HIRDETÉS

Illatok titkai Zillmann Zsuzsa műhelyéből

Kozma Ágnes 2017. június 19., 15:52 utolsó módosítás: 2017. június 20., 21:11

Ahogyan a hétköznapokban az illóolajokkal játszik, úgy kísérletezett az életpályákkal Zillmann Zsuzsa, marosvásárhelyi kézműves, természetes kozmetikumok készítője, aki régen a színészi pályával is kacérkodott. Igazán a jogi környezetben vált felnőtté, de saját bevallása szerint új, választott szakmájában, az aromaterápiában tudott kiteljesedni. Zillmann Zsuzsával illatokról, vállalkozásról, újrakezdésről, a kísérletezés fontosságáról beszélgettünk.

Zillmann Zsuzsa tíz évig volt jogász, sokat merített abból a szakmából is Fotó: Boda L. Gergely

– Visszatérő, de megkerülhetetlen kérdés: jogász végzettséggel miből fakad a természettudományos érdeklődése, illetve mi ösztönözte a váltásra? Kívülállóként nehéz elképzelni az átjárást jog és természetes kozmetikumok gyártása között.
– A váltásnál az volt a kérdés, hogy még bejárok-e dolgozni valakinek, vagy ezzel foglalkozom. Jó voltam kémiából, meg nekem az egész családom természettudományos területen mozog, gyógyszerészek és kémikusok, tehát én voltam a kakukktojás. Tulajdonképpen ez volt természetes, ehhez képest a jog kis intermezzo volt, de rengeteg mindent tanultam belőle, és amikor nagy cégeknél dolgoztam, nagyon jól ráláttam arra, hogyan működik egy vállalkozás.

– Ezek szerint segítenek a jogi ismeretei a saját vállalkozásában is?
– Nyilván sokat segített a törvények, pályázati felhívások, törvénymódosítások, felszólítások értelmezésében, tudom, hogy kell-e ezektől tartani. Ha kell, akkor tudom, hogy milyen irányba induljak el, s már megvannak a mondataim, amelyekkel meg tudom védeni magam. Ha nem lettem volna jogász, valószínűleg nem sikerül ennyire jól felnőnöm, ez adott egy olyan gyakorlati hátteret, amire már lehetett alapozni. Addig tényleg ilyen elszállt bölcsész voltam, akit semmi nem érdekelt a jó zenén és irodalmon kívül, ez pedig lehozott a földre.

– A vegyszerekkel való túlterheltség korában új trendként körvonalazódott a természethez való visszatérés, illetve egyre többen foglalkoznak természetes készítmények előállításával. Az ön által készített kézműves termékek legfontosabb alapanyagai a növényi olajok és az illóolajok. Ez hogyan helyezhető el a kozmetikai piacon: hagyományos irányzatként vagy olyan újdonságként, hiányágazatként, ami betölthet egy piaci rést?
– Az, hogy az emberek elkezdtek illóolajokkal foglalkozni és elkezdték ezt terápiásan alkalmazni, az eléggé új keletű, legfőképpen a gyógyításban való felhasználás, amit az amerikaiak meg a franciák körülbelül a kilencvenes évektől kezdtek el. Németországban már azért van múltja, és általában a nyugati, fejlettebb társadalmakban, ahol az emberek nyitottabbak az alternatív terápiák iránt.

Nekem egy német bába hívta fel erre a módszerre a figyelmemet, amikor terhes voltam, aztán magamnak illetve a gyerekeimnek próbáltam előállítani dolgokat,

mert nem szerettem gyógyszereket szedni. Alapanyagként a növényi olajokat viszont már a régi gyógyszerészeti iskolákban használták, csak nem ugyanazokat, mint ma. Rendszeresen használták a kakaóvajat, az olajok közül pedig elterjedt volt a kukoricaolaj, olívaolaj és a ricinusolaj, ezeket keverték esetleg receptbe a lanolinnal.

HIRDETÉS

Ehhez képest óriási újítás az, ami most történik. Manapság itt is elkezdett terjedni a módszer, mert az emberek méreganyagszintje elérte a határértéket, telítődött a szervezetük, és valahogy vissza kell állítani az egyensúlyi állapotot. Aki egyszer kipróbálja az ilyen típusú terméket, rá fog jönni arra, hogy ez milyen kellemes. Az embereknek az orra ki van élezve a nagyon erős illatokra, és eleinte tényleg nagyon furcsa nekik, hogy a természetes kozmetikumnak nagyon enyhe fás illata van, vagy alig érződik az illata. Pedig érezhető, csak meg kell szoknia az orrnak a növények illatát. Amióta ezzel foglalkozom, azóta

a három méregdrágán vásárolt szintetikus parfümöm csak ül a fiókban, mert egyszerűen nem bírom használni.

Amikor a strandon vagy valahol kölcsönkérek valakitől ilyen szintetikus terméket vagy tusfürdővel zuhanyozom, a bőröm rögtön reagál rá és kipikkelyesedik. Annyira nyilvánvaló, hogy nem ezt kéri.

– Ahhoz képest, hogy régebb a már említett három olajat használták, mára mennyire bővült az alapanyag-paletta?
– A globalizáció egyik előnye, hogy elérhetővé váltak a távoli országokban honos egzotikus összetevők is, például a Marokkóból származó argánolaj vagy a makadámdió-olaj.

– Ön miket használ?
– Rengeteg olajat használok, csak hogy néhányat említsek: lenolaj, szezámmagolaj, olívaolaj, jojoba, avokádó, neem olaj, kókusz, szőlőmagolaj, makadámdió, ligetszépe.

Az embereknek az orra ki van élezve a nagyon erős illatokra, és eleinte furcsa nekik, hogy a természetes kozmetikumnak alig érződik az illata Fotó: Boda L. Gergely

– Hogyan, milyen koncepció alapján születnek a receptek? Honnan merít ihletet, tudást?
– Van egy ötletem, és elkezdem vizsgálni, hogy az működne-e vagy sem. Ha elvileg működne, akkor azt fontolgatom, hogy milyen arányokat használjak. Valahogy így épül fel, ezzel játszadozom, teszem-veszem a gondolatot, újra előveszem, leírom. Amikor van öt perc csendem, akkor ezen agyalok, aztán valahogy szépen, lassan körvonalazódik, s egyszer csak, amikor már teljesen tiszta, akkor megcsinálom. Általában abból indulok ki, hogy mit tennék bele, milyen illóolajokat használnék, azokat mivel keverném össze, hogy az illóolajnak a terápiás hatását kiegészítse. Most már ez kicsit átalakult, és a vivőolajoknak a tulajdonságai lényegesebbek abban, amit csinálok, az illóolaj pedig hozzáadott érték.

– Mit jelent a vivőolaj?
– A növényi olajok tulajdonképpen az aromaterápiában vivőolajokként szerepelnek. A központi szerepet az illóolajok foglalják el, és a vivőolaj az, amivel kiegészítik, hogy fel lehessen vinni a bőrre. Az aromaterápia finom, simogató masszázstechnikával dolgozik. Ezt fejlesztették tovább annak érdekében, hogy a bőrnek a kozmetikai ápolását segítse, a kozmetikában használatos termékskálát hozzanak létre.

– Van ennek tudományos alapja, amiből kiindul, és aztán azt fejleszti tovább?
– Van tudományos része, mert rengeteget olvastam, de ha csak tudomány volna, az valószínűleg megölné a kreatív oldalát. Lehet, hogy nem lehetne annyira innovatív az egész történet, ha minden tudományosan alapozott volna. Én nem képletekben gondolkozom, és ez segít abban, hogy olyan dolgokat is elképzeljek, amelyekről egy vegyész azt gondolná, hogy azokat úgysem lehet összekombinálni. Én még csak azért is összekombinálom.

Múltkor éppen arról beszélgettünk a gyógyszerészetis barátaimmal, hogy talán jobb is, hogy nem azt végeztem, mert bekerültem volna abba a rutinba.

A háttérhez viszont hozzátartozik az is, hogy gyermekkoromban apámnak és anyámnak a patikájában folyamatosan kevertünk, nagyapámmal jártuk az erdőt, mezőt, fotóztunk, a cserkészeknél gyógynövényes voltam, tehát az évek alatt felhalmozódott ez a tudás is. Emellé még rengeteg aromaterápiát olvastam. Rájöttem, hogy ezzel sokkal hatékonyabban lehet gyógyítani, élettelibb a bőröm, ha természetes kozmetikumokat viszek rá, és az aromaterápiával még felerősítem a gyógyhatást, vagy hangulati hatást tudok hozzáadni.

– Mennyire személyes a viszonya a vásárlókkal? Fontosak-e az ő igényeik, szempontjaik, illetve hogyan tud személyessé válni egy kézműves termék?
– Attól személyes, hogy az igénylőnek a vágyait vagy problémáit próbáljuk megoldani. Nagyjából minden termék valaki számára született először.

– Akkor visszacsatolva az egyik előző kérdéshez: van olyan, hogy a környezete ihleti meg, hogy valakinek a problémájára keresi a választ, és úgy alakít ki egy receptet?
– Persze, ez alapvetően úgy történik, hogy felmerül egy igény, és én arra válaszolok, illetve kitalálunk rá valami megoldást. Úgy gondolom, ezzel csak úgy öncélúan nem foglalkozik az ember, nem talál ki recepteket. Ez mindig valakinek szól.

Általában leülök velük, és próbáljuk feltárni, hogy mi okozhatja a problémáikat, mert a bőrproblémák általában pszichoszomatikusak, lelki eredetűek.

Ez egy fura szerepkör, de nem a klienseim magánélete érdekel, én csak felteszek esetleg egy kérdést, mert elsősorban elgondolkodtatni akarok. Én ugyanis hiába kezelem a legszebb és legdrágább olajokkal őket, ha ők magukban nem oldják meg a helyzetüket. Legtöbbször azonban a beszélgetések során rájönnek a probléma forrására.

– És ezekhez kapcsolódnak olajok vagy illatok?
– Persze, minden alapállapotnak megfeleltethető egy illóolaj, ezt kell megkeresni. A bőrproblémára vivőolajat keresünk, a lelkiállapot helyreállítását pedig illóolajokkal oldjuk meg, amelyekkel elég jól lehet hatni az emberre. Az illóolajoknál a „kevesebb több” elv érvényesül, ezért minimális mennyiségben használjuk: tíz milliliterbe öt-hét csepp illóolaj egy felnőttnek bőven elég. A végeredmény nem egy ütősen illatos valami, hanem egy enyhén illatos keverék, amit lehet, hogy az edzetlen orr meg sem érez először. Sokszor csak a hatás érződik, egyszerűen kinyit, jobban érzed magad tőle.

Hosszú távú terve egy műhely, kisgyár vagy kézműves manufaktúra létrehozása Fotó: Boda L. Gergely

– A kísérleti vagy kísérletezés alatt álló készítmények mellett vannak állandó termékek is?
– Igen, vannak bejáratott termékek, amiken már nem nagyon szeretnék alakítani. Például már kitaláltam a deónak a kombinációját, ami hatékony és bevált, abba már nem nyúlnék bele. Egyszer volt egy ilyen kísérletem, és megbolygatta az egésznek a szerkezetét. Tehát ha már egyszer kitaláltam és rendben van, akkor azt nem bolygatom tovább. De például az arckrémek esetében állandóan van egy ilyen kísérletezési vágyam, belekeverek még ezt-azt, kipróbálom mással, az a recept sosem lesz igazán kész, tehát ez terméktől is függ.

A magam örömére is kísérletezgetek, sokszor alakítom az arckrémet például a bőrtípusnak megfelelően.

Legtöbbször van egy kiindulási alap, és arra épülnek a variációk. Ez folyamatos munkát jelent, de szeretnék megőrizni magamnak – még akkor is, ha nagytermelő leszek – egy kis helyet, ahol leülök és kísérletezek, mert ez a legnagyobb öröm az egészben.

– Ha megnő a termékek iránti kereslet, akkor hogyan tudja fenntartani majd a személyességet, ezt a fajta kapcsolatot a vásárlókkal?
– Most arra gondoltam, hogy lesz egy napom, amikor adminisztratív dolgokkal foglalkozom, és lesz egy olyan nap, amikor csak kísérletezek, és a többi három napban vagyok hajlandó gyártani. Nagyon kevés időm van, amit erre tudok fordítani, de ahhoz a két-három órához ragaszkodom, amikor leülök és ötletelek. Az emberekkel általában hétvégente a vásárokon beszélgetek: odajönnek, elmondják a gondjukat, igényeiket, én feljegyzem, és gondolkozom rajta. Emiatt szép ez a történet, ezt meg akarom tartani, ebből nem engedek.

– Melyek a legvásároltabb termékek?
– Az ajakbalzsam, a szemráncolaj és a deó meg persze az arckrém, körülbelül ilyen sorrendben. Kifejlesztettem egy nátha elleni, gyulladáscsökkentő, légúti felszabadító mellkasbalzsamot, ami szintén nagy népszerűségnek örvend. Az egy nagyon hosszú fejlesztési folyamat eredménye, sokat gondolkoztam rajta, hogy minden szempontból megfeleljen: arányban, állagban és hatékonyságban is.

– Vannak-e kedvenc illatai vagy termékei?
– Nagyon szeretem a kakukkfű illatát és a gerániumot, de általában a lelkiállapotomtól függ, hogy éppen milyen illatot kedvelek. Nem szeretem például a hagyományos citrom illatát, a citromfüvet viszont szeretem nagyon, a Melissa officinalis pedig állandó kedvenc, azzal bármikor le lehet venni a lábamról.

– Milyen fejlődési irányt képzel el a vállalkozásának?
– A következő lépés egy labor kifejlesztése lesz, és akkor majd a termékeket be lehet jegyeztetni a minisztériumnál, aztán webshopra lehet feltenni, amivel a vásárokat – amelyek egyébként rengeteg energiát igényelnek – ritkítani lehet. Tehát a teljes hivatalosság következik. Nehéz volt eldöntenem, hogy ez lesz az út, ebbe az irányba akarok tovább haladni, rengeteget vajúdtam rajta. Körülbelül egy éve járok különféle konferenciákra és vállalkozásfejlesztő workshopokra, hogy eldöntsem, hogy akarom-e ezt, és átlássam, hogy mindehhez mire van szükség. Most vállalkozni is tanulok, az üzleti gondolkodást próbálom elsajátítani, merthogy közgazdász sem vagyok.

A hosszú távú terv egy műhely, kisgyár vagy kézműves manufaktúra létrehozása. Nem szívesen dolgoznék külsősökkel, mert például nehezen bizonyítható, ha a recepteket elviszik.

Én ilyen szappancsomagoló kismamákkal foglalkoznék, akik elhozzák a műhelybe a gyerekeket, mert nem mérgező a környezet, és együtt csomagolunk, hallgatjuk a rádiót és röhögünk.

Valahogy így képzelem el a manufakturális jövőmet, nem merev, gyári hangulatban.

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS