HIRDETÉS
A falubeliek szerint a történet az új református lelkész érkezésével kezdődött. Az Erdély több vidékén megfordult Barabási Endre hét esztendőnyi küküllővári szolgálat után szerencsésnek vallja magát. Gyülekezete nem apadt, hanem ellenkezőleg, nőtt és erősödött. Nemcsak szórványbeli, de székelyföldi lelkészkollégái is megirigyelhetnék, hisz a tavaly is többet keresztelt, mint amennyit temetett. A mintegy háromszáz fős gyülekezet életképes, összetartó közösség.
A reformátusokon kívül a helyi magyarságot mintegy tíz római katolikus és egy Balázsfalváról kiköltözött neoprotestáns laikus prédikátor alkotja. A számadatokból is könnyű kiköbözni, hogy széthúzásnak, vallási háborúnak nyoma sincs. Saját pénzéből Nagy Dénes baptista imaházat épített, de senkit nem próbált a maga hitére téríteni. Még azokat sem, akiknek nagyra fejlődött mezőgazdasági és állattenyészeti vállalkozásában kenyeret ad. Egyébként
a faluban csak az nem dolgozik, aki nem akar. Munkakerülőből pedig alig akad kettő-három, afféle sorsverte példány. Elég, ha körülnézünk a határban: minden zsebkendőnyi föld gondosan művelt.
„A faluban mindenki, aki valahol dolgozik, szabadidejében a földjeit is műveli, állatot tart, az udvarán lévő szőlőjét gondozza. Esze ágában nincs városra költözni vagy külföldre telepedni” – magyarázza a logikai összefonódást Barabási, majd sorolni kezdi: főgondnoka juhász, gondnoka a tehenészegyesület elnöke, egy másik presbiter marhatenyésztő.
A teljes riportot az Erdélyi Napló október 8-ai lapszámában találják.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
