Hozó Levente, a klubhűség példaképe

Hozó Levente pályafutása csúcsán, 2010. áprilisában hagyta abba a jégkorongozást. A Csíkszeredai Sportklubbal elhódította a Román Kupát, megnyerte a bajnoki címet, és gólt lőtt a válogatott utolsó világbajnoki mérkőzésén. 1997 és 2010 között hét bajnoki címet nyert a Sportklubbal. A 21-es mezt viselő Hozó Levente 17 évet játszott a Csíkszeredai Sportklubnál, pályafutása utolsó tíz évében a csapat kapitánya volt.

A csíkszeredai jégkorongozó részese volt a csíki hoki minden sikerének 1996 és 2010 között. A szurkolók számára emlékezetesek maradnak a Steaua elleni meccsek, ahol nemegyszer bunyók robbantak ki. Emlékezetesek a Cazacuval vívott ökölpárharcai is, így hát ki ne lenne kíváncsi arra, hogy készült-e külön ezekre a verekedésekre? „Azt a csapatot többségében jó kötésű legények alkották, akikben benne volt a székely virtus. Nem készültem külön a bunyókra, de az élet felkészített erre. Más világ volt. Például kint a játszótéren vagy más helyen mindig kellett vigyázz, mert kaptál egy taslit, egy nyaklevest vagy fenékbe rúgást a nagyobbaktól. A verekedés is olyan, mint az életben minden más, az elején nehéz, de az ember belejön, és jóleső érzés volt később hallani, hogy bátran kiálltam a társaimért, a klubért, a székelységért a jégen” - mondja. A Hozó Leventével készült teljes interjút elolvashatják a Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletéből.