Mézes románc: meglepetés-szerelem süteményekkel

Az ember hiszi, ha valaki abból él, hogy süteményeket süt, akkor ő bizony mindig is szeretett a konyhában lenni. Amikor arról kérdeztem Juditot, hogy kisebb korában is mindig a konyhában volt-e, arra a válaszra számítottam, hogy édesanyja folyton tanítgatta, ő meg szemfülesen figyelt állandóan, de meglepetésemre nem ezt kaptam.

Egyedül a mézeskalácsot sütöttem meg karácsonykor, amit a fára feltettünk” – mesélte el Judit az akkor még nem tudatosult mézes-szerelmének első mozzanatait.

Érettségi után a sok stressz és egészségügyi okok miatt nem tanult tovább egyetemen, de helyettesként nyelveket tanított a tekerőpataki általános iskolában, ameddig meg nem születtek a gyerekei. Főállású anyukaként vállalt szerepet, mert az iskolába már nem akart visszamenni.

„Elkezdtem próbálkozni itthon a karácsonyfadíszeken kívül új, más dolgokkal. Mézeskalács-házikót vagy adventi koszorút készítettem, de először csak a családnak. Az, hogy terjeszkedni kezdtem, az ismerősök kérései miatt jött össze, mert amikor meglátták, ők is kértek néhány darabot. Ekkor már engem is jobban érdekelt, így könyveket vásároltam, amiből inspirálódhattam” – emlékezett vissza.

Ahogy az alkotások teret nyertek az interneten, majd adventi vásárokon is, Judit egyre jobban megélte a mézeskalácsok által a kreativitását.

Időközben tortákat is elkezdett készíteni, de azt két éve abba kellett hagyja, mert kinőtte magát a vállalkozás. A kétfajta süteményt nem bírta vállalni párhuzamosan, így eldöntötte, hogy ezentúl csak a mézes csodákat fogja készíteni.

Bár sokáig autodidakta módon fejlesztette magát, sikerült találnia képzéseket Magyarországon, ahol a mézeskalácssütés minden fortélyát elsajátíthatta.

Első tanfolyamáról izgatottan beszélt. „Itt Romániában sajnos nem találtam olyan képzést, amire el tudtam volna menni, de sikerült eljutnom 2017-ben Cserszegtomajra, Keszthely környékére, az első tanfolyamomra, ami el sem tudom mondani, milyen varázslatos volt. A háromnapos alaptanfolyam alatt tésztagyúrástól kezdve mindent megmutattak. Azután rájöttem, hogy eddig semmit nem tudtam a mézeskalácsról” – nevetett, s hozzátette, hogy rengeteg apró trükköt megtanult, amivel sokkal szebbek lettek a sütemények. Ezt követően még több tanfolyamra ment el, ahol rájött, hogy mindent meg lehet sütni, amit az ember elképzel. Tervei között van, hogy a jövőben is fejleszti magát képzéseken való részvétellel.

A mézeskalácssütést azért szereti, mert kihívásként éli meg. Amikor valaki olyant kér, amit addig nem csinált, szorgosan tervezget, elképzeléseket vált valóra. Házak, betlehemi jászol, háromdimenziós babakocsi, csokorba való díszek vagy dobozok is előfordultak már Judit munkái között. Legújabb feladatát is elárulta, ami egy baromfiudvar elkészítése.

Szerencsére a sok rendelést már nem egyedül készíti el, a gyerekek is segítenek legtöbbször cukormázat készíteni vagy díszíteni, de előfordul, hogy a férje is segít csomagolni, ha plusz két kézre van szükség. Van igény a munkájára, sok helyről érkezik rendelés, nem csak Erdélyben ismert, hanem már Magyarországra is többször készített mézeseket.

– állapította meg Judit. Néha nem elég a napi 8-12 óra sem, bele-bele megy az éjszakázásba egy-egy nagyobb rendelés miatt, de már megszokta. Igény lenne egy saját műhelyre is már, mert a családi konyhát kinőtték, de majd az is kialakul, vélik. Két gyerek segítségével mindig könnyebb, főleg ha megtaláljuk azt a munkát, amit akkor is szívesen csinálnánk, ha nem kapnánk pénzt érte. Juditnak sikerült.

A szerző egyetemi hallgató, szakmai gyakorlatát lapcsaládunknál végzi.