Tangó. Férfi és nő egymásra hangolódása

Az argentin tangó egy

több mint kétszáz éve tartó őrület.

A zene és az ehhez kapcsolódó tánc, ami eleinte nem tűnt másnak, csak egy divathullám, ami végigsöpör a világon, aztán mégis egyre szélesebb körben elismert és elfogadott életérzés lett. Ahogy megtalálhatók benne a nagyon régi, múlt század eleji zenék is, úgy teljesen új zenei irányzatok is vannak, amelyek szintén a tangó stílusba tartoznak – magyarázta Magyar Imre táncoktató, aki több mint tizenöt éve foglalkozik tánctanítással. Az elsődleges szerelme a salsa, ennek kapcsán költözött Magyarországról Csíkszeredába: barátai hívták ide salsát tanítani. Aztán mintegy másfél éve a párja kérte, próbálják ki a tangót, nézzék meg, hogy jellegében mennyiben más, mint a salsa, milyen más érzelmek vannak benne. Így keresték meg Magyarországon az egyik legjobb tangótáncost, hogy oktassa őket. Imre elmondása szerint, számára nagy kihívás volt, mert a tangó egészen más típusú tánc, mint a salsa és az ehhez tartozó latin táncok. Ma már ő is oktat argentin tangót, s ő is érzi, mitől olyan különleges ez a tánc.

Magyar Imre rámutatott, a tangó meghatározó alapja a férfi és a nő kapcsolata. Nem feltétlenül erotikus töltettel, hanem inkább olyan jelleggel, hogy két ember – abban a három percnyi táncban – hogyan tud egymásra hangolódni.

Amiért engem nagyon megfogott ez a tánc a többihez képest, az az, hogy a salsában is és más, hasonló jellegű táncokban is nagyon erős vezetés-követés technika van, de a tangóhoz nem fogható semmi sem. Minden kis mozdulat, minden pici érzés az egymásra hangolódás következtében nagyon fontos szerepet kap. És érdekes módon nem lesz szexualitás-töltet, annak ellenére, hogy a két fél összeér, egészen közel táncolnak egymáshoz. Figurától függően van olyan, hogy kicsit eltávolodnak egymástól, de a lényeg az, hogy leginkább közel vannak” – magyarázza az oktató.

Az oktató elmondta, vannak kollégái, akik a koreográfiákat részesítik előnybe, – a többi táncnál is – , és vannak oktatók, akik úgy vélik, hogy az improvizációból lesz az igazi tánc. Ő maga is ezt vallja, ugyanis

az argentin tantó jellegzetessége az improvizáció.

A zenéből rengeteg hatás árad a táncos felé, azon túl, hogy hallja, érzékeli a zene alapját, a ritmust. „A hangszerek összessége, egymáshoz kapcsolódása egy énekhanggal, az összes hangszer kompozíciója együtt adja azt meg, amiből rengeteg impulzus jön felénk. A táncos képzettségétől függ az, hogy ebből mi jelenik meg a táncában. És ez egy olyan dolog, hogy az ember elkezdi a tanulást, és működik ez a ritmussal való játék, hogy tudunk lépegetni, hogy egy-két-há-négy... De amikor először halljuk meg a háttérből a hegedűt és arra tudunk mozdulni, az egy olyan érzés, hogy fél óráig ráz a hideg utána” – mondja az oktató, aki szerint a tangó zeneisége az egy abszolút irányadó dolog és improvizatív mindenképp ez a tánc.

A társastánc órákon vagy a versenytáncban is fellelhető a tangó, de az nem argentin tangó. Annak konkrét alaplépései vannak, emiatt könnyebben is tanulható, de tartásban is különbözik az argentin tangótól, ugyanakkor ez utóbbit nem csak egyfajta ritmikával táncolják, hanem rengeteg lehetőség van benne.

Itt a táncos szabadsága a tudásából ered. Minél többet tud, annál inkább érzékeli az alapritmusokon kívül a zene rezdülését

– fejtette ki Magyar Imre. Kérdésünkre, hogy szükséges-e egy táncos alapképzettség ahhoz, hogy valaki argentin tangót kezdjen tanulni, elmondta, van, amikor kifejezetten rossz, ha van, mert a korábban elsajátított technikákat, lépéseket kezdik alkalmazni. De mivel ebben a táncban nagyon sok olyan elem van – a tartástól kezdve a lépéstechnikán keresztül a vezetés-követés technikáig – amelyek más táncokban nincsenek benne, ezért bátran próbálkozhatnak azok is, akik másfajta táncokat tanultak, de azok is, akik eddig még nem táncoltak.

És tulajdonképpen akkor alakul ki egység, amikor a sok ellentmondásos érzelemben létrejön az egyetértés. És ez a táncparketten abban nyilvánul meg, hogy tökéletes harmónia lesz a két ember között”– jellemezte röviden az argentin tangót Magyar Imre.