárhelyi tagokból alakult meg 2017 őszén a Térerő zenekar. Kezdetben cover zenekarként működött a Sándor Tibor (billentyűs), Lőrincz Imre (gitár, vokál), Kátai Jocó (dob) alkotta formáció, majd csatlakozott hozzájuk Tóth Olivér „Ketsi” (basszusgitár). Egy idő után megszületett az igény arra, hogy legyen énekesnője is a csapatnak, és hogy saját dalokkal rukkoljanak elő.

„Éppen egy másik projekten dolgoztam, próbáltam összehozni egy zenekart, és egy ideig fel sem merült, hogy én legyek a Térerő énekesnője. Pedig családon belül elég hamar megoldódott volna. Egy alkalommal mentünk Barótra, a férjem hallgatta azokat a dalokat, amelyeket épp játszottak, és mondtam neki, hogy tudom, milyen énekesnő kellene nekik: pont mint én” – meséli kacagva Judit.

Aztán elment egy próbára, és úgy érezték, rögtön működött az együttzenélés. Néhány hónappal később merült fel a saját dalok gondolata, és keresték, hogy ki tudna szövegeket írni a zenekarnak.

„Az első téma, ami eszembe jutott és talált is a dalra, az a kislányunk bizonyítványverse volt. Az lett a dalszöveg, de mondták a fiúk, próbáljak én is szövegeket írni. Így megírtam az Ott leszek címűt. Nálunk először a dallam van meg, megszületik egy alapzene, és a próbák alatt én már konkrét szótagszámokat énekelek rá, később pedig megírom a dalszöveget. Olyan izgalmas, amikor én már tudom a szöveget, a fejemben már megvan, de a fiúk még nem hallották, és aztán próbán jól összeáll, és nekik is tetszik” – magyarázza a folyamatokat.

Judit különleges énekhangjára kisiskolás korában figyeltek fel a szülei, és mivel jelezte, hogy szeretne valamilyen hangszeren is játszani, kapott egy hegedűt.

„Egy nagyon jó hegedűtanárom volt, így a hegedű által folyamatosan benne volt a zene az életemben. De énekelni is nagyon szerettem, a Hair és a Jézus Krisztus szupersztár volt a kedvencem, ugyanakkor mindig tagja voltam valamilyen kórusnak. Angol szakra felvételiztem a szegedi JATE-ra, a szóbeli vizsgán elolvasták, hogy mit írtam magamról, és benne volt, hogy szeretek énekelni. Kérdezték, hogy van-e kedvencem és hogy elmondanám-e a szövegét. Mondtam, hogy a Hair-ből az I got life dalt nagyon szeretem és szívesen elénekelem, ahelyett, hogy elmondjam. Nagy siker volt, maximum pontszámot kaptam. Hangszigetelt ajtók voltak, a folyosón levők nem hallották, hogy én bent énekelek, csak nem értették, hogy miért jövök ki nagy vigyorral az arcomon. Arra gondoltam, hogy igen, nekem erre az egyetemre kell járnom, ahol így felvételizhettem” – meséli.

Szegeden fogalmazódott meg benne, hogy jó lenne énektanárhoz járnia, így került egy operaénekeshez, Karikó Terézhez, aki nem csak énekelni tanította.

De azt mondta Teri néni, hogy én egy olyan hanggal születtem, amiért sokaknak elég sokat kell küzdeni, hogy meglegyen. És nekem kötelességem, hogy ezzel foglalkozzak, valahogyan használjam az életemben.”

Szegeden aztán bekerült egy zenekarba, amellyel egyik évben eljöttek Tusványosra fellépni. Itt találkozott Kátai Jocóval, aki szintén a zenekarával érkezett a szabadegyetemre. Hamar egymásra találtak, másnap már a Szent Anna-tavon csónakáztak, és komoly kapcsolat bontakozott ki belőle. Dönteniük kellett, hogy hol folytatják a közös életüket, Jocó kiköltözött Szegedre, és néhány évig ott éltek.

„Aztán Jocó mondta, hogy nem érzi az otthonának Szegedet, és költözzünk Sepsiszentgyörgyre. Mintegy két évig tiltakoztam, nagyon nehezemre esett elképzelni, hogy én máshol éljek és ilyen messzire elszakadjak a szüleimtől, az ottani családomtól. Szegeden tizenkét évet voltam, és azt hittem, hogy ott is fogok élni, el sem tudtam képzelni, hogy eljöjjek ilyen messzire, vagy ne Magyarországon éljek. Végül, amikor megszületett Boróka lányunk, akkor rábólintottam, hogy próbáljuk ki. De hosszú időbe telt, hogy ezt feldolgozzam.

Én meg éreztem, hogy sok minden húzna vissza, viszont jobban tudok alkalmazkodni, mint Jocó. Közben szoktam olvasgatni Sipos Betti sorozatát, jókat kacarászok, mert hasonló dolgokat én is átélek, mint ő. Elég gyorsan tiszteletbeli székellyé fogadtak, az első pillanattól fogva nem éreztem semmiféle olyant, hogy tápos magyarországi lennék. Hallottam, de velem kapcsolatban nem alkalmazták, befogadtak. Most már tizenegy éve élek Sepsiszentgyörgyön. Megszerettem, nagyon jó barátaim vannak, és csupa olyan dolgot csinálok és van lehetőségem rá, amit nagyon szeretek.”

Judit kezdetben angol nyelvet tanított, majd rátalált a fotózásra, amely – mint vallja – hihetetlen élményeket ad számára. Közben több zenekara is volt, és barátokra is talált. Ezek mind segítettek neki abban, hogy itthon érezze magát.

– szomorodik el a hangja. De amint a zenéről és a zenekarról kezdünk ismét beszélni, felderül.

A Térerő zenekarnak tavaly jelent meg az első lemeze Bizsergés címmel. Tartottak is néhány koncertet, és elhozták a Siculus fesztivál fődíját, és további koncertmeghívásaik voltak. Aztán a járvány közbeszólt.

„Már karantén nélkül sem volt olyan egyszerű. Még mindig nem kerültünk ki abból az ördögi körből, hogy nem ismernek, és ezért nem hívnak meg fesztiválra, vagy városnapokra. Ha nem vagy ismert, akkor jó volna, ha ingyen mennél – ez is érthető a szervezők részéről. Viszont mi már olyan szempontból nem vagyunk olyan fiatalok, hogy

Ugyanígy a rádióknál is, ha nem vagy ismert, nem játszanak. Másrészt nincs hivatalos menedzserünk, én végzem azt a feladatot, hogy hívogatom a szervezőket vagy tárgyalok az anyagiakról, és ez nem mindig annyira kellemes, de muszáj ezt is. És nem volt messze annyi felkérésünk, amennyit mi szerettünk volna erre az évre, ráadásul jött a karantén. Ez idő alatt próbáltam életben tartani a zenekar Facebook-oldalát azzal, hogy csináltam élő bejelentkezéseket. Ez onnan indult, hogy lett volna egy nagy koncertlehetőségünk márciusban a Barba Negra-ban, mi lettünk volna az Ismerős Arcok előzenekara. Ez elmaradt, és olyan fájdalmas volt, hogy nem jött össze, és hogy mégis valami történjen, aznapra beidőzítettem életem első Facebook-live bejelentkezést, és ebből rendszert csináltam.”

De nem csak ezzel telt a karanténos időszak. Judit volt ugyanis az, aki a Ne félj, csak élj című sepsiszentgyörgyi karanténdalt megírta, és amelybe több mint ötven helyi zenész kapcsolódott be. „Hatalmas élmény volt, hogy megszületett, és hogy született rá román szöveg is. Amikor először meghallottam egyben az egészet, megríkatott. Ezek az élmények segítettek, hogy túléljük. A Ne félj, csak élj kapcsán megkeresett Dancs Annamari, és kérdezte, lenne-e kedvem szöveget írni az egyik dalához. Átküldte a zenét, és írtam neki egy dalszöveget, ez a Felkap a szél. Kreatív üzemmódban maradtam ebben az időszakban, ez azért rengeteget számított.”

Augusztusban ismét elkezdte a koncertek sorozatát a Térerő, meghívták őket a nagybányai Főtér fesztiválra, Szentgyörgyön és Székelyudvarhelyen is felléptek.

„Valamilyen szinten mégiscsak voltak ilyen élményeink, hogy tovább motiváljanak minket. A következő lépés egy klipforgatás, nyertünk egy pályázatot, és az Ánizs meg fahéj című dalunkra lesz a videóklip. Erre én egy Balaton melletti klipet szerettem volna, ebben a dalban elég sok az utalás az otthonomra, mindenképp szorosan kötődik hozzám. Azt terveztük, hogy a nyáron lemegyünk a Balatonra és ott forgatunk, de ez elúszott. Ez egy tavaszi-nyári dal, de most lesz rá egy őszi klip. Egyelőre még az ötletelés fázisában vagyunk, de szeretnénk, ha az idén elkészülne” – avatott be a tervekbe a Térerő frontembere.