Második napra már beleszeret az ember Nápolyba

A római colosseum a világ leglátogatottabb helye volt 2019-ben – adta hírül a CNN hírcsatorna. Olaszország fővárosa az utóbbi években az egyik leglátogatottabb turista célpont, amelynek vonzereje még annak ellenére sem csökkent, hogy a tavalytól már nem lehet üldögélni a műemlékek párkányán, lépcsőjén, a szökőkutak szélén. Róma és Nápoly, Olaszország két kihagyhatatlan városa. 

Kolozsvárról jókor indultunk és időben meg is érkeztünk Rómába, a repülő nem telt meg, így az ablak mellé ülhettem, habár nem oda szólt a helyjegyem. Végig gyönyörű volt az idő, csodálhattam fentről a tájat a menetrend szerinti kétórás út alatt, ami tulajdonképpen csak másfél.

Előzőleg a neten megnéztem, hogyan juthatunk be a Ciampino reptérről a Termini főpályaudvarig. A 7-es beállóból a 720-as busszal a Laurentina metrómegállóig (végállomás) kellett menni, ahonnan tovább metróval a Terminiig – mindez fejenként másfél euró volt, mivel a jegy a buszra és utána a metróra is érvényes. Egy óra alatt beértünk, utána még húszperces gyaloglással eljutottunk a szállásunkra.

Négy személynek két szoba, saját fürdőszobával, reggelivel 147 euró.

Már csak egy kis séta és egy vacsora fért bele az időbe, illetve az energiánkból ennyire tellett, utunkat reggel folytattuk, elindultunk Nápolyba.

Olaszországban sokféle vonat/vasúttársaság van. Eddigi tapasztalataim (kb. ötvenszer utaztunk Olaszországban vonattal) szerint a Trenitalia, tehát az állami vasút a legolcsóbb és a legegyszerűbb, annak is a személyvonat változata, ahogy a neve is mutatja, a treno ordinario.

Jegyet venni a pályaudvaron a jegyautomatából a legegyszerűbb, olasz, angol, francia, spanyol, orosz, kínai és több más nyelv közül választhatjuk ki azt, amely számunkra a legmegfelelőbb.

Aztán választhatunk a gyors, nagyon gyors (freccia), vagy a személyvonat között, az árak között óriási különbségek vannak. Például nekünk 50,60 euró volt négy személyre a jegyünk, de vehettünk volna 194 vagy 211 euróért is. A különbség a gyorsaságban van, mi három órát vonatoztunk Rómától Nápolyig. A jegyet felszállás előtt érvényesíteni kell, amire a jegyautomata, de számos, a földre festett felirat is figyelmeztet. 

Négy napot töltöttünk Nápolyban és térségében, ezalatt sokat láttunk és mégis keveset – ez attól függ, hogy honnan nézzük. Pompeji-jel egy régi álmom vált valóra, Herculaneum ráadás volt, Nápoly pedig a bónusz.

Nápoly az a város, ahol a rendőrautót is leinthetem, hogy átkeljek az úton, ha nincs kedvem elgyalogolni az átjáróig. Mindenki így jár-kel, össze-vissza az úttesten, az autók pedig megállnak és nem történik baleset. Nápoly az a város, amelyre az ellentmondás, a káosz jellemző és ez kissé mellbevág az első találkozáskor – mégis kedvelhető, ha nyitott a szívem... Valóban egy csoda, két nap nem elegendő bejárni és megismerni, de második napra már beleszeret az ember és megfogadja, hogy ide még visszatér.

A nápolyi nemzeti múzeum őrzi a Pompejiben és Herculaneumban megtalált falfestményeket. Aki ellátogat a Vezúv által 79-ben elpusztított városokba, érdemes utána vagy előtte ezt a múzeumot is megnéznie.

Nápolyba érkezvén vettünk egy-egy 32 eurós bérletet. Ezzel három napig bármilyen tömegközlekedési járművel utazhattunk a környéken, metróval, busszal, fogaskerekűvel, vonattal. Plusz az első két múzeumba (ez nálunk Pompeji és Herculaneum) ingyenes belépőt, a következőbe 50 százalékos kedvezményt is jelentett. Mivel a három napot nem 72 órában számolják, hanem éjjel 12-ig, érdemes reggel kezelni a jegyet és reggel kezdeni is vele, hogy minél jobban ki lehessen használni. Tudni kell, hogy ahová ingyenes belépést biztosít, ott is sorba kell állni a pénztárnál, hogy ideadják az ingyenes jegyet.

Pompeji-be és Herculaneumba is a Circumvesuviana vonat visz, ami olyan mint a metró, vagy mint egy helyiérdekű vonat. Nagyon zsúfolt, még ősszel, turistaszezonon kívül is, ráadásul nem is pontos. Amikor Pompejibe utaztunk, a peronon egy idősebb hölgy figyelmeztetett mindenkit, hogy melyik vonat megy oda. Kedvesen csinálta, nem tudom, miért, de hasznosak voltak az infói. Olyan sok ember összegyűlt, hogy attól féltem, nem férünk fel, de végül mindenkit felkerült a vonatra.

Pompeji tragédiája mindenki előtt ismerős, akit egy kicsit is érdekel a történelem, rengeteg film, leírás található róla, ezek elérhetők a világhálón, utána lehet olvasni. Pompejit látni kell, érdemes végiggyalogolni az utcáit, közben le-leülni a kétezer éves kövekre, járdaszegélyekre, párkányokra, nézni a romokat, azt, ami megmaradt az egykori virágzó városból, megállapítani, hogy egykori polgárai is szerettek élni, pont mint a 21. századi ember.

Kis sikátorok keresztezik a széles utcákat, sok bolt, fürdő, szórakozóhely, színház, sportlétesítmény romjai maradtak fenn, ahogy a templomok is, ahol közösségi életet éltek, a fórum, az utcákon a kutak, a köveken az egykori szekerek és kocsik keréknyomai.

Olvasom, hogy amikor a régészek elkezdték kiásni a romok alól a várost, nem tudták, hogy mik azok az üreges tárgyak szanaszét. Tulajdonképpen az emberekre ráhulló hamu volt, ami felvette a formáját az éppen haláltusáját vívó személynek és mint egy gipszlenyomat, megőrizte a testtartásuk mellett még az arckifejezésüket és a ruházatuk formáját is. Később gipszet öntöttek ezekbe a formákba és azok láthatók most, köztük még egy kutya is. Pompejiből délután még Sorrentóba is elmentünk, hisz ugyanaz a vonat megy oda is, a bérlet pedig érvényes végig azon az útszakaszon.

A Pompeji-látogatás után másnap Herculaneumot is megnéztük. A városka története ugyanaz, szintén a Vezúv kitörésének az áldozata, csak kis időkülönbséggel. Az ott lakó embereknek lett volna idejük elmenekülni, hiszen látták, hogy kitört a vulkán és lávát, követ, hamut szór Pompejire, de megfordult a szél járása és Herculaneumot is elpusztította a Vezúv.

A városka, vagyis amit kiástak a régészek (az ásatások a 18. században kezdődtek), sokkal kisebb Pompejinél. Viszont Herculaneumban megmaradtak a falfestések, de még a fagerendák, -lépcsők és -bútorok egy része is, illetve a házak emeleti részei is láthatók. Sok bolt, pékség, kocsma romjai tanúskodnak a kétezer évvel ezelőtti életről, életmódról, a paloták itt sem hianyolták a belső vízmedencét, a házioltárt, a fürdőt, akárcsak Pompejiben. A romváros után a mai várost is elindultunk megnézni, de nem kötött le, mert úgy éreztem, a sok élményt fel kell előbb dolgoznom.  Négy nap után búcsút vettünk Nápolytól.

Mikor vonattal megérkeztünk Nápolyból Rómába, éppen egy tüntetésbe csöppentünk. Épp nem működött a felszíni tömegközlekedés, mi villamossal akartunk a szállásunkra menni, így hát gyalogolnunk kellett.

Rómában az egyik turisták által folyamatosan frekventált hely a Spanyol lépcső, ahol a napi több kilométeres gyaloglásokat lehet kipihenni. Vagyis lehetett, mert tavalytól egy olyan rendeletet hozott a római önkormányzat, amely megtiltja a lépcsőn való üldögélést, illetve evés-ivást. Azon elmélkedtem, hogy vajon miért? Miért rossz az a lépcsőnek, ha ülnek rajta?

Mennyire örülhetnek a római rendőrök, hogy a turistákat kell szólongatniuk, hogy álljanak fel, mert nem szabad leülni.

Mert ez folyamatos tevékenység, kettőt felállítanak, leül újabb három-négy. És sokan értetlenül néznek a rendőrre, miért kell felállni?

Róma, ahogy a CNN megállapította, valóban a turisták kedvenc helyszíne, mert még október utolsó napjaiban is tele voltak az utcái, terei, műemlékei. Hosszú sorok kanyarogtak a Vatikán múzeuma előtt, a Szent Péter Bazilika bejáratánál, vagy a Colosseumnál.

Mi már harmadik alkalommal jártunk itt. Az első alkalommal, amikor még utazásos interjúkat készítettem, azt mondta valaki, hogy Róma olyan, hogy minél többször jár itt az ember, annál inkább visszavágyik. Akkor még csak egy álom volt számomra eljutni Rómába, de azóta kinyílt a világ, lehet utazni és kedvenceinket többször is meglátogatni. És Róma tényleg olyan, hogy nem lehet betelni vele.