Gyimesi szépség mint turisztikai nagykövet

– Hogyan kerültél bele a szépségversenyek világába?
– Tizennégy éves korom óta kezdtem szépségversenyekre járni. Akkor csináltam Facebook-profilt, valaki meglátott, és mondta, hogy lesz egy szépségverseny Marosvásárhelyen, próbáljam meg. Oda elmentem, különdíjas lettem. Nagyon megtetszett ez a dolog, akkor is én voltam a legfiatalabb. A legutóbbi világversenyen is, ahol voltam, egy lány volt még, aki velem egykorú volt, a többiek idősebbek, 25-26 évesek. Ez az életkor ebben a szakmában már idősnek számít.

Azért is szeretem ezeket a versenyeket, mert nem csak a szépségről szólnak, hanem sokkal több annál. Itt kell tudni nyelveket beszélni, szépen ki kell tudd fejezni magad, de a jótékonyság is fontos része. Az is, hogy milyen ember vagy valójában, a legtöbb versenyen leginkább a személyiségre fektetnek nagy hangsúlyt, arra, hogy milyen a kisugárzásuk az induló lányoknak.

– Első alkalommal voltál világversenyen, hogy sikerült kijutni?
– Minden évben jártam szépségversenyekre, körülbelül két éve kezdtem magyarországi megmérettetésekre is járni. Az idén fél évet voltam Londonban modellkedni. Miután hazajöttem, elmentem megint egy magyarországi versenyre. Most jött ez a lehetőség, volt egy casting, regisztráltam, de mivel Romániát kellett képviselni és én magyar vagyok, nem gondoltam, hogy engem küldenek. Nyilván magyar színekben szívesebben mentem volna, de nem volt választásom, hogy melyik országot képviseljem. Volt egy lehetőség, és azt kellett eldöntsem, hogy elfogadjam vagy sem. 

– Hogyan zajlott egy napotok ott?
– Nagyon kemény volt, két-három órákat aludtunk naponta, két hét alatt kikészültem. Felkeltünk hajnali négykor, lefeküdtünk éjjel kettőkor. Nagyon sok programunk volt, rengeteg helyre mentünk, fotózások, ismerkedés, interjúk. Ilyenkor kell beszélni az országról, amelyet képviselsz, magadról. Voltunk például egy idősek otthonában, ott volt egy emelet, ahol a betegek voltak, azt érzelmileg nem nagyon bírtam.

De voltunk olyan helyeken, amelyek nagyon szívmelengetők, mesébe illők voltak.  Nem szerettem az ételeket, nagyon lefogytam, alig ettem valamit. Egy idő után semmit nem mertem megkóstolni, mindenbe halat tettek. Már a haltól rosszul voltam. És majdnem mindent nyersen, félkészen tálaltak. Alig vártam, hogy hazajöjjek, hogy valami finomat egyek.

– Milyen a kulisszák mögötti élet, ami kívülről nem látszik?
– Ezen a versenyen most nem voltak, de szoktak lenni kegyetlenségek. Volt olyan, hogy valakinek a ruháját összevágták, vagy bezárták a mosdóba, hogy ne tudjon megjelenni a versenyen. De most a lányok nagyon kedvesek voltak. Itt inkább az tűnt fel, hogy bizonyos országok képviselőit nagyon „nyomatták”, jó helyezéseket értek el, noha egyikük-másikuk nem is érdemelte meg. A kisebb országokból érkező lányokra nem figyeltek, nem is jutottunk be az alversenyeken az első hat közé. Volt például a Miss Talent alverseny, ott az egyik lány kiállt énekelni, de hangja nem volt, a szöveget a telefonjáról olvasta. Egy másik lány pedig profi balettáncosként nem jutott tovább csak azért, mert egy kisebb országot képviselt.

Én egy magyar és egy angol éneket választottam, a magyarra voltak kíváncsiak, úgyhogy ez énekeltem.

Ez Pápai Joci száma volt, az Origo, amivel az Euróvíziós Dalversenyen indult. Nem jutottam be a legjobb hat közé, ezzel nincs is semmi gond, mert nem volt sok időm felkészülni, inkább azzal van a gond, hogy olyanok kerültek be, akik nem érdemelték meg. Nyilván rosszul esett, de próbáltuk kezelni. Negyvenöt ország képviselői voltak jelen, és egy oroszországi lány nyerte meg végül.

– Hogyan készülsz fel egy-egy versenyre?
– A legutóbbira csak két napom volt felkészülni, de általában sokat edzek, és odafigyelek az étkezésemre. Annyira nem szigorú az étrendem, mert szerencsére jó géneket örököltem, megengedhetem magamnak, hogy pizzát, szendvicset, csokit egyek, de versenyek előtt két héttel azért jobban odafigyelek az étkezésre. A párom segít az edzésekben, erre a versenyre a manikűr-pedikűr szponzorom Györgyicze Anna volt. Rengeteg ruha kell ilyenkor, sokat szoktam magammal vinni. Szőcs Ramóna segített beszerezni most a ruhákat. Volt például egy nagyon szép ruha nála a menyasszonyi szalonban, egy fehér, testhezálló, sellő típusú. Egy picit feldobtuk, mert túl egyszerű volt. Tettünk rá egy kendőt és egy brossot, nagyon jól mutatott. A lányok nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy minél jobban kitűnjenek és minél jobban csillogjon a ruhájuk.

– Noha az első húsz helyezett közé nem kerültél be, milyen hozadéka van számodra mégis ennek a versenynek?
– Sok mindent láthattam, tapasztaltam, átértékelődtek bennem a dolgok. Örülök, hogy ott lehettem, igaz, egy kicsit szomorú is vagyok. De az, hogy világot láthattam, nagy dolog, és nagyon hálás vagyok, hogy megadatott nekem ez a lehetőség. A repülőn első osztályon utazhattam és csodálatos helyeken jártam. Nem biztos, hogy valaha az életben ezt megengedhettem volna magamnak. A portfóliómban is jól mutat, hogy voltam egy ilyen versenyen. És az, hogy minden országot csak egy lány képviselhetett, azért nagy dolog, hogy éppen én is ott lehettem, és amikor belegondolok, akkor boldog vagyok.

– Mik a további terveid?
– Az angoltudásomat akarom tökéletesíteni, mert szeretném tökéletesen kifejezni magamat, hogy mindent el tudjak mondani, amit szeretnék és ezt szépen. Ugyanakkor első éves egyetemista vagyok a csíkszeredai Sapientia EMTE Kommunikáció és PR szakán, az egyetemet mindenképp el szeretném végezni.

– Mit ajánlanál azoknak a lányoknak, akik modellkedni szeretnének, szépségversenyeken indulnának?
– Gondolkodtam, hogy tartok majd felkészítőket, mert az évek során sok mindent tapasztaltam és tanultam. Az első és a legfontosabb, hogy magaddal legyél tisztában, és le kell tudni győzni magadban azt is, ha nem nyersz egy versenyen. Sokszor nem is rajtad áll, mert mindent megteszel, de van, hogy nem a szépségről szól ez az egész, ez egy összetettebb dolog. Nagyon sokat kell önmagaddal foglalkozzál, tisztában kell legyél önmagaddal, tudjad, mik az erősségeid, mik a gyengeségeid, amiket a háttérbe kell szorítani, soha nem szabad beszélni róluk. Mert ezeket egy versenyen fel is használhatják ellened és az életben is.

– Otthon büszkék rád a faluban? Szoktál visszajelzéseket kapni?
– Igazából nem tudom. Gratulálni szoktak, gondolom, követik, hogy miket csinálok. Vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy „ó ez most mutogatja magát, és azt hiszi, hogy valamire fog menni.” De konkrét támadás nem ért.

Most kaptam olyan visszajelzéseket, hogy magyarként miért Romániát képviselem. Magyarországon azért támadnak, hogy román vagyok.

Nehéz volt az, amikor jött ez a lehetőség, és nyilvánosságra hoztam, hogy úgy döntöttem, elmegyek. Sokan mondták, nem vagyok normális, hogy egyedül elmegyek a világ másik felére, és nem tudhatom, hogy mi fog történni. Telebeszélték a fejemet negatívumokkal, úgyhogy nagyon féltem, amikor a repülőről leszálltam, hogy mi lesz. Életem legnehezebb két hete volt, azt biztos, de minden jól ment, és nem bántam meg, hogy elmentem.