Lányoknak lányokról, avagy jótanács és illemlecke a hetvenes évek kommunizmusából

 Egy antikváriumban találtam rá, kíváncsiságból és nosztalgiából vettem meg. Bizonyára többek könyvespolcán megtalálható volt néhány évtizede a bukaresti Ceres Könyvkiadó Kaleidoszkóp című közhasznú könyvsorozata, ennek keretében látott napvilágot 1976-ban Erős Blanka Lányoknak lányokról című könyve is. Fellapozva azt tapasztaltam, hogy noha sok minden ma már megmosolyogni való, számos dolog még ma is a fiatal lányok útbaigazítását szolgálná. Mindenképp, a szerző által ajánlott megoldások szépen tükrözik, hogy mennyit változott a világ az elmúlt negyven évben.

Maga a könyv címe hosszú éveken keresztül a Dolgozó Nő fejléce volt. A havilapnak 1954-től közel két évtizedig volt főszerkesztője a száz éve született Erős Blanka, a könyv szerzője. „A rovatnak küldött levelekből arra a következtetésre jutottam, hogy számos csalódás, kiábrándulás és pályatévesztés többnyire az önismeret hiányából, valamint a társadalom nyújtotta lehetőségek elégtelen ismeretéből származik. Abban a reményben írtam e könyvecskét, hogy baráti szándékú tanácsaim elgondolkoztatják a fiatal olvasót és ily módon talán megkönnyítik életútját”– írja a könyv előszavában a szerző.

A könyv első fejezete az Egészség, szépség címet kapta, elsőként pedig a tisztálkodás fontosságára hívja fel a figyelmet, ugyanakkor egy érdekes dologra is rávilágít: bizony nem minden lakásban volt akkoriban fürdőszoba.

, és hogy alapos tisztálkodásra módot nyújt a mosdótál is, a zuhanyt pótolhatja kisebb öntözőkanna. A tisztálkodáshoz pedig állandó használatra legyen készenlétben egy nagy és egy kisebb törülköző, mosdószappan, mosdókesztyű, mosdókefe, habkő, izzadtság elleni szer, kölnivíz. Ezt követően az arcbőr ápolásával kapcsolatban olvashatunk hasznos tippeket, amelybe belefoglaltatik az is, hogy ha „nem akarsz idő előtt ráncos lenni, szemed sarkába szarkalábat ültetni, akkor munka vagy olvasás közben ne támaszd állad kezedre. Beszélgetés, tv-nézés közben ne fogdosd arcod, orrod.” Arra is kapunk tanácsot, hogy hol megengedett és hol nem a sminkelés. Iskolában szigorúan tilos, míg a munkahelyen, főiskolán, vagy a líceumok esti tagozatán lehet használni, de a szerző hangsúlyozza, tartózkodni kell a túlzásoktól. A lábápolásra, valamint a kézápolásra is kitér a szerző: semmiképp nem ajánlja az élénk színű lakkot, a hamis köröm használatát, a túl hosszú körmöket, de a köröm teljes levágását sem.

Természetesen nem maradhatott ki a fog- és hajápolás sem, ez utóbbinál arra is felhívja a figyelmet a könyvecske, hogy óvakodni kell a tupírozástól, mert árt a hajnak, a hajszálak töredezését okozza és egyébként már nem is divatos. Ajánlja viszont a berakást: „a nedves hajtincseket csavard szorosra, erősítsd hajtűkkel, kösd le hálóval, úgy szárítsd. A csavarokat csak teljes szárítás után bontsd ki, azután fésüld át, keféld ki a hajad.” Noha kellett némi idő ehhez, de biztos megérte. 

Az Életmód fejezetben elsősorban az ésszerű táplálkozásra hívja fel a figyelmet. A helyes és rendszeres étkezés mellett tudnunk kell azt is, hogy az étkezés alatt elkerülendő mindennemű vita, valamint, hogy az étkezés kultúrájához tartozik a szépen terített asztal, ízléses tálalás. A közös étkezés legyen meghitt családi összejövetel, ennek hangulata egész életre kihathat. Jó tanácsokat kapnak azok a lányok is, akik a szülői háztól távol tanulnak vagy dolgoznak, és rosszul értelmezett takarékosságból az étkezésen spórolnak. Egy varrónő, vagy irodai munkát végző nő 2700 kalóriát, egy tanárnő szintén ennyit, egy bolti elárusítónő 2900 kalóriát, egy orvosnő 3000 kalóriát, egy textilmunkásnő pedig 4200 kalóriát kell bevigyen naponta a szervezetébe. A többi női foglalkozásról nincs említés...

A szerző úgy véli, a fiatal lányok jelentős részét minden jobban érdekli a főzésnél, általában a házi munkánál. „De nem csak ők hibáztathatók ezért, hanem az édesanyák, akik rászoktatják lányukat, hogy ő mindent elvégez.”

Nem csak főzni, mozogni is kell, ezért egész sor tornagyakorlatot is ajánl, külön figyelve az „ideges természetűekre”. És ha már sportoltunk és mozogtunk, jöhet a pihenés és a kikapcsolódás. A pihenés egyik legfontosabb szabálya a napi nyolc óra alvás biztosítása. És ami a kikapcsolódást illeti, fontos a „bizonyos fokú, jó értelemben vett könnyedség is.

A cigarettázás és az alkohol káros hatásairól is olvashatunk, ugyanis a lányok cigarettáznak a strandon, kiránduláson, sőt az utcán is, noha száz dohányzó lány közül hetvenöt válaszolta azt, hogy megszokásból, csak huszonöt mondta, hogy élvezetből cigarettázik. Túlnyomó többségük azért gyújt rá tehát pár percnyi munkaszünetben, vagy társaságban, mert ez a sikk – vonja le a következtetést a szerző. És hogy mi a helyzet az alkohollal?

Hogyan járjon, milyen a helyes testtartása egy nőnek? Természetesen, ügyelni kell az egyenes testtartásra járáskor, magasan tartani a fejet, a vállakat enyhén hátrafeszíteni, mélyen lélegezni. A lépés legyen biztonságos, ne ingadozó és ne túl nagy. „Társaságban igyekezz elkerülni a nagy, süppedő karosszékeket. Ne ülj a szék szélére, ne hintáztasd a széket. Ajánlatos-e keresztbe tett lábakkal ülni? Ha valakinek kimondottan csinos lába van, megteheti, ügyelve arra, hogy a lábszárak teljesen egymásra kerüljenek kinyújtott lábfejjel. A bokát is keresztbe vetheted, a jobbat felül, a térdeket szorosan zárva, a lábfejet a padlóra helyezve (…) Személygépkocsiba előbb egyik lábad tedd be, azután helyezkedj el az ülésen és húzd be a másik lábad. Kiszállásnál ügyelj, nehogy háttal másszál ki. Társasgépkocsiba felszállásnál helytelen a szűk szoknyát felhúzni, inkább féloldalasan, lendületből, ne kapaszkodva próbálj feljutni.”

A jólöltözöttség első szabálya, hogy egy nő öltözködjön eredetien, de ugyanakkor a józanság határain belül, igyekezzen kialakítani egyéni stílust, igyekezzen a ruhatárát különféle alkalmakra összeállítani és fontolja meg, hogy mikor mit vásárol – hangsúlyozza a szerző. Tiltások is vannak bőven, csak gyanítjuk, hogy sok mai lány elmosolyodik némelyiken: ne viselj divatékszert nadrághoz, sportos öltözethez pulóvert, ne végy fel délelőtt bársonyból, brokátból, nehézselyemből készült ruhát, ne menj iskolába, munkahelyre túlzottan divatos, kivágott ruhában, ne menj színházba, hangversenyre gondozatlanul, ne végy fel hímzett batiszt-, selyem- vagy bársonyblúzt bőr- (antilop) szoknyával!

„Szomorúan nézel a tükörbe, úgy találod, hogy csupa csont és szöglet vagy? Válassz magadnak bő szabású szoknyát, rövid mellényeket. Este ugyancsak hosszú, bő szoknyát, hosszú ujjú csipkés blúzt viselj. Háromrészes kosztüm is jól fog állani neked”– ad tanácsokat a különböző testalkatú lányoknak.

Gyárban, műhelyben a munkavédelmi előírások megszabják az öltözködést, mindenkinek saját érdeke betartani ezeket. Az irodában dolgozók szövet jersey vagy kötött együttest, rakott vagy sima, egyenes szabású szoknyához pulóvert vagy ingblúzt viseljenek. A nyak legyen csukott, a szoknya nem testhez álló vagy túlzottan rövid, illetve lapos sakrú cipő ajánlott.

Üzletben dolgozóknak a kötelező köpeny alatt szoknya-blúz viselése ajánlott, de a szigorú egyenköpenyt is nőiessé teszi a szépen vasalt, hímzett gallér.

„Az öltözködés a jellem tükre – akárcsak a szem a léleké. Ruházatod legyen mindig összhangban alakoddal, mozgásoddal, egyéniségeddel.” Nem szabad megfeledkezni továbbá arról sem, hogy egy nő hetenként, vasárnap vagy más szabadnapon tartson alapos szemlét a szekrényeiben, fiókjaiban. Válassza ki a mosnivalót és a javításra, kiigazításra szoruló holmit. Tisztítsa ki a ritkán viselt cipőt is. Így egész héten nincs többé karbantartási gondja.

A könyv egy részében az érzelmi nevelés kerül előtérbe, elsőként a szülőkkel való kapcsolatot tárgyalja. Tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogy mit tegyen egy lány, ha úgy látja, hogy szülei életmódja, gondolkodása nem halad a korral, ha kifogásolják a baráti társaságát, ha ők akarnak dönteni a jövőjéről. Kitér arra is, hogy mi a szülő-gyermek viszony anyagi vonzása, milyen kiadásokba kell bepótoljon a lány, ha már dolgozik és milyen szabályokat kell otthon betartania: ne zavarja a család többi tagjának a pihenését, ne foglalja el a legkényelmesebb ülőhelyet, ha hazaért, köszönjön, vegye ki a részét a házimunkából, és vigyen minél gyakrabban pár szál virágot az édesanyjának.

A barátnőkről szólván a szerző rámutat, nem szabad váltogatni, cserélgetni a barátnőket, elcsalogatni egyiket a másiktól, haragot tartani apróságokért, ráerőszakolni könyvet, társaságot, késlekedni a kölcsönadott pénz vagy holmi visszaadásával, csak magáról beszélgetni és a másik mondandóját nem meghallgatni. A fiú barátokkal kapcsolatban az javasolja, egy lány ne bátorítsa azt a jópajtást, akivel szemben barátságnál nem érez többet, a barátságot ne tekintse flörtnek, ne tulajdonítson különösebb jelentőséget a bóknak stb. Óvatosságra inti a fiatal lányokat azoktól, akik nem beszélnek szüleikről, családjukról, munkájukról, akik dologkerülők, a könnyű élet elvét vallják, akik megvetően nyilatkoznak minden magasztos dologról, erkölcsi normáról, idejétmúlt intézménynek tekintik a házasságot, akik a csalódott, meg nem értett ember szerepében tetszelegnek, akik pénzt kölcsönöznek, akik intim kapcsolatokat követelnek és nevetségesnek tartják a lány ettől való tartózkodását, elutasítását, és akik évekkel idősebbek nála, kor és pozíció szempontjából nem illenek hozzá.

A társas szórakozás problémái is górcső alá kerültek, hisz

A társas szórakozás költségeit természetesen az a fiatalember fedezi, aki meghívta a lányt. Igaz, vannak esetek, amikor mindenki fizeti a maga részét. Egy találkán fontos, hogy a lány mindig közölje, hogy hány órára kell hazaérnie, ugyanakkor ne küldje el a barátnőjét maga helyett, ha ő nem tud menni, ne játssza meg magát, ne mutasson többet, mint amennyit valóban érez és óvakodjon a szeszes italok fogyasztásától.

A könyv utolsó fejezete a lány, a fiatal nő a társadalomban elfoglalt helyét boncolgatja. Erős Blanka megjegyzi, hogy egy fiatal lány ragaszkodjon a jogaihoz munkahelyén, ne törődjön bele szótlanul abba, hogy minden ún. kellemetlen, nem is munkakörébe vágó feladatot ráhárítsanak azon a címen, hogy fiatal, van ideje, nem családos. De ez nem jelenti azt, hogy udvariatlanul viselkedjen a munkatársaival, feletteseivel. Rámutat arra is, hogy hogyan kell viselkedni a munkahelyen.

Nem illik például az üzemben nyitott köpenyben dolgozni, alatta feltűnő ruhával, felrakott frizura, kendőzött arc, nem illik lemondani a mosakodásról, arcfestésre és fésülködésre szorítkozni, továbbá bizalmaskodni a férfi munkatársakkal. Nem illik szemtelenül beszélni az idősebbekkel, csevegni munka közben, elmerengeni (egy pillanatnyi figyelmetlenség balesethez vezethet), és rendetlenül hagyni a munkahelyet.

Az irodában nem illik a testhez álló ruha, túl rövid szoknya, a „démon alakítása”, megjátszani a világfájdalmat, a mártír kifejezésével dolgozni, bájologni a felettesnek, szolgalelkűen viselkedni, fontoskodni a teljesítménnyel, magánügyeket munkaidőben intézni, a vállalati telefont magánbeszélgetésekre használni.

Egy lány ne éljen vissza női mivoltával, legyen valóban egyenrangú munkatárs.
„Jóllehet, törvény biztosítja a nő számára a férfival egyenlő jogokat, az egyenlőség gyakorlata mégis bonyolult. Mert az egyenlő jogok egyelőre szinte kétszer annyi kötelezettséggel járnak. Megőrizni a nőiséget és részt venni az otthoni műszakban is, mindenképpen annak nehezét vállalva – ez nem könnyű feladat. Talán e könyvecske segítségedre lesz, hasznodra válik, amikor mozgalmas életed mindennapjaiban tanácsot igényelsz” – írja befejezésképpen a szerző.