Hazafelé a Mária-úton

Korond felől jövet megálltunk a szép hagyásfás Kalonda-tetőn. A katonásan álló magános bükkfák fölött szürke hasú gomolyfelhők törték meg az ég kékjét.

Azt a kék eget bámultuk, amely hordozója a székely jelképeknek, a napnak és holdnak, s közte az aranycsillagokkal kikövezett hadak útjának. Egy öreg bükkfa árnyékába megpihenve azon tűnődtünk, hogy a dantanasék mikor perelik be az öreg Istent. Mikor idézik meg a csíkszeredai, székelyudvarhelyi, sepsiszentgyörgyi, gyergyószentmiklósi törvényszékre. Mikor kötelezik a bírák székelyzászló levételre istenünket, a magyarok Istenét is.

A kákavirágos Kalonda-tetőről Szilas-tető irányába, a Gada-patak forrásvidéke felé, Székelypálfalvára indulunk. A falu központjában, diófák árnyékában álló apró fehérre meszelt templom előtt térünk rá a Mária-útra. A régi világot idéző kőből, gömbfából épített útszéli korlát hangulatossá teszi a falun áthaladó országutat, s a Mária utat. A templom előtti feszületre piros pünkösd napja tiszteletére piros bazsarózsa, pünkösdi rózsa kerül. Mert vannak vidékek, ahol a bazsarózsát, mivel virágzása erre az időszakra esik, pünkösdi rózsának is nevezik.

A templomhajóban pirosló Székelypetőfalva feliratú templomi zászló is zarándoklatra készül. A székelypetőfalvi keresztalja élén érkezik meg Csíksomlyóra. S reméljük, nem „csizmaszárba” tűzve érkezik haza.

A tusnádi származású dr. Ábrahám Ambrus akadémikus a Szálfaember című önéletleírásában feljegyzi a múlt század eleji csíksomlyói búcsú kikerülésén résztvevő keresztalják „harcait”:

„Tudniillik a harc arra ment, hogy melyik keresztalja menjen közvetlenül a labarum után. Ez pedig egyes faluknak privilégiuma volt, azoké, amelyek ezt maguk számára kiharcolták. Persze az a falu ment elől, amelyikből legtöbben jöttek, és természetesen az, amelyiknek a vezérzászlaját tartó rudak a legkeményebb marokban voltak.

Egy ilyet magam is végignéztem, illetőleg futás közben meg-megtekintettem, mivel borzongva menekültem a tömegből, ahol azt vettem észre, hogy a zászlók egyszerre elkezdtek repülni, mert a zászlóvivő legények zászlórudakkal egymásnak estek. A harc vége az volt, hogy a zászlórudak összetörtek.(...) A kikerülés végeztével újra kialakultak a csendesen hazatérő keresztalják. Ezek között azonban volt már olyan, amelyiknek az elején nem volt zászló, mert a vezérzászló szétszakadt. A három legény, aki a zászlórudakat tartotta, a zászlókat szépen összetűrve a csizmaszárba dugta. Így haladtak visszafele megbékélve, és énekelgetve a Szép liliomszálat.” Akkor volt székely virtus.

Megbékélve gyalogolunk a virágzó akácfák övezte Mária-úton. Farkaslaka irányába. A régi országutat követő Mária-út Kiskecset fölött, a Gordon csúcs felé tér le. Egy kis kitérő után megállunk a két hatalmas tölgyfa árnyékában pihenő Tamási Áron előtt.

– olvassuk a sírfeliratot. Szervátiusz Jenő és fia, Tibor által tervezett és kemény hargitai bazaltos andezitbe faragott, Tamási regényalakjait megidéző emlékmű tengelyét, a „hadak útját” aranyszínű csillagok, sárga zuzmók jelzik. 2018. április 25-én Budapesten elhunyt Szervátiusz Tibort, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas szobrászt, aki gyermekkorában, édesapjával Csíksomlyót is megismerhette, a keresztjáró héten május 15-én helyezték örök nyugalomra, Budapesten.

A templom alatt, az egykori iskola előtti Tamási bronzszobor talapzatán álló feliratot („És rátok bízom az itt maradó kincseket: A virágot csókoló madarat. A szántó-vető embert s a Küküllőbe hullott három csillagot.”) tarisznyánkba tettük, s tovább álltunk.

A Gordon hegyre vezető Mária-utat sárga virágszőnyeg övezi. Alattunk a májusi zöldben a Nyikó menti apró települések piros cserepes házai a piros pünkösdöt idézik.

Gordon-tető kalapját, a lázként ismert platót a Görgény-Hargita vonulat vulkáni kőzetei építik fel. Meredek falba végződik. Alatta az Erdélyi-medence metángázban, sóban gazdag agyagos rétegei húzódnak, hepehupás tájat alkotva.

A Gordon-tetőn a kitárt karú, ezüstösen csillogó Jézus Szíve szoborhoz érünk. Megpihenünk. Lélekben is.

Erdély fölött álló Jézus Szíve kilátó talapzatán, szürke gránit lapba vésett szöveget olvassuk: Jó testvéreink. Az Ősi Székelyföldet átszelő Fehér Nyikó közelében, Isten Országának magasságába emelkedő Gordon csúcsára, Jézus Szíve szobrot álmodtak azok, akik imádságban gyakran kérik a gondviselő Úristent Ősi székely himnuszunk fohászával: „Jézus áldd meg Erdély földjét!”

Önmagunkkal megbékélve hazaértünk: „Istennek szent anyja/ Szép liliomszál/ Ki mindenkor szépen úgy virágozzál/Hogy szűz még lévén, meggyümölcsözzél./Imádd Jézust értünk, akit Te szültél./ Szép liliomszál, szűznek virága,/ Imádd Jézust értünk, Akit Te szültél.”