„Nagy béke van bennem, amióta megszületett a döntés. Nagyon nehéz szülés volt, több átvirrasztott éjszaka van mögöttem.
Elkövettem egy nagy bűnt, elbizakodott lettem: érett már a gondolat, hogy hamarosan tovább kell mennem, de még egy évet nagyon szerettem volna itt lenni. Isten erre különös módon válaszolt, egy kicsit Ábrahámosan. Úgy nyúlt bele az életembe, hogy azt kérte, „most vonulj ki a tieid köréből, vonulj ki a földedről, a teljesen bizonytalanba, átláthatatlanba, és abba, amiről egyértelmű, hogy itt a te erőd nem elég”. Tehát így megyek most Kolozsvárra, azzal a különbséggel, hogy Ábrahám egy tevére, én pedig egy kisbuszra rakom be az ingóságaimat” – válaszolja a plébános arra a kérdésre, hogy milyen érzésekkel hagyja el Székelyudvarhelyt.
S hogy milyen feladat várja Kolozsváron? „ A Szent Mihály plébániatemplom be van zárva, harmadik éve javítják. Ez eltart még egy bő esztendőt. Ennek a folyamatnak a kísérése mindenképpen a feladataim között lesz. De az egyetemisták számára létrehozott kollégium, a számtalan ingatlan ügykezelése állandó pörgést jelent majd. Ez olyan, mint egy nagy ház, ahol a gazdasszony hiába fog neki takarítani, amire a végére ér, kezdheti elölről. Teljesen új csapattal megyek, két volt kispapom lesz a segédlelkészem, és még egy gyakornok kispapot is kapok.
Isten titka, hogy ez hogyan sikerül” – mondja. A teljes interjút a Székelyhon napilap Hit-vallás mellékletében találják meg.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.