Szolgálat a hegyi szórványban: a plébános, aki megtalálta helyét Pálpatakán

Liget 2019. október 28., 11:33

Soha nem kételkedett hivatásában Bordi János szentszéki tanácsos, lelkész, akit harminchárom éve Pálpatakára helyezett a főpásztor. Rögtön megszerette a mintegy 1000 méteres tengerszint feletti magasságon, több mint száz négyzetkilométeren fekvő tanyavilági egyházközséget. Ismerjék meg e jó kedélyű pap életútját a Székelyhon napilap hétfői számának Hit-vallás mellékletéből.

A szíve tartja a plébánost Pálpatakán. Nagyon megszerette az embereket Fotó: Barabás Ákos

Előbb szabó szeretett volna lenni a most 65 éves Bordi János pálpataki plébános – akit a helyiek csak „hegyi papként” emlegetnek –, méghozzá annyira rabul ejtette a szakma, hogy egy évig inasként is dolgozott. Persze katolikus édesanyjának köszönhetően a vallásos neveltetés sem maradt ki az életéből, mindig mosolyogva emlékezik vissza a vasárnapi szentmisékre, amelyekre rendszerint eljártak. „Édesapám református volt, de nem volt templomba járó ember, így édesanyámmal a szentmise után sokszor a református istentiszteletre is elmentünk” – idézte fel a plébános. Talán ennek is köszönhető, hogy életútja a papi hivatás felé terelődött, középiskolai tanulmányait már kántoriskolában kezdte Gyulafehérváron, majd ennek végeztével a teológiai fakultást választotta. „Édesanyám kiimádkozta, hogy pap legyek, így neki köszönhetem ezt a hivatást” – fogalmaz nemes egyszerűséggel.

Bordi János szerint a papi hivatás egy igazán nagy dolog, amit nem lehet senkire ráerőltetni, ehhez a Jóistentől kell érkezzen a hívás. Tanulmányai idején sohasem kételkedett hivatásában, inkább mindig csak azért imádkozott, hogy egy kicsi székely faluba helyezze el az érsekség. Ez meg is történt 1982-es felszentelése után, ha nem is egyből, de négy év múlva.

Fotó: Beliczay László

Noha nem volt éppen szívélyes Bordi János fogadtatása ezelőtt harminchárom évvel, mégis azonnal megszerette Pálpatakát, mégpedig visszafordíthatatlanul. Egy csütörtöki napon, szeptemberben érkezett meg szolgálatot teljesíteni a faluba, ám a korábbi egyeztetések ellenére senki sem várta, ráadásul a plébánia is be volt zárva. Egy ideig várakozott, aztán gondolt egyet, majd egy bicskát kérve maga nyitotta ki a bejárati ajtót. Később kiderült, hogy dolga akadt a korábbi plébánosnak, ezért nem fogadta Pálpatakán.

„Kicsit furcsa volt, hogy a helyiek közül sem jött senki az elején meglátogatni a plébánián. Néztem ki az ablakon, s láttam, hogy járkálnak az atyafiak, de errefelé sem jöttek.

Végül a vasárnapi szentmisén derült ki, hogy az elődöm nem szólt a helyieknek a papcseréről, így senki sem tudta, hogy itt vagyok. Az elődöm ráadásul nem lakott itt kint, csupán vasárnaponként járt a hegyre” – magyarázta.

Közösségi munkájáért tüntették ki Bordi Jánost Fotó: Beliczay László

Egyébként akkor meg is szólta a helyi asszonyokat, hogy bár három napja ott volt, egy tányér levest sem hoztak neki. A hatás nem maradt el, hiszen azóta nem tud úgy hazamenni, hogy a kilincsen ne találjon egy kis túrót, tojást, kolbászt vagy éppen más ételt felakasztva egy kis zacskóban. Különben nagyjából három hónapnak kellett eltelnie, mire mindenki rájött, hogy az új plébános Pálpatakára költözött – jegyezte meg.

Közösségépítő tevékenységéért augusztusban a magyar állam Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki Bordi Jánost. A legfrissebb Hit-vallásban róla olvashatnak.

2 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat