Szabó T. Anna: „ne bántsuk egymást, ne huzakodjunk”

Minden évben van adventi koszorú az otthonukban, és különböző ceremóniákkal hangolódnak rá az ünnepre. Főként, amíg a gyerekek kicsik voltak, nagyon ünnepélyes volt az adventi időszak – emlékezett vissza Szabó T. Anna. „Amíg kicsik voltak a gyerekek, addig minden nap énekeltünk, és ez nagyon jó volt. Ezt édesapámtól tanultam, aki annak idején Kolozsváron úgy altatott minket, hogy énekelt nekünk, amit nagyon szerettem és továbbvittem a gyerekeimmel. A férjem (Dragomán György író – szerk. megj.) ritkán énekelt, ő felolvasott, és én énekeltem. Év közben népdalokat és reneszánsz dalokat, decembertől pedig előkerült a karácsonyi repertoár. Fiaim vannak – egy tizenhat és egy tizenkilenc éves –, ők egy idő után nem akartak énekelni, de szívesen hallgatták.

Az adventi időben gyakrabban gyújtanak otthon gyertyát, és még a legnagyobb hajtás közepette is belefér, hogy mézest süssenek. „Most is, hogy csak egy gyerek van itthon, vettem egy nagyon szép mécsest, és beviszem reggel a szobájába, bekapcsolom, hogy tudjon jól felébredni. Illatokat is szoktam használni, illatmécsest. Az utóbbi két évben Gyuri írta a főzős könyvet, és rengeteg narancsot rendelt. És valahogy ez a decemberi hónaphoz hozzátartozik, hogy megjön egy láda narancs, belépek a házba, érzem a narancsillatot, és esszük és esszük, nagyon varázslatos” – elevenítette fel.

A József Attila-díjas költő, műfordító több adventi tematikájú könyvet is fordított, és ő maga is írt adventi mesekönyvet. „Ezt eredetileg egy Reader's Digest kinyitható naptárnak írtam, Szőcs Édua rajzolta, egy nagyon szép kiadás volt: egy hatalmas adventi naptár, amelyben könyvecskék voltak, és fel lehetett aggatni a karácsonyfára. De már nem lehet beszerezni sehol, ezért aztán kiadta a Pagony Rofusz Kinga rajzaival, és Molnár Emese elkezdte megzenésíteni.

Érdekessége, hogy amikor írtam, akkor épp május volt, és nagyon nehéz volt karácsonyi hangulatba kerülni a tomboló tavaszban.

Hozzátette, több adventi könyvet is fordított, tavaly a Nyúl Péter adventi kalendáriumát, előtte manós könyveket, még előtte a gyerekek Bibliáját, tehát mindig volt egy adventhez kapcsolódó könyv, amelytől még intimebb lett a viszonya a téli ünnepkörhöz.

Szabó T. Anna elmondta, töltött káposztát az édesanyja szokott készíteni ilyenkor. Férje, György pedig különleges menüvel jelentkezik,

édesanyjával közösen készítik el például a családjukban klasszikusnak számító zsírjában sült libamájat.

A karácsonyi menü része a finn lazacleves, de többnyire hideg ételek kerülnek az asztalra. „Szokott lenni meleg étel is, de mivel régebben az egész nagy család nálunk gyűlt össze, és nem tudtuk ki mikor érkezik, általában hideg étel volt az asztalon. A tavaly csak digitális karácsony volt, mert nem mertük áthívni a szülőket, és idén is ilyen lesz. Nagy szomorúság van bennem ezért. De felneveltük úgy a gyerekeket, hogy mindig jött az angyal, az angyalkodás öröme az nagyon jó.”

Azt is megosztotta velünk, hogy egy kedves barátjuk, Géher István László költő volt régebb náluk a Mikulás, aki mindig énekelt is ilyenkor. Karácsonykor is fel szokta hívni őket, hogy elénekeljen egy-két dalt, és ez is része az ünnepkörnek.

És hogy mit hoz az angyal? Az többnyire meglepetés, de olyan nincs, hogy könyvet ne hozzon – mutat rá Anna. Egy időben labda is bekerült a fa alá, az „itt egy szép könyv, ott egy labda” dalsorra válaszolva játékból. Ugyanakkor nem hiányozhatott a hangszer sem, a muzsika is hozzátartozik a karácsonyhoz.

– mondja mosolyogva.

Kérdésünkre, hogy mit kérne az angyaltól, kiemelte, azt szeretné, hogy ne legyen ekkora szakadék a szívekben, ekkora megosztottság. Az nem baj, ha mást gondolnak az emberek, de ne legyen agresszió, ezt szeretné elsimítani. „Én egy nagyon erősen békéltető hajlamú ember vagyok.

Értem, mert nagyon sok frusztráció felgyűlt az emberekben, de most kellene a legjobban odatérdelni a jászolhoz. A karácsony olyan szép, tulajdonképpen egy magatehetetlen pici sziromgyermeket szeretünk, aki erősebb, mint mi. A karácsony olyan tiszta! Ott van mögötte az egész Heródes-történet, a sötétség, a fájdalom és a menekülés, de a karácsony egy olyan ünnep, amely tényleg arról szól, hogy engedjük el az agressziót, mert az halálos, és egy gyerekkel nem lehet agresszív lenni. Mindenki gyöngéden szól hozzá, ajándékot ad neki. És ezt az ajándékozó szívet várnám el, mert ezt jelenti a gyöngéd szív, hogy nem akarunk kapni tőle semmit, hanem adni akarunk.”

A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2021. december 24-én.