Tojásírási kisokos: közösen hangolódni az ünnepre

Egy méhészboltban vásárolt viaszlapokkal, néhány tasak piros tojásfestékkel, ecettel, kevés szalonnával és előre megfőzött tojásokkal érkeztem meg a megbeszélt időpontban, Gyöngyvér hozta a kesicéket, amelyeket egy gyimesi bácsi készített, agyagedényeket, egy kisebb vaslapot. És persze a tapasztalatot meg a tudást, amit a hímestojás-készítés igényel.

Az agyagedényekbe – egyszerű párologtatóedénykék – alul mécseseket tettünk, a tálkába pedig a viaszlapból törtünk darabokat. Amíg ez felmelegedett és megolvadt a viasz, a festővizet készítettük el: forró víz, tojásfesték, néhány kanál ecet. A viaszt még olvaszthatjuk a kályhára, rezsóra téve egy pléhedényben, konzervesdobozban is, fontos viszont, hogy ha már füstölni kezd, vegyük le a tűzről.

„A tojást mosogatószeres szivaccsal dörzsöljük meg, mert le kell mosni a héjról a zsírosságot, különben foltos lesz festés után. Ezután a tojásokat hideg vízbe tesszük, és lassú tűzön főzzük, így nem repednek el. Megvárjuk, hogy kihűljön, és amikor szobahőmérsékletű, akkor lehet rá írni. Ha meleg, lefut róla a viasz” – magyarázta Gyöngyvér az első lépéseket.

Ő is hozott tojásokat, ezeket azonban korábban kifújta. Erre mi nem vállalkoztunk, így maradtunk a főtt tojás megírásánál.

Bíró Gyöngyvér édesanyja egy csángó nénitől leste el a tojásírás fortélyait, Gyöngyvér pedig tőle. „Kuporodtam én is a kályha mellé, próbálkoztam írni, és egyszer csak tudtam. Mi karácsonytól húsvétig gyűjtjük a tojásokat. Ki szoktam fúrni kétfelől a tojást, majd egy hurkapálcával belenyúlok, hogy a hártyát átszakítsam. Ha szájjal fújom ki, és nincs a hártya átszakítva, akkor szétdurran a tojás. Ebben az évben mintegy hétszáz tojást írtam meg, nagyhéten írom a teletojásokat, de azok kényesebbek, könnyen megrepednek.”

A kesicéinket közben belemártottuk a megolvadt viaszba, hagytuk, hogy megszívják magukat. Az íróka csövecskéjébe lószőrt helyezett a derék kesicekészítő, ez vezeti a viaszt. „A kesicét bele kell tenni, hagyni kell, hogy kicsit ázzon az olvadt viaszban, a kendercérna felszívja a viaszt, a csőben levő lószőr pedig levezeti. Általában legalább két íróka ajánlott, az egyik mindig ázik, a másikkal írnak. Amikor akadni kezd a tojáson a viasz, akkor cserélik. Kicsit le kell kopogtatni a kesicét, hogy ne cseppenjen a tojásra a viasz” – kaptuk az utasítást.

Mikor minden készen állt a tojásírásra, több kolléganő is csatlakozott, mert abban mindannyian egyetértettünk, hogy kalákában végezni az ilyen jellegű tevékenységeket sokkal jobb.

Gyöngyvér mintákat is hozott, kiválasztottuk, ki milyet szeretne írni, és nekifogtunk. Csillag, cserelapi, kecskeköröm, töltött rózsa, nyúlfüles, kankós, bojtos, nap – írta a motívumok neveit a minták alatt.

Megtudtuk, hogy fontos szerepet kap a kisujj, az a „kapaszkodó”, ha azt nekifeszítjük a tojásnak, bizonyára egyenesebb vonalat, pontosabb mintákat tudunk rajzolni. A tojáson végighúzott kesicéről a viasz rögtön megköt, úgyhogy határozott mozdulatokat igényel a művelet. „Annyira nem ördöngös” – mondta kacagva Gyöngyvér, amint egy-egy girbe-gurba vonalat húzok a tojásra. Kollégáim ügyesebbek, kiderült, hogy született tojásíró őstehetség is van köztük.

„Sokszor a tojás formája is adja, hogy milyen mintát kíván. Kinézzük, hogy melyiket szeretnénk, és a vonalakkal négybe vagy nyolcba osszuk a tojást. De van olyan minta is, hogy nem igényel beosztást, szabadon rajzolhat a tojásíró, de legtöbben szeretik a vonalvezetésest. Kezdőknek könnyebb, ha egy motívumot követnek” – mesélte a kézműves tojáspöttyözés közben. „Úgy tanítottak, hogy sorban pettyezünk, mert nem a légy szarta le” – idézte.

Több technika is szóba került, például a visszamarató, amikor sötétbarna héjú tojást írunk meg, és ecetben visszamaratjuk. De többszínű tojást is írhatunk. „Megééééírjuk a tojást, megfestjük pirosra. A tojás azon részeit, amelyeket pirosan hagynánk, viasszal kitöltjük, majd egy más színű festőlébe tesszük bele. A végén letöröljük a viaszt.”

Az általunk megírt tojásokat is beletettük az időközben szobahőmérsékletűre hűlt festőlébe, majd miután megfelelően piros színűek lettek, kiszedtük, cseppmentesen megszárítottuk, és forró pamutronggyal – amelyet a kályhára helyezett vaslapon melegítettünk át – letöröltük róluk a viaszt. Szalonnával is bekentük a tojásokat, hogy szép fényesek legyenek. És ha nem is lettek tökéletesek az írott tojásaink, közös húsvéti hangolódásra mindenképp nagyszerű alkalom volt.