Hogyan neveljünk szép dáliát?

A dáliafélék Közép-Amerikából kerültek hozzánk. Őshazájában nem csak a virágáért, hanem a föld alatti, emberi fogyasztásra is alkalmas gumói miatt termesztették. Mexikó nemzeti virága először spanyolországi kertekben pompázott, majd innen terjedt el az egész kontinensre. Egyre több faj került be a dísznövénytermesztésbe, és a díszesebb, nagyobb virágú fajták elkezdték meghódítani a kerteket. Az utóbbi években is sokat bővült a fajták száma. Sokkal nagyobb színskálából, több mint tízféle virágforma közül választhatunk. Nem csak a színe vagy formája, de a magassága is változó a különböző fajtáknak, a liliputiak 30 cm-re nőnek meg, míg a labdavirágú óriások kétméteresek is lehetnek, így lehet dália akár az ágyás szélén szegélynövényként, középen színfoltnak vagy a többi növény mögött háttérnövényként is.

A dália szaporítása többféleképpen is történhet. A legtöbb fajtát a gyökérgumók révén szaporítják a krumplihoz hasonlóan, azzal a különbséggel, hogy a dália rügyei nem a gumón, hanem a gumóhoz kapcsolódó szárrész tövénél vannak. Bizonyos dáliafajták magról is nagyon jól szaporíthatóak. Ezeket kezelhetjük egynyári növényként, ami azt jelenti, hogy ősszel a komposztra kerülnek, de ha van helyünk és időnk rá, akkor szedjük fel a tavasztól őszig nevelt gumókat, és tegyük el, hogy következő tavasszal majd ezekből növeljünk újabb növényeket.

A vásárolt vagy ősszel felszedett „alvó” gumókat április második felétől kezdődően lehet elültetni, az előrügyeztetett, hajtatott gyökereket pedig május végén, amikor a későtavaszi fagyok veszélye már elmúlt. A dáliáknak válasszunk egy napos, jól megvilágított elhelyezést. A gumókat középkötött talajba, 5-8 cm mélyen helyezzük el, és laza, homokos földdel fedjük be, hogy a hajtások majd könnyen előtörhessenek. A tápanyagellátás tekintetében igényesebb mint az átlagos kerti növények. Szebb, nagyobb virágok érdekében érett szerves trágyát vagy komposztot kell beledolgozni a talajba a tövek ültetése előtt.

Nagyon vízigényes növény, és már a hajtások növekedése után szüksége lehet öntözésre,

majd később, a növekedés és virágzás ideje alatt, amikor a nappali és éjszakai hőmérsékletek is magasabbak, megkívánja a heti többszöri öntözést. A tő takarása, mulcsozása is nagyon jó hatással van a növény fejlődésére és virághozására.

Egy tőből több hajtás is ered, és ha ezeket mind meghagyjuk, bokrosabb növényünk lesz több, apróbb virággal. Ha pedig lecsipkedjük, és csak az erősebb hajtás marad, akkor vágott virágnak alkalmasabb, nagyobb virág nyílik rajta. Később, a növekedés folyamán oldalhajtások jelennek meg a száron, és ha vágott virág nevelése a cél, akkor ezeket is el kell távolítani, hacsak nem törpedáliát nevelünk. Amint a növény félméternél magasabb, gondoskodni kell támasztékról, és vigyázni, hogy a karó leszúrásakor a gumók ne sérüljenek. A gyomokat is kézzel szedjük ki a tövek közül, mert ha kapával véletlenül megvágjuk a gumókat, akkor kipusztul a tő.

Virágait késő őszig, az első fagyokig fogja hozni, az elnyílt virágok levágása az újabbak megjelenését fokozza. Ősszel, ha a növényt már megcsípte a hideg, a föld felett arasznyira vágjuk vissza a szárát, villával óvatosan ássuk ki és rázzuk le róla a maradék földet. A telet fagymentes, de hideg helyen, pincében tölti a legjobban, s hogy ki ne száradjon teljesen, tegyük fűrészpor vagy nedves tőzeg közé.

Örömteli kertészkedést!

A szerző kertészmérnök.