Magyaros ebéd Szilágycseh fölött

A rendszerváltás óta eltelt harminc esztendőben a Szilágysággal mostohán bánt a turizmus. Míg a legtöbb erdélyi magyar tájegységben kisebb-nagyobb turistavonzó régiók alakultak ki, a Szilágyság nem dicsekedhet ilyennel.

A szilágybagosi termálfürdőt és a mára elrománosodott Zsibó városka botanikus kertjét leszámítva, az országos turisztikai térképen Szilágy megye alig szerepel látnivalóval és szakmailag értékelhető éttermekkel.

Pedig magyar szempontból nem elhanyagolható a történelmi Szilágyságnak az 1968-ban megalakult Szilágy megyébe eső nagyobb része sem. A több tucat magyar falu és a gazdag történelmi múlttal rendelkező Szilágysomlyó, Szilágycseh, Zsibó és az öt évtizede megyeközpontként működő Zilah – amit a rendszerváltás előtti húsz évben a kommunista hatalom lerombolt, és ízléstelen tömbházakkal szórt tele – ma is vendégmarasztaló hely lehetne a turisták számára.

A többségében magyar lakosságú szilágysági tájegység, a Tövishát központja, Szilágycseh nem egy gazdag városka.

A kommunista időszak ipari centruma a rendszerváltás után leépült, és az utóbbi hónapokban a koronavírus-járvány még azoknak a cégeknek egy részét is padlóra küldte, amelyek munkahelyeket kínáltak. Nem véletlen, ha a városka lakosságának legalább egyharmada külföldön dolgozik. Ilyen miliőben nem könnyű éttermet fenntartani, a város fölött húzódó elegáns panzió azonban úgy tűnik, szerényen, de megél a turizmusból. A teljes cikket a Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró mellékletében találják meg.