Szabadságvágy: erdő közepén széttört álmok

 A kommunizmus fekete könyve becslések és levéltári kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát a világon. Kelet-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborokban vagy kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az egymilliót, de a rendszer áldozata az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akit vallási hovatartozása miatt üldöztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak. Magyarországon először 2001. február 25-én emlékeztek meg a kommunizmus áldozatairól az Országgyűlésben és a középiskolákban, majd minden évben emlékünnepségekre kerül sor figyelmeztetőként és emlékeztetőként a korszak történéseire és a tanulságok levonására.

Romániában a legkeményebb diktatúrát élte át a lakosság, ahol a Szekuritáté szeme mindent látott, keze mindenhova elért.

Sokan tettek azért, hogy változtassanak a helyzetükön. Akár szökéssel is… Miskolci Attila egy szilágysági kisvárosban született a múlt század hatvanas éveinek elején. Ugyanúgy élt, mint bármelyik hasonló korú fiatal: iskolába járt, a lehetőségekhez mérten szórakozott, zenét hallgatott, lemezeket csereberélt. A szülők a Szabad Európa Rádió vagy a Kossuth híreit hallgatták, a fiatalok ugyanott jó zenére vadásztak. Attila úgy emlékszik, hogy

néha a rendőr vagy a szekus tiszt szólt be egy-egy család szobájának nyitott ablakán, hogy halkítsák a rádió hangját, mert az utcára is kihallatszanak a Szabad Európa hírei.

A teljes cikket az Erdélyi Napló legfrissebb számában találják meg.