HIRDETÉS

Csendőr, de szabadidejében karikaturista

Iszlai Katalin 2017. augusztus 09., 17:48 utolsó módosítás: 2017. augusztus 09., 20:55

Marian Butucarut kiskorától vonzotta a művészet, mégis ipari iskolát végzett. Később egy távközlési cégnél és autókereskedésben is dolgozott, ma viszont sok esetben az ő hangját hallhatják azok, akik a csendőrség segítségét kérik a 112-es egységes segélyhívószámon. A kanyargós életutat bejáró csendőr ma is hódol gyerekkori szenvedélyének, naponta rajzol karikatúrákat.

Marian Butucaru rajzait kollégái is tetszéssel fogadják Fotó: Sándor Csilla

A Bákó megyei Bruszturószán – a történelmi Magyarország legkeletibb pontjának számító Gyimestől 9 kilométerre – született 1967-ben, édesapja a vasútnál dolgozott, édesanyja pedig a háztartást vezette. A szülőknek három fiuk született nyolc-nyolc év különbséggel, Marian Butucarunak második gyermekként szép, élményteli gyerekkora volt, és a szülőfalujában kezdte el tanulmányait.

Az egyik apai unokatestvérétől ered a művészet iránti szeretete, aki kerekesszékbe kényszerülve festett.

HIRDETÉS

A közeli rokon szenvedélye először a bátyját ihlette meg, aki a jászvásári Octavian Băncilă Művészeti Szakközépiskolába ment tanulni, és jelenleg a Bukaresti Művészeti Egyetem Kerámia-Üveg-Fém osztályának igazgatója. A nagyobbik testvér korai szárnypróbálgatásait, illetve későbbi munkásságát is közelről követte végig az akkor még egészen fiatal Marian, aki akkor döntötte el: ő is a művészettel szeretne foglalkozni, és már gyerekkorában elkezdett karikatúrákat rajzolni.

Templomokat díszített

Édesapja azonban másképp gondolta, hiszen meglátása szerint egy művész is bőven elég volt a családban, ebből ugyanis szerinte nem lehet megélni. Középső fiát mesterséget tanulni küldte, így Marian a bákói Vasile Alecsandri Középiskola élelmiszeripari szakán folytatta tanulmányait, és bár jó tanuló volt, a könyvek helyett elsősorban a lányok kötötték le a figyelmét. Ezt követően az akkori 1-es számú Ipari Líceumban tanult tovább, a rajz azonban továbbra is az élete része maradt, továbbra is gyakran rajzolt karikatúrákat.

Karikatúrák sokasága Fotó: Sándor Csilla

A középiskola elvégzése után, 1987-ben behívták katonának. Bár szíve szerint a csendőrségnél lett volna katona, végül a szekuritátéhoz sorolták be. Nehéz volt, de jót tett neki: megtanította, hogy két lábbal álljon a földön, és már más szemmel tekintett a valóságra. Szenvedélyét a katonaságban sem hanyagolta el, a rajz mellett az ének és az írás nyújtott menedéket számára. A forradalom előtt pár hónappal szerelt le, és rövidesen visszatalált gyerekkori szenvedélyéhez: egy éven keresztül freskófestést tanult  bátyja egyik korábbi tanítójától.

„Látta, hogy van tehetségem, és az alapoktól, azaz a fal előkészítésétől kezdve a tulajdonképpeni festészetig mindenre megtanított. Az egy éves inasság után vizsgáznom kellett volna, 1990-ben el is indultam a szülőfalumból Bukarestbe. Nagyon kemény tél volt, és bár este tízkor elindultam vonattal, mégsem értem el a másnapi vizsgát. Talán így kellett lennie, többé nem is próbálkoztam”

– emlékezett vissza Butucaru Marian, aki a sikertelen vizsga után belátta, hogy másfele is próbálkoznia kell. Munkái azonban ma is számos templomban láthatók.  

Hátrahagyott mindent

Ezt követően a Romtelecom volt román állami távközlési vállalatnál állt munkába Mojnesten diszpécserként tizenhárom évig, majd 2003-ban egy leépítést követően elvesztette a munkáját. Időközben megnősült, és a Romtelecomtól való elbocsátás után egy évig munkanélküli volt. „A feleségem hátán éltem, de kisebb munkákat vállaltam, próbáltam hasznossá tenni magam. Egy barátom hívta fel a figyelmem, hogy a csíkszeredai MIDA – Renault, Nissan, Dacia márkaképviseletnél munkatársat keresnek, és ettől a ponttól gyökeresen megváltozott az életem” – mesélte. Feleségével, és az akkor második osztályos gyerekével hátrahagyott mindent, és Csíkszeredába költözött.

Nagyon nehéz volt, mivel nem ismerte a magyar nyelvet, és az autókhoz sem igazán értett, ezért az első interjú nem is sikerült a legjobban a márkaképviseletnél.

Annyit tudott, hogy egy járműnek van négy kereke, négy ajtaja, és egy motorházteteje, de ez vajmi kevés volt ahhoz képest, hogy autóalkatrész menedzser pozícióra kerestek munkaerőt. Szerencséjére jóindulatúan fogadták, és adtak neki két hetet, hogy amennyire csak tudja, megtanulja a különböző alkatrészek nevét, funkcióját és az egyéb szükséges tudnivalókat. Az eredeti darabok becsomagolva érkeztek, és mivel ezeket kibontani nem lehetett, a tizenkét számból álló kód alapján kellett megtanulnia, hogy melyik szám milyen alkatrészt takar.

Marian Butucarut kiskorától vonzotta a művészet Fotó: Sándor Csilla

A kollégái nagyon segítőkészek voltak, és végül sikerült annyira felzárkóznia a két hét alatt, hogy megkapta az állást. Három évig dolgozott a MIDA-nál, majd ismét erőteljes fordulatot vett az élete, amikor meglátott egy hirdetést az újságban, amelyben a Hargita megyei csendőrség hirdetett felvételt két megüresedett pozícióra.

Karikatúrák sokasága

A katonaság után mindig is vonzotta a csendőri pozíció, néha még álmodott is vele, álmában egyenruhában látta magát. 2006 decemberében sikeresen vizsgázott, és egy évig a csendőrség kommunikációs osztályán dolgozott, majd áthelyezték a diszpécserszolgálathoz. Tíz éve tehát a csendőrség egyik diszpécsereként tevékenykedik négy másik kollégájával. Elmondása szerint ez a váltás nem volt annyira nehéz, mint amikor a MIDA-nál vállalt munkát, hiszen akkor az idegen környezethez való hozzászokás is nehezítette a helyzetét. A nyelvi akadályokat azonban könnyedén legyőzte mutogatások és a mimika segítségével. A karikatúra iránti szeretetét a kollégái hozták vissza erőteljesen az életébe, ugyanis miután rájöttek, hogy milyen jól rajzol, egyre többen kérték, hogy róluk is készítsen egy portrét. Ennek köszönhetően egyre több munkája született meg, amelyeken a csendőrség vezetői, munkatársai jelennek meg, de gyakran ábrázol hazai és ismert külföldi politikusokat is. Munkáit az országos és a megyei csendőrség napján is kiállítják az intézményben. Az alanyokról először az első benyomások szerint vázlatot készít, amelyeken kiemeli a főbb arcvonásaikat, jellemzőiket, majd amikor ideje engedi, véglegesíti, tökéletesíti a karikatúrákat.

A kollégák mindig támogattak, és ez nagyon sokat számít. Ebben a szakmában nagyon fontos, hogy teljes mértekben megbízzunk egymásban. Tartjuk egymásnak a hátunkat, és Hargita megyében az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy minden csendőr jól ismeri a másikat. Nyitottak vagyunk, és az új kollégákat is tárt karokkal fogadjuk, hiszen sosem tudhatjuk, mikor kerül arra sor, hogy ő menti meg a bőrünket”

– emelte ki.

Az információ fontossága

Marian Butucaru miután az évek során több munkakörben kipróbálta magát, most úgy érzi, végre hazaérkezett.

Az alanyokról először az első benyomások szerint vázlatot készít, amelyeken kiemeli a főbb arcvonásaikat, jellemzőiket, majd amikor ideje engedi, véglegesíti, tökéletesíti a karikatúrákat Fotó: Sándor Csilla

„A diszpécseri pozició nem egy rutinmunka, és egyáltalán nem monoton. Elsősorban tisztában kell lenni azzal, hogy az egyes esetekben miyen döntéseket kell meghozni, a meghozott döntésekért pedig felelősséget kell vállalni. Nem tehetjük meg azt, hogy egy hívás után kiküldünk két kollégát a helyszínre, ahol majd egy 20 fős rendetlenkedő csapattal kell szembenézniük. Nagyon fontos, hogy kellő információt szerezzünk az egységek kiküldése előtt az ott rájuk váró helyzetről, ezért részletesen kikérdezzük azokat, akik tárcsázzák az egységes segélyhívószámot. Ha szívből és felelősségteljesen végzed a munkád, nem találkozol nehézségekkel” – mutatott rá. A csendőrség diszpécserszolgálatán kétfős váltásokban dolgoznak, a két ügyeletes közül pedig egyiknek mindig elérhetőnek kell lennie.

Egy hívásra hat másodpercen belül válaszolniuk kell.

Marian alkalmanként terepen is teljesít szolgálatot.

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS