HIRDETÉS
Családom Angliában élő tagjait látogattam meg szeptemberben, ezért ültem Kolozsváron a Liverpoolba tartó repülőre. Háromórás út után este érkeztem, megkerestem a repülőtéren a buszt, amely a városközpontba vitt, aztán nem ott szálltam le, ahol kellett volna, hanem sokkal előbb. A Google Maps szerint még jó 10 kilométerre voltam a szállodától. Leültem és gondolkodtam. Egyedül voltam, egyedül kellett megoldanom a helyzetemet. 2000 km-re az otthontól, 300 km-re a végső úticélomtól. A Google Maps nagyon jó útitárs, ha hasonló helyzetbe kerül valaki, ajánlom. Megmutatta, hogy hányas vonatra üljek, az hányas peronról indul hány órakor és hogy hol szálljak le. Közben a megállókat is jelezte, tehát ellenőrizhettem azt is, hogy jó helyen járok-e. Aztán tovább is eligazított, és szépen odataláltam a szállodába. Persze, már este 10 óra is elmúlt arra.
A szobám kapszulaszoba, egy ágy, lámpa, kisasztal, szék, fogas, tévé volt benne. Közös fürdőszoba, közös WC. Tiszta és éppen megfelelő egy éjszakára egy fáradt utazónak.
Másnap reggel busszal indultam tovább. A központi buszpályaudvar ott volt öt percre a szállástól, de én egy órás kitérőt tettem, mire megtaláltam. Így alkalmam nyílt megismeni a kora reggeli, buli utáni nagyvárost, amikor csak a takarítók és takarító kocsik jártak az utcákon.
Háromórás út után érkeztem Sunderlandbe, az Északi-tenger partján lévő, vidéki városba, amelynek körülbelül annyi lakója van, mint Marosvásárhelynek. Van egyeteme, számos műemléképülete és több gótikus, illetve román kori temploma. Ezek közül láttam olyat, amely eladó, az egyikben klub működik, míg egyet lakásnak használnak.
Gondoltam, ha gazdag lennék, vehetnék egy gótikus templomot magamnak.
A tengerpartja szépen kiépített, sétányokkal, bicikliutakkal, éttermekkel, mosdókkal. Ezen kívül rengeteg zöldövezet, park van a városban, a legendás angol gyeppel, virággal, bokorral, fával, játszótérrel. Megbízható a tömegközlekedés, a busz vagy a metró a megállóba kifüggesztett menetrend szerint közlekedik.
Nem a nekünk szokásos, meleg, napozós, strandolós, de tengerparti élmény volt ez is. Egy kicsit más, egy kicsit különleges, és talán ezért az élmény is maradandóbb. Érdekesen formálta az időjárás, a szél, az eső az angliai partokat. Szakadékok, sziklák, a sziklákban kisebb-nagyobb üregek láthatók. Világítótornyok, hullámtörők.
A homokos part rendezett, annyira, hogy még ilyenkor, szezon elmúltával is naponta gereblyézik, tisztítják.
A tenger látványa szép és nyugtató, a levegő tiszta – ezt pedig sokan kihasználják, kimennek sétálni, üldögélni a padokon. Alkoholt fogyasztani nem szabad, tábla hirdeti, ezt tiszteletben is tartják.
Van egy hely nem messze Sunderlandtől, Marsden Bay a neve, ahol a tengerparti sziklákban keletkezett üregeknek a különféle hasznosítását már a 18. században kitalálták. Előbb egy házaspár költözött be 1782-ben, hogy ne kelljen (ingatlan)adót fizetnie. Aztán az 1800-as években egy másik vállalkozó kedvű és kreatív szellemű ember találta ki, hogy vendégfogadót alakít ki benne, konyhával, étkezdével és szobákkal. Ma vendéglő működik itt, halat, tenger gyümölcseit lehet fogyasztani. Ami a jövőt illeti, tervezik egy tíz szobás panzió kialakítását is. A mélyen található sziklaüreghez, illetve a tenger közvetlen partjához egy felvonó visz le, de lépcsőn is le lehet gyalogolni.
A parton különös formájú sziklák, a homokban simára csiszolt kövek, kagylók. Visszamentünk a lifttel az úttesttel egy szintre, és tíz kilométert gyalogoltunk a természetformálta part mentén, a sziklák fölött. Korlát és ötvenméterenként táblák jelzik, hogy vigyázat, ne menjünk túl közel, balesetveszélyes. Helyenként lépcsők és ösvények vannak kialakítva, hogy le lehessen menni a parthoz.
A Nemzetközi Kísértetkutató Alap (Ghost Research Foundation International) szerint York Anglia legkísértetjártabb városa. Mi nem kísértetként jártuk be a várost, nagyon is elevenek voltunk, és nagyon örültünk, hogy ott vagyunk, jó sorsunk odavitt. Olvastam, hogy már i. e. 7-8 ezerben lakták a helyet, a mai várost pedig i. sz. 78-ban alapították. Itt áll Európa legnagyobb gótikus katedrálisa, ezen kívül számos más kisebb gótikus vagy román kori templom, a város körülölelő várfal is szinte ép, bástyák, városkapuk, illetve az egykori normand vár – a legérdekesebb látnivalók. Ami az odaérkező, felkészületlen látogatónak azonnal szembetűnik, az a nyüzsgés, ami egy kedd délelőtt fogadott. Utcai zenészek, vásár egy kisebb téren, kávézók, sörözők, az emberek nyitottsága egy-egy boltban, múzeumban, templomban.
Képeslapot kerestünk, és találtunk egy boltot, amelynek a kirakatát szép fotók díszítették. A tulaj, maga a fotográfus, behívott, hogy nézelődjünk, közben hátrament, mert éppen kávét főzött, elnézést is kért ezért. Szóval nem tartott attól, hogy kiraboljuk.
A római kori fürdőt múzeumként mutogatják, de még mielőtt jegyet vettem volna, a teremőr mindent elmesélt. A katedrálisban, vagyis a Minsterben is, míg a látogató a pénztárhoz ér, a templomot félig körbefotózhatja.
Egy filmezést is kifogtunk, egy kávéházban forgattak, bámultunk is rendesen, hátha meglátunk egy hírességet. De nem volt szerencsénk senkihez. Végül az Ouse folyó partján zártuk a látogatást, egy kávézó teraszán. A kiszolgáló lusta volt és kedvetlen, a kávé pedig gyenge.
York után még ellátogattunk Durhamba, a jóval kisebb, de ugyancsak jellegzetes angliai városba, szintén egyetemi központ, hatalmas gótikus katedrálissal, középkori hangulatú utcácskákkal, házakkal, templomokkal, kastéllyal
Newcastle nagyváros, az arra jellemző minden adottságával: metró, villamos, új és régi épületek, modern és régi hidak, régi vásárcsarnok, sörözők, pubok és modern teraszok, sétányok, bicikliutak, parkok. Megkerestük a város nevét adó „új várat” is, amelyet még 1080-ban alapított a normand uralkodó, majd a 13–15. században tovább építették, bővítették, ahogy ma is látszik.
„Skóciában zord a táj, zordan legel a birkanyáj” – énekeli Gryllus Vilmos. Odautazásunk elején felkészítőt is kapok: naponta többször elered az eső, állandóan fúj a szél. Szerencsénkre nem fogtunk ki esőt, és sütött a nap Edinburghban. A város a vártnál is sokkal szebb és izgalmasabb, aki „zord” angliai, skóciai városokba vágyik, érdemes ellátogatnia ide, akár több napra is. Szürke, magas épületek, helyenként színesre festett homlokzatokkal, színes kirakatokkal, sok kávézóval, kocsmával, wishky-kóstolóval.
A vonattal két óra alatt érkeztünk Edinburghba, a táj a filmekből ismert skóciai, észak-angliai táj: dús zöld mező, legelésző juhnyáj, fekete tehenek. Kis városkák, falvak, tanyák mindenfelé.
A vonat kényelmes, bár a kalauz szerint Anglia legrosszabb vonatát fogtuk ki, mert a kerekesszékeseknek és babakocsiknak csak három hely van a vagonban.
Egyébként a piros plüsshuzatú székek tiszták és kényelmesek, a szomszédos vagonban büfé működik. Pontosan indulunk és pontosan érkezünk. A pályaudvar itt is a város központjában található, gyalogosan mindenhová eljutunk.
A várost keresztül-kasul zengi a skót dudások zenéje. Szépen felöltözve, skót szoknyában, fejükön a jellegzetes medvebunda-sapkával vagy a kisebb piros gyapjúsapkával fújják a dudát a turisták nagy örömére. Lehet fotózni, nem követelik az adományt. Ha az ember aprót tesz a hangszer tokjába, megköszönik. Akárcsak az utcaszélén üldögélő koldus a mutatványos kutyájával.
Egyedül fejezem be az angliai utazásomat, ötórás buszozás után érkezem délben Liverpoolba, ahol még egy fél napom van megismerni a várost, vagy legalább keresztül-kasul bejárni. Van egy szobor valahol, a Beatlest ábrázolja. Google Maps a legjobb barát ilyenkor, el is irányít szépen, 700 méter előre, aztán 450 jobbra, majd 500 balra, megint előre 600 és így tovább. Már majdnem feladom, de aztán mégsem, ha itt vagyok, meg kell találnom felkiáltással haladok tovább. Megtalálom, tömeg veszi körül, mindenki fotózik és fotóztatja magát, szépen, türelmesen kivárják egymást, nem állnak egymás felvételébe bele. Én is kattintgatok, majd irány vissza a belváros, a központi buszpályaudvar, mert még lekésem a repülőt.
Angliában a busz- és a vonatközlekedés is megbízható, kiszámítható. A jegyárak váltakoznak, minél előbb vesszük meg, annál olcsóbbak. Interneten lehet foglalni, okostelefonra letölteni, és azt vagy csak az e-mailben érkezett jegyet a telefonon megmutatni a járművezetőnek.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
