Kis legény, nagy sebesség

Melyik kisfiú nem szeret a kisautókkal játszani? Búzás Gergőnek is az volt a legkedvesebb szórakozása, ha egy játékautót tologathatott. Autómániáját látva később ajándékba kapott egy nagyobb méretű kisautót, amelybe már bele is ülhetett, és vezethette. De nem fulladt ki ebben az autók iránti érdeklődése, olyannyira szerette a négykerekűeket, hogy szülei gokartba ültették, hadd próbálja ki azt is. Sarkítva azt is mondhatnám, hogy három éve ki sem száll az autókból, hiszen a nyolcéves kisfiú élete a kemény edzésekről, utazásokról és versenyekről szól.

 „Kicsikorától szeretett a játékautókkal játszani, aztán kapott egy kis, akkumulátorral működő elektromos autót, amit nagyon ügyesen vezetett. Szeretett vezetni, nagyon érdekelte. Négyéves volt, amikor aztán felhívtam egy gokartiskolát azzal a kérdéssel, hogy nem-e próbálhatná ki Gergő is ezt a sportot. Elmentünk, beállították neki a kisautót, ment néhány kört, és innen kezdődött minden. Már akkor mindenkinek feltűnt, hogy milyen ügyes, hogy ráérez a vezetésre, alig hitték el, hogy első alkalommal ül gokartban. Beneveztünk az első versenyre, edzésekre, majd versenyekre kezdtünk járni. Úgy voltunk vele, hogy ha szereti, akkor visszük, ha nem szereti, nem viszünk, egyáltalán nem akartuk ezt erőltetni. Mindenképpen amíg szereti, addig csinálja” – mondja Attila, Gergő édesapja.

Gergő a csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola második osztályos tanulója, a kézdivásárhelyi SKAT KART Sportklub leigazolt versenyzője, komolyan figyeli a beszélgetésünket, időnként illedelmesen válaszol.

– mondja Gergő, s rögtön meg is nyugtat, nem, sosem fél. Ezt pedig olyan határozottan állítja, hogy én ezt azonnal el is hiszem neki.

A félelem, jobban mondva a féltés tán csak anya és apa szívébe költözik be egy-egy verseny során, természetesen féltik a nagy sebességgel száguldó kicsi legényt, de látván eltökéltségét és a gokart iránti szeretetét, azt mondják, készek támogatni ebben a sportban. Persze büszkék is – látom rajtuk –, amikor a versenyekről, a felkészülésekről, az eredményekről mesélnek. „Büszkeséggel tölt el, az biztos, amikor Gergőt látom versenyezni, de féltem is, nehogy kicsússzon az autó a pályáról, balesetet szenvedjen, hiszen nagy sebességgel száguldanak” – teszi hozzá Rita, Gergő édesanyja.

A szülők szavaiból lassan körvonalazódik számomra is, hogy a gokart egy igen érdekes és összetett sport. Kell hozzá egy nagyon fegyelmezett pilóta, egy nagyon jó autó és egy nagyon jó szerelőcsapat. „Ez ugye egy autósport, minden apró alkatrészt folyamatosan cserélni kell.

de állítani kell a karburációt a motornál, külön beállítás kell a pályákra, van, amikor szélesíteni kell az autót, máskor meg visszavenni a szélességéből” – meséli Attila. Persze, hogy őt is érdekli ez a sportág, sokat segít Gergőnek is a felkészülésben, mindig mellette van, hiszen a szülők közül ha nem is mindketten, de valaki mindig elkíséri. Szükség is van a jelenlétére, hiszen amíg korábban egy Németországban született, de Romániában élő edző foglalkozott vele, a román nyelven beszélő edző minden szavát fordítani kellett. Így akarva, akaratlanul sok mindent megtanult ő maga is a fia mellett.

„Gergő a legkisebbekkel versenyzett az első évben, akkor 55-60 km/óra sebességgel mentek, igazából itt az volt a lényeg, hogy megtanuljanak kormányozni, szokják az autót. Egy évre rá felkerült egy nagyobb kategóriába, idéntől pedig újabb szintet lépett, már a 10-11 évesekkel versenyzik, ő közülük a legkisebb. Ez egy mini kategória. Tulajdonképpen a motor teljesítménye határozza meg a kategóriát.

A vezetéshez hatalmas erő kell, s fontos a pontosság, hiszen itt nem másodperceken, hanem tizedmásodperceken múlnak a dolgok. Nagyon kifinomult technika szükségeltetik. Ez egy nagyon jó lehetőség a további fejlődésre, s tudtuk, ahhoz, hogy tudjon fejlődni, hamarabb át kell tegyük egy erősebb csoportba, a nagyobbak közé. Ha marad az ő kategóriájában, az biztos pódiumot jelentene, viszont szerintünk nem a megnyert kupákat kell nézni, hanem a fejlődési lehetőségeket. Ezt ő is jobban szereti, itt már sokkal több versenyző van, sokkal nehezebb is, több a kihívás. Egy 11 éves gyermek súlya is más, mint egy nyolcévesé. Mindenki 110 kilóval megy, Gergő 28 kiló, és a fennmaradt súlyt ólmokból rakják ki. Nem mindegy, hogy gyerekben van a súly, vagy az ólomban” – magyarázza Attila. Rita derűsen fűzi hozzá, mintegy kiegészítve férje szavait, hogy idén Gergő a körülmények dacára nagyon ügyesen vette az akadályokat, nagyon sok elismerést bezsebelt.

Gergő felnőtteket is meghazudtoló komolysággal viszonyul kedvenc sportjához. Rendszeresen és tudatosan edz napi szinten, otthon izom- és reflexerősítő gyakorlatokat végez, vezetéstechnikai szimulátoron tanul. Ha edzésidő van, a játék is elmarad, ám arra nagyon figyelnek, hogy az edzések, a versenyek ne legyenek a tanulás rovására. Édesapja elismeri, nagyon jól fejlődik Gergő, de hosszú az út, amíg komoly eredményt tud elérni ebben a sportágban. Az mindenképpen a javára szolgál – ismerik el a szülök –, hogy már nagyon korán elkezdte. Aztán amikor arról beszélnek, hogy a tulajdonképpeni edzések hogyan is zajlanak, magam is elismerem: az, hogy ennyi éven keresztül még mindig űzi Gergő ezt a sportot, sokmindent elárul róla.

Edzeni legközelebb Kézdivásárhelyen tud, de megfelelő versenypálya van Prezsmeren, Bákóban, Bukarestben, ez utóbbi nemzetközileg elismert pálya. „Mi ezeken a pályákon már mind voltunk. Oda megyünk edzésre, ahol lesz a verseny. Ha vasárnap van a verseny, akkor mi már csütörtökön a helyszínre megyünk, és ott edz: két nap edzés, két nap verseny.

Legutóbb Ausztriában voltunk versenyen, s mivel az utazással együtt eléggé kimerítő volt, az azt követő héten kihagytuk az edzést, de ez ritkán fordul elő” – meséli az édesapa. Ezen a ponton már Gergő is elismeri, hogy fárasztó, de ő ezt nagyon szereti. S ezért a szülők mellé állnak, finanszírozzák ezt a korántsem olcsó sportot, elkísérik a versenyekre. Most, hogy a kistesó megszületett, inkább apa kíséri el, korábban anya is minden alkalommal ott volt.

„Az az igazság, hogy mikor a verseny elkezdődik, én azért várom már, hogy minél hamarabb legyen vége” – neveti el magát Attila. Egyébként – derül ki – itt is ugyanazok a szabályok, mint a Forma-1-ben, csak ez a pálya jóval rövidebb, egynegyede az F1-es versenypályának. Itt is van időmérő edzés, felvezető kör, izgalmas rajt, kicsúszás, gumifalba csapódás, itt is fontos, hogy ki milyen stratégiával dolgozik, hogyan tud helyezkedni. Szülei büszkén mesélik, Gergő nagyon talpraesetten versenyzik, „ésszel teszi a dolgát” ,

tavaly egy bukaresti verseny során például a kommentátorok többször is kiemelték, mennyire megfontolt.

„Nem megy bele veszélyes és értelmetlen dolgokba” – jegyzik meg. Nemrégiben pedig Gergőt húsz kis társával együtt a Román Autósport Szövetségen keresztül érkezett brit szakemberek mérték fel egy tehetséges gyermekeket célzó program keretében. Reflexet, gyorsaságot, koncentrációkészséget mértek, s bár olyan gokartba ültették, amilyenben Gergő korábban nem ült, annyira ügyesen teljesített, hogy ezt alig hitték el neki. Azt mondták, látnak benne fantáziát, most nagy izgalommal várják a kiértékelést. A legtehetségesebbek felmérését jövőben is folytatják, hogy lássák, mennyit fejlődtek. Az sem elhanyagolandó – ismerik el – , hogy a több mint húsz kis pilóta közül ő volt a legkisebb.

Aztán arról is szó esik, mert ez is hozzátartozik a versenysporthoz, hogy a gokart bizony igen költséges sport. Az utazások, edzések, benevezési díjak mellett – amelyet a szülők önerőből fedeznek – szükség van a versenyhez speciális öltözetre, tűzálló overallra, speciális kesztyűre, bukósisakra, életmentő lehet a nyak- vagy gerincvédő, és még nem is beszéltünk arról, hogy edzésenként új abroncsok kellenek az autóra. „Egy jó edzéshez jó gumi, jó motor kell. Versenyekre csak új gumikkal lehet indulni. Mi is egyszerűbbnek gondoltuk, de most már látjuk, milyen összetett” – jegyzi meg Attila.

A visszajelzések alapján mondják, könnyű Gergővel dolgozni, mert fegyelmezett.

Megtörténik, hogy kicsúszik, tőle független okokból, például motorhiba történik, de jól kezeli a helyzetet. Van, amikor ő maga jelzi, ha valahol hibát, rendellenességet észlelk és magától elhagyja a pályát. 

Idehaza a versenyszezon márciustól október végéig tart, Európa más részein decemberben is vannak versenyek. Gergő most Olaszországba készül egy nagyszabású versenyre, ahol legalább hatszáz versenyző áll rajthoz különböző kategóriában, az ő kategóriájában is lesznek legalább százan. Most a regisztrációs folyamat zajlik, az később derül ki, hogy az eddig elért eredményeinek köszönhetően az online előválogatást követően részt vehet-e a megmérettetésen.

Nevetve jegyzi meg Rita és Attila, ők is kipróbálták a gokartot, mégiscsak legyen fogalmuk, hogy milyen egy ilyen kis autóban ülni. S ilyen családi háttérrel tán az sem csoda, hogy a körülöttünk totyogó egyéves Attila az elsők között tanulta meg azt a szót, hogy autó.

A nyolcéves Búzás Gergőnek van egy nagy álma: Forma-1-es pilóta szeretne lenni, és ez az apró kis ember minden elszántságával azon van, hogy az álom valóra váljon.