Mézeskalácsok ízes-díszes titka

A kézidvásárhelyi Volloncs Mária pszichológia szakon végzett, tizenhét éven keresztül a Kovászna Megye Szociális Gondozási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóságnál dolgozott pszichológusként, tanácsadóként. Negyvenéves volt, amikor úgy döntött, művészi pályára lép.

„A családban mindenkinek vannak ilyen hajlamai, van zenész, festő, különböző mesterségekben jártas személy, például asztalos, kovács, cipész – apai és anyai ágról is. Kézdivásárhelyen művészetterápiás műhelyt vezettem, így elég sok technikát sikerült kipróbáljak. Egy pszichológus munkája elég megterhelő, és azt éreztem, hogy tizenhét év után valami mással kell foglalkozzak. Népművészeti egyesületeknek lettem tagja, például a sepsiszentgyörgyinek, kézdivásárhelyinek, székelyudvarhelyinek” – mesélte Mária.

Üvegfestéssel kezdett foglalkozni, leginkább népi motívumokat dolgozott fel, vásárokra, táborokba járt, illetve szervezett, kiállításokon vett részt, díjakat is kapott. Öt évig csak kézműveskedett, de aztán kezdett hiányozni neki a pszichológusi munka. Ekkor kapott egy felkérést egy alapítványtól, és gyerekekkel kezdett el foglalkozni. „Öt év üvegfestés után visszatértem az eredeti szakmámhoz, de a kézműveskedést sem hagytam abba. Ez a kettő jól kiegészíti egymást, mert elfárad a lélek, és ezáltal, hogy az alkotás folyamán szépen elmatatgatok, ez megnyugtat, kikapcsol, és megújul a szellem. Ezt mindenkinek ajánlom, főleg akiben van ilyen készség, hogy élje ki.” 

Az üvegfestés után képeket, majd porcelánt, kerámiát festett. Egy másfél éves kutatómunka során tanulmányozta a magyar népi motívumokat, tájegységenként, egy ezer darabos festett tányér-kiállítás megvalósítását tervezi.

Mivel évek óta csodálattal figyelte a marcipánból, cukorpasztából készült alkotásokat, 2018-ban elvégzett egy cukrásztanfolyamot, és további képzésekre járt Magyarországra. Kedvtelésből szokott barátoknak, ismerősöknek ünnepekre süteményt, tortákat készíteni. Néhány éve pedig, karácsony előtt, a mézeskalácssütés is bekerült a tevékenységei közé.

„A mézeskalácsot sok család süti, ez egy népi hagyomány, karácsonykor, ünnepek alkalmából. Gondoltam, hogy összegyúrva azt a tudást, tapasztalatot, ami a fejemben és kezembe összegyűlt, ráteszem. Így alakult ez a nagyon cifra, nagyon díszes mézeskalács. Ez a recept, ami alapján a mézespogácsát sütöm, egy gyermekkori élmény hozadéka. Volt a szomszédunkban egy idős család, akik Petrozsényből költöztek Kézdivásárhelyre, és hozták magukkal a kultúrájukat. Gyermekkoromban sokat jártunk hozzájuk, méhészkedtek is, virágos udvaruk volt méhekkel. A szomszéd bácsi mindig adott lépesmézet, a szomszéd néni isteni finom mézeskalácsot sütött, amelyből mindig megkínált, átkopogott. A receptjét édesanyám kérte el több mint harminc éve, és évről évre ez alapján sütöttük a mézeskalácsot. Ez egy »drága« recept, mert ebből nincs kisajnálva a mindenféle jó, igazi méz, megfelelő liszt, házi tojás, házi vaj, és van egy speciális fűszerkeverék. Mindez egy jó alapja annak, hogy lehessen belőle szépen dolgozni. Szépre sül, jó ízű” – osztotta meg velünk Volloncs Mária.

A jó mézeskalács titkát is elárulta: nem szabad kisajnálni a hozzávalókat, fontos, hogy formálható legyen.

„Többféle receptet átnéztem, kipróbáltam, de ez az igazi. Sokan mondják, hogy sokat kell álljon, két-három hétig, mert akkor simul ki a tészta, nem lesz buborékos. De ennél a receptnél este begyúrom, másnap már dolgozhatok vele. Sokat kell gyúrni, amikor összeállítod, ki kell dolgozni azt a tésztát, majdnem úgy, mint a hájastésztát. Sem az alapanyagot, sem a munkát nem szabad kispórolni belőle. Fontos az is, hogy szeretettel készítsük.”

Mint mondta, a mézeskalácsok díszítésében sokat segített neki az üvegfestő múlt. De arra is biztat mindenkit, hogy meg lehet tanulni a díszítést: önbizalommal, lendülettel húzzuk a vonalakat. Bátran engedjük szabadon a fantáziánkat. Úgy véli, a mézeskalácsban rengeteg lehetőség van, lehet belőle alkotni, szépen díszíteni őket.

„A tavalyig csak a családnak, a rokonoknak sütöttünk. Most valamivel többet készítettünk, ezt a vírushelyzet is alakította. Van egy aranyos menyem, ő is segít, ő süti ki, én díszítem. Én általában későn fekszem, korán kelek, van, hogy éjjel alkotok.”

A mázzal kapcsolatban elárulta, fontos, hogy milyen porcukrot használunk. Úgy véli, ha nagyon vékony vonalú mintákkal szeretnénk díszíteni a mézeskalácsot, érdemes dizájn-porcukrot vásárolni, mivel az puhább, nem porzik, szépen lehet vele dolgozni, nem csapódik ki a tojásfehérjében. Ő citrom helyett ecetet csepegtet a mázba, hogy fényesebb legyen. Ezekre ő is rengeteg gyakorlat és kísérletezés után jött rá. Aki pedig mézeskalács-házikót is készítene, annak azt ajánlja, papírból készítsen sablont, ez alapján vágja ki a ház részeit, a négy falat, a tetőt nyers tésztából. Megsütjük, előbb kidíszítjük, majd a cukor-tojásfehérje masszával ragasztjuk össze.

A vastagabb mézeskalácsot tíz percnél tovább nem szabad sütni, a vékonyat öt percig.

Akkor lesz kemény, ha túlsül. A mézes másik titka, hogy nagyon keveset kell sütni – magyarázta Mária.

„Jó, ha a karácsony előtti hetekben megsütjük, hogy puhuljon. Viszont az az alapmasszájú mézeskalács, amelyikbe vajat teszünk, azonnal poronyó. Fontos tehát a jó recept, és az, hogy szívvel-lélekkel dolgozzunk vele.”