Kézművesek és állatkereskedők portékái között

Rég nem látott ismerőseikkel, rokonaikkal találkoztak régen az atyafiak egy-egy vásárban, átadták a legfrissebb híreket egymásnak, a gyermekeknek pedig vásárfiát vásároltak: bugylibicskát, fütyülőt, mézeskalácsot. Az asszonyoknak, lányoknak kendőt, gyöngyöt, olvasót vittek haza, vagy éppen tükrös szívet.

„A vásárokban a legelőkelőbb helyeket a szűr- és a cipőkészítők foglalták el. A szűcsök rövid és hosszú bundát, subát egyaránt árultak. A gubások – akik a szegényebb rétegnek varrtak – asszony-, férfi- és gyerekgubát kínáltak sátraikban. A szabók elsősorban posztóból készült ruhaneműekkel, teljes öltönyökkel érkeztek. A keményszárú, tartósra vikszolt csizmákat a csizmadiák ajánlgatták. Az asszonynép a papucsosok előtt nézelődött, akik többnyire földre rakták áruikat, akárcsak a fazekasok. A kalaposok, sapkások sátrát is sokan látogatták, ahol a férfiak alkudhattak a templomos kalapra vagy éppen a mezei munkára használt micisapkára. A kirakodóvásár szélén kaptak helyet az ócskások, ahol a használt ruhaneműk cseréltek gazdát.

– olvasható Sütő Éva írásában.

A cikk arra is kitér, hogy Magyarország keleti vásárövezetéhez tartozott többek között Szatmár, Nagykároly, Debrecen, Érmihályfalva, Székelyhíd, Diószeg, Nagyvárad, Berettyóújfalu, Körösszeg, Cséffa és Nagyszalonta is.

A múlt század közepétől megnőtt a hetivásárok jelentősége, így Érmihályfalva piacát a gabonafélék, az ipari termékek választéka és a marhavásár tette nevezetessé. Évente négy nagyvásárt tartottak, amelyen idegen iparosok is megjelenhettek. Csütörtökön csak a helybeliek vására volt, szerdán baromvásárt is tartottak, amelyre olykor még Debrecen környékéről is eljöttek. Ha ló vagy egyéb igavonó talált gazdára, azt meg is kellett „pecsételni” egy áldomással is. Volt rá eset, hogy a jószág árából alig maradt valami, mire hazaért a gazda, de hát ez is hozzátartozott a vásár rendjéhez, de az is, hogy itt egyezett meg két örömapa a fiatalok egybekeléséről.A vásártereken állandó vendég volt a körhinta is, amelyre a gavallér legények befizettek a lányoknak. Így aztán a vásár látványosság és szórakozás is volt egyben.

A továbbiakban a belényesi sokadalomról, az érmihályfalvi tavaszi és őszi nagyvásár jellegzetességeiről, illetve a debreceni Mihály-napi vásárról is szólnak az Erdélyi Napló írásában. Ez utóbbi Magyarország legnagyobb országos kirakodóvására, van, hogy 1200 kereskedő is kínálja a termékeit.