Udine főterét, a Piazza Libertatét, számos úti beszámoló dicséri: a velencei hatást mutató szép épületei mellett óratorony, oszlopon magasodó Velencét szimbolizáló oroszlán, egy 16. századi szökőkút és két nagyméretű szobor tölti be a nem nagy térséget. Az arányos Lionello-palota oldalán egy 15. századi Mária-szobor van, az alak egyik kezében a Kisdedet, a másikban Udine várát tartja.
A térről egy oroszlánnal díszített nagy kőkapun keresztül lehet felsétálni a Castellóba. A vár valaha az Aquileiai Patriarchátus székhelye volt. Az 1511-es földrengés erősen megrongálta, de felújítása után is jelentős szerepet játszott, Friuli tartomány velencei kormányzósági központja volt. Egykori hatalmáról mesél a szép parlamenti terme.
A mai Udine egyik fő utcája a „Viale Ungheria ottobre-novembre 1956” nevet viseli, tisztelegvén a magyar forradalom előtt. A régi, bádog névtáblát házfalon elhelyezett kőtábla váltotta fel vésett betűkkel – eleganciájához kétség sem férhet, felfedezni viszont jóval nehezebb, mint elődjét. A turistainformáció irodájában még nyelvi problémája sem akadhat nyelveket nem beszélő hazánkfiának, mivel egy magyar hölgy is dolgozik ott.
A teljes cikket a csütörtöki Erdélyi Naplóban olvashatják el.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.