Hosszú úton hazafelé: Kocsárdra teker a londoni séf

A 23 éves srác szerelme a kerékpárok iránt nem új keletű. Amint a Ligetnek elmesélte, gyerekkorában, amint megtanult biciklizni, állandóan ezt használta közlekedési eszköznek. „Még egy bicikliversenyt is megnyertem egyszer a nővérem rozoga rózsaszín biciklijével, hisz mindegy volt hogy, milyen, csak legyen két kereke és guruljon. Persze ahogy nőttem, már nagyon nem volt mindegy, hogy milyen a biciklim, így lassan beletanultam a bicikliszerelésbe” – emlékezik Albert Nándor, aki az elmúlt négy évben az angol főváros egyik éttermének séfjeként kereste meg a kenyerét. Ebben a minőségében nincs igazán szüksége a biciklizésre, bár eljátszott azzal a gondolattal, hogy milyen mulatságos lenne egy egykerekűn ellátni a konyhai feladatokat, humorizál a fiatal, akit egy dániai pihenője alkalmával, az internet segítségével bírtunk szólásra.

Albert Nándor azonban Londonban sem maradt hűtlen a kerékpározáshoz.  „Hamar rájöttem, hogy az ottani tömegközlekedés nem nekem való, úgyhogy amint kispóroltam rá a pénzt, megvettem az első biciklit használtan, amit én magam alakítottam át a saját szükségleteimnek megfelelően” – vázolja. Ezt a bringát hamarosan három másik követte.

Másfél éve ütött a fejébe szöget az a gondolat, hogy mi volna, ha bicikilvel járná be Európát. Azelőtt is rengeteget utazott, de csak a szokásos, klasszikus módon, szabadságolások alatt. Tavaly nyáron azonban egy portugál barátjával együtt bejárták kerékpáron a horvát tengerpartot, s ekkor döntötte el, hogy ő ezt akarja csinálni.

Az elmúlt egy évben erre az útra készült, erre spórolt, vásárolta a szükséges felszerelést, mindenből a legjobbra költött. Teljes egészében saját maga finanszírozza az utat, nincsenek anyagi támogatói. A terv szerint négy hónap alatt 17 országon át mintegy hatezer kilométert tesz meg, míg hazaér Székelykocsárdra. Június 1-jén indult el, június 22-én már túl volt Franciaországon, Luxemburgon, Belgiumon és Németországon, s elérte Dániát. Olyan jó a tempója, hogy három hónap alatt simán hazaérne, mondja, hisz már több mint 1500 km-t letekert, így egy picit lelassított, s több időt tölt nézelődéssel.  „Naponta úgy 80-100km-t teszek meg attól függően, hogy milyen messze vannak tábor- illetve szálláshelyek egymástól. Naponta többször állok meg pihenésre és nassolásra, hiszen rengeteg energiát kell bevinnem, hogy bírjam a fizikai megerőltetést. Ilyenkor megpróbálok kellemes helyeken félrehúzódni, erdőszélen, parkban” – fogalmaz a séf. Izomlázzal már nem bajlódik, mondja, hisz az izmok már ismerik a mozdulatokat, beleszoktak a terhelésbe. „Persze azért fáj néha, s elfáradok, ilyenkor próbálok kis szüneteket tartani. Balesetem nem volt, s remélhetőleg nem is lesz. Igazából sokkal biztonságosabbnak érzem ezt az utat, mint bármelyik reggeli tekerésemet Londonban” – meséli.

Négy-öt naponta megáll egy-két napra egy-egy nagyobb városban, ahol couchsurfing segítségével megszáll. Eznagyon jó dolog, hisz idegenek fogadnak be házukba, s így új ismeretségre tehetek szert. Eddig már jó néhány kedves és különleges embert ismertem meg ezáltal. A facebookomon nekik szenteltem egy albumot, hiszen ők a hőseim” – vallja Albert Nándor, hozzátéve: ebben az albumban mások is helyet kaptak, olyanok, akik bármivel hozzájárultak, hogy élménnyel telibb legyen számára ez a négy hónap.

Kellemetlenséggel eddig igazán nem kellett szembenéznie, leszámítva azt, hogy rögtön Londont elhagyva lerobbant a bringája. „A legjobb találkozásom eddig Belgiumban történt, ahol egy kis falu szélén megkérdeztem egy illetőt, hogy letáborozhatok-e az udvarukon. Sajnos nem beszélt angolul, de a jó öreg kézzel-lábbal való kommunikáció és az okostelefon itt is kisegített. Befogadtak az udvarukra, megvendégeltek vacsorára, boroztunk, beszélgettünk – már ahogy tudtunk – s eperlekvárt is kaptam az útra. Igazából úgy éreztem, hogy én ennek a családnak a tagja voltam arra az estére, a lányuk most is gyakran érdeklődik hogylétem felől” – osztja meg legkedvesebb eddigi élményét a fiatal.

Persze mint séf sem hazudtolja meg magát, egy kis gázpalack segítségével amit lehet, főz magának húskonzervből, tésztaféléket, babfőzeléket készít, de amikor településeken halad át, be-beül egy-egy hamburgerre, levesre az éttermekbe. Amikor úgy adódik, vendéglátóinak is főz egy-egy vacsorát köszönetképpen.

Útjának napi aktualitásairól bárki értesülhet blogja vagy Facebook-oldala segítségével, amit angol és magyar nyelven vezet. Ebben a Londonban maradt testvére van segítségére, aki a szövegekkel törődik, míg a képeket és a videókat természetesen Nándor szolgáltatja. Az angol nyelvet azért választotta, mert miután négy évig Londonban élt, az ottani barátai is tudják követni kalandjait, illetve azok az új ismerősök, akikkel útja folyamán jön össze. Románul is szeretett volna írni, de sajnos nyelvtudása megkopott az elmúlt négy évben.

S hogy miért pont ezt az útvonalat választotta? Egy évig tervezgette, alakítgatta, hogy merre fog tekerni. „Elég nehéz eldönteni, hogy akkor mit hagyok ki, s hova szeretnék eljutni mindenképp. A skandináv országok nagyon fontosak voltak, Oroszországba csak azért megyek most, hogy megláthassam Szentpétervárt, a balti országok pedig szintén érdekeltek” – indokolta. Reméli, hogy a jövőben Európa délebbi országait is meglátogathatja majd így. Aztán persze ha minden jól megy, majd szeretne Európán kívül is pedálozni, de ez még a jövő titka.

A családja mindenben támogatja, biztatja. „Tudom, hogy nehéz nekik, hogy testvéremmel mindketten távol vagyunk, de soha nem korlátoznának döntéseinkben,  elhatározásainkban, terveinkben. Gyerekkorom óta arra voltam ösztökélve, hogy azt tegyem, ami boldoggá tesz” – mondja Albert Nándor. Sokan drukkolnak neki Kocsárdról, de édesanyja szülőfalujából, Gyergyótekerőpatakról is. „Legnagyobb rajongóim persze a családom és barátaim, de lassan kezdenek olyanok is követni, akiket nem ismerek személyesen, ami nagyon jó érzés, hisz kezdem felkelteni a figyelmet a túrámra. Ami számomra azért fontos mert az utat egy nemes célnak szentelném” – fejti ki a séf.

Ez a nemes cél pedig az, hogy Böjte Csaba alapítványa számára gyűjt, de ezt sem akárhogy. A begyűlt pénzből bicikliket szeretne vásárolna az általa a szervezet védnökségében élő gyerekeknek. Úgy gondolja, hogy a mozgáshoz, a biciklizéshez és az általa elért szabadsághoz minden gyereknek szüksége és vágya van. „Böjte Csaba munkássága mindig is tisztelettel töltött el.  Hisz annyi gyerek van, akiknek nem jutott olyan család, olyan támogatás, mint nekem, de ott van nekik ő és csapata, akik ezeket a pótolják, helyettesítik. Ezért gondoltam, hogy felállítok egy adománygyűjtő oldalt, ahová lehetősége szerint bárki adakozhat. A befolyó összegből szeretnék bicikliket vásárolni és az otthonoknak adományozni, hogy ha csak ennyivel is, de én is hozzájárulhassak a munkásságukhoz. Hisz minden gyerek érdemel egy biciklit” – magyarázza a Liget olvasóinak Albert Nándor.

Ennyivel azonban még nem éri be a székelykocsárdi fiatal, egy másik gyűjtést is szervezne idehaza: ennek érdekében azokat a bicikliket várná, amiket tulajdonosaik már nem használnak. Ő ezeket, miután hazaér, rendbe tenné, s szintén Böjte Csabáéknak adományozná.