Tűvel és cérnával, na meg szívvel és lélekkel: Magda hóbortjai

Magdának sok hóbortja van – ezt magam is láttam, miután megismertem. De Magda hóbortjának most már külön oldala is van a legnagyobb közösségi portálon, így bárki megcsodálhatja, milyen jópofa kis, hímzett fali képeiket készít. „Rengeteg sok mindent kipróbáltam: festettem, horgoltam, épp, hogy autószerelő nem voltam, de ez áll hozzám a legközelebb. Számomra öröm ezt csinálni. Úgy gondolom, hogy ami megrajzolható, az ki is hímezhető” – mondja jókedélyűen Boda Mária Magdolna.

Nevet, amikor a hímzett fali képekről kérdezem. Nem, nem tanulta senkitől, nem a nagymamájától leste el az apró mozdulatokat, és nem, nem évek óta űzi ezt a hobbit. Nagyon friss. Két hónappal ezelőtt befűzte a cérnát a tűbe és munkához látott.

Én nem akartam megmutatni senkinek, de Mónika, a nővérem volt az, aki azt mondta, ezeket meg kell mutatni a világnak, mert nagyon szépek. S így született meg az oldalam, amely az első naptól hozta az elismerő szavakat. Nem hittem el, hogy ez velem történik. Most sem hiszem. Túl gyors, túl hamar, túl sok” – meséli Magda.

Falra is függeszthető, de asztali díszként is használható fali képekről van szó, többségükben a hímzéseket kombinálja száraz virágokkal, fával, izlandi zuzmóval. Ezzel pedig – jegyzi meg –

az volt a célja, hogy a hímzett asztali, fali díszek világát kicsit modernizálja, hogy ne egy szekrény aljába kerüljenek.

Alakítja a mai világhoz – mondja –, s fel is figyeltek rá, hiszen mind a hagyományos, mint a modern lakásoknak is lehet díszítő eleme. „Kézimunka, csak természetes anyagokat használok, nincs benne semmi mű. Az izlandi zuzmó nem a miénk, de ettől eltekintve nagyon tetszik az embereknek” – magyarázza. Őt tükrözi az oldal neve is – nevet nagyot – , mert nagyon hóbortos. 

Gyergyószentmiklósi kis virágüzletében ül és mesél, számára most itt van a világ közepe, noha megjárta magát ő már a nagyvilágban. Tizenhat évet élt német földön, ebből nyolc-kilenc évet Ausztriában. Itt szeretett bele a virágkötészetbe – meséli –, s öt évvel ezelőtt tulajdonképpen a nővére biztatására tért haza. Nem volt könnyű meghozni a döntést, s a hazatérés után alkalmazkodni az itthoni környezethez.

Itt valahogy az emberek is másként gondolkoznak. Itthon mindenki menedzser akar lenni, kevesen akarnak dolgozni, s még kevesebben tesznek valamit a jólétért. Ebbe belecseppenve nem tudtam, merre induljak el, mit csináljak. De arra is rájöttem, hogy ha valamit szeretnél, jó meghallgatni a véleményeket, de ahhoz, hogy elérd céljaidat, nem árt, ha kizársz minden külső hatást, és elindulsz. Sokáig nem találtam a helyem itthon, visszavágytam, de most a hímzés például nagyon jól és jókor jött. Nagyon hiányzik az az életem is, nem fogom soha elfelejteni, de itthon is vannak jó dolgok, s azért csak itthon vagyok. Most már megnyugodott a lelkem” – magyarázza. A néhány évvel ezelőtti hazatéréskor az i-re a pontot a testvérével elindított közös vállalkozásuk tette fel: virágüzletet nyitottak.

– meséli a virág- és kézműves boltjuk történetét.

Feleleveníti, milyen sokat gondolkodtak az üzlet nevén is, ezerféle virágnév eszükbe jutott, de egyik sem volt az igazi. Aztán egy este, még Ausztriában – meséli – az úton felfigyelt egy kínai fiúra, kezében egy szál pitypanggal, aki csak arra a szál virágra figyelt. „És megszületett az üzlet neve” – kacag jóízűen.

Ők inkább a különleges virágok hódolói, nagy kedvencük az izlandi zuzmó, és igyekeznek minél nagyobb választékban beszerezni érdekes, egzotikus virágokat. Ezek kerülnek az asztali díszekbe, a csokrokba. S még valami: a szeretet. „A szeretetet is bele kell kötni, anélkül nem működik semmi. Ha szépet akarsz csinálni, szeretettel csináld, bármi is legyen az. Még a problémákat is szeretettel oldjuk meg” – mondja, és hisz is ezekben a gondolatokban. Ezek segítették idehaza meglátni a szépet, megtalálni a helyét, s olyan munkát és hobbit választani, amellyel másnak is szebbé varázsolhatja legalább egy napját.