HIRDETÉS
Mindig is tanítónő szeretett volna lenni – emlékezik vissza Muszka-Pál Anna – aki kisgyerekként, jobb híján az édesapja által tenyésztett nyulaknak énekelt, őket rendezgette. Hogy végül óvönő lett, az a véletlennek köszönhető, de nem bánja. „ Az országban a magyar képzők sok helyen megszűntek, így a nagyenyedi is. Maradt a székelyudvarhelyi képző a székely, illetve a dél-erdélyi megyéknek, az összes többi régióból mindenki Nagyváradra került.
– eleveníti fel. Úgy véli, hogy az elmúlt évtizedekben jó irányba változott az óvónői munka, hiszen az 1990- es változást követően a beindult reformoknak köszönhetően
talán az óvodákban van a legnagyobb szabadsága az oktatóknak.
„Nem vagyunk annyira megkötve egy előre megtervezett tananyaghoz, mint a tanítók vagy tanárok. Nekik ugyanis tankönyvekhez és munkafüzetekhez kell alkalmazkodniuk. Nekünk van lehetőségünk arra, hogy a csoportok összetételének megfelelően alakítsuk a munkánkat. A tananyagot is nekünk kell összeállítanunk, hogy az megfeleljen a kicsik színvonalának. Ez persze nagyobb felelősséget is ró ránk.
– magyarázza. A teljes interjút megtalálják az Erdélyi Napló legfrissebb számában.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
