Okosabb lesz a gép, mint az ember? Udvarhelyi MI-kutatóval beszélgettünk

– Mit kell tudni a mesterséges intelligenciáról dióhéjban?
– Általában eszközöket és szolgáltatásokat szoktak a megnyilvánulásainak tekinteni, amilyen például a beszélő műholdas navigáció, önjáró kocsi, arcfelismerésen alapuló szolgáltatás. Mindegyikben az a közös, hogy úgy érzed, mintha egy másik emberrel kommunikálnál. Ezek mögött elsősorban olyan adatelemzési módszerek vannak, amelyek

lehetővé teszik az eszköz vezérlését úgy, mintha az emberi módon viselkedne.

Sokszor az emberi gondolkodásból, döntésből, viselkedésből inspirálódnak, viszont ez többnyire eléggé absztrakt, és távoli a mi agyunk biológiai megnyilvánulásától. A mesterséges intelligencia nem mindenható, sok területen nem is túl eredményes az alkalmazása, néhányuk azonban (például képek felismerése, go vagy sakkjáték, tőzsdei adatelemzés) meglepően és meggyőzően emberi jellegű.

– Nem olyan rég még a fantasztikus irodalom termékének, csak filmbéli kitalációnak, hálás sci-fi-témának tekintettük, ma pedig valóság. Mennyire alakítja majd át jövőnket?
– Valóban sok olyan dolog van, ami korábban csak fantasztikus filmekben volt, gondoljunk csak a beszélő autóra vagy az érintőképernyős vásárlásra. Viszont belátható, hogy ezek alapjában véve nem annyira hihetetlenek és fantasztikusak. A deep learning elmélet (gépi mélytanulás, amely az agy ideghálózatát másolja működésében, csak szabályozva van – szerk. megj.), ami a legtöbb mai mesterségesintelligencia-alkalmazás mögött áll, ismert volt az 1980-as évek második felében, sőt még korábban. Egy másik alapvető elmélet a szupport vektoroké (egyedosztályozás), amit az 1970-es évek elején fogalmaztak meg. Csakhogy a komputerprocesszorok és a hozzájuk kapcsolt memóriák kapacitása hatalmasan megugrott harminc-negyven év alatt, és ez teszi lehetővé a mai gyakorlati alkalmazást. De továbbra is nagyon távol állnak a biológiai neurális rendszerek működésétől, mert bár látszólag emberihez hasonló képességeket látunk bennük, valójában csupán adatok bonyolult statisztikai elemzéséről van szó.

A jövő az internet és a netfüggők kiszolgálása, valamint az Internet-of-Things (értsd: okos eszközök) az épületekben, autókban, köztereken. A katonai alkalmazások ugyancsak elterjedhetnek. Ennek egyik hatása a technológiafüggőség növekedése lesz, másrészt az is várható, hogy sokak számára nőni fog az élet élvezhetősége.

– Ön hogyan lett MI-szakértő?
– 1993-ban kezdtem foglalkozni vele, még egyetemistaként. Államvizsgámat a mesterséges neuronhálókról írtam. Próbáltam jobban megérteni, hogy a valódi neurális rendszerek miként működnek, ezért részt vettem idegtudományi állatkísérletekben, ahol macskák és majmok agyát kutattuk. Túl bonyolultak és nehezen elemezhetők voltak ezek a biológiai rendszerek, kerestem hát egy egyszerűbbet. Így akadtam rá a barna rákok gyomorkezelő idegközpontjára (angol mozaikszava STG), amivel azóta is foglalkozom. Az én laborom az első a világon, amely a feszültségérzékeny festékeket használta az STG neuronok egyidejű optikai felvételezésére, ami lehetővé teszi ennek az idegrendszernek a tanulmányozását úgy, hogy különálló működésüket is rögzítjük.

– Legalább ilyen érdekes eddigi életútja. Megosztaná az olvasókkal?
– Kézdivásárhelyen születtem, de Székelyudvarhelyen nőttem fel. Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Informatika és Matematika Karán végeztem, ott is doktoráltam. Előbb Hollandiában, a Maastrichti Egyetemen dolgoztam kutató asszisztensként, majd Angliába kerültem, a Newcastle-i Egyetem Pszichológia Tanszékére, később az Informatika Karra. 2014 óta a Keele-i Egyetem Informatika és Matematika Karán vagyok tanár, és idén szeptembertől ugyanitt dékán.

Emellett önkormányzati képviselő voltam Newcastle upon Tyne-ban, jelöltek továbbá parlamenti képviselőnek és a polgári regionális rendőrség felügyelőjének is.

Ugyanakkor részt vettem egy, a gyógyszerkutatási folymatok felgyorsításához adakezelési módszereket használó cég alapításában, amely a Londoni Tőzsdére került. Még a ’90-es évek elején odahaza a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének egyik vezetője voltam, illetve hat éven át álltam a Civitas Alapítvány élén. Az országos RMDSZ-en belül a Szabadelvű Körhöz tartoztam.

– Milyen volt a kibontakozóban lévő civil szféra akkoriban, és ma foglalkozik-e ilyesmivel?
– A Civitas Alapítvány létrehozása úttörő munka volt az önkormányzati és civil tanácsadás területén. Akkoriban sok új szervezet jött létre, több irányból is jöttek a jó tanácsok és támogatások. Azóta is van némi kapcsolatom a civil szférával. Egyik vezetője voltam Gatesheadben egy lakossági szövetségnek, amely több Viktoriánus-kori utca lebontásának megakadályozásáért küzdött. Később önkormányzati képviselőként több szervezettel is dolgoztam. Nemrég a Keele-i MakerSpace létrehozását segítettem, ez egy közösségi mozgalom, amely lehetőséget ad arra, hogy bárki elektronikai rendszereket (pl. kis robotokat) építhessen egyszerű komponensekből, szoftvert írhasson, 3D nyomtatón nyomtathasson alkatrészeket és végül kipróbálhassa működésüket.

– Érdekes, hogy egy mesterségesintelligencia-kutatónak elég régimódi hobbija van…
– A hobbim a régi: az 1940 előtti postai bélyegek gyűjtése. Korábbi mániáim voltak még a kristályok és a pénzérmék.

– A sok teendő mellett hogyan töltődik fel?
– Nincs túl sok szabad időm. Amikor van, akkor legtöbbször a gyerekek programja határozza meg, hogy hova megyünk. Otthon érzem legjobban magam, a dolgozószobámban.

– Szokott hazalátogatni? Mit gondol, tartjuk a lépést a világgal?
– Nagyjából kétévente szoktunk hazalátogatni.

Nyilván sok minden tovább javulhat, viszont összességében nagyon előrelendült az elmúlt húsz évben.