Ünnepekre várva: felkészülni a misztériumra

„Az adventi időszakban sokszor csendben nosztalgiázom. Eszembe jutnak a fagyos, hófehér szentesték nagyszüleim falujában, majd azok az évek is, amikor ők már nem ünnepelhettek velünk. Eszembe jut, amikor először feleségként, majd édesanyaként, szülőkként ünnepeltünk, és az is, amikor a legfájdalmasabb volt az ünnep. Mosolyogva és várakozva gondolok az angyalváró estékre, amikor az ajándékbontást közös karácsonyi dalok éneklésével ünnepeljük a mai napig. Amikor ragyog a lelkünk, és a legnagyobb ajándék, hogy együtt lehetünk, egymásra mosolyoghatunk. Hiszen a karácsony az áhítat, a család, az újjászületés, a bensőséges öröm, az egyszerűség és a megváltás ünnepe. Minden család másképp ünnepel, minden családnak megvan a maga kisebb vagy nagyobb vesztesége. Minden családban van öröm és derű. A karácsony az első számú ünnep, amikor minden család igyekszik összegyűlni, lelkileg hazaérkezni, félretenni az év közbeni feszültségeket, problémákat” – magyarázza Kovács Zsuzsa.

A csíkszeredai pszichoterapeuta szerint az ünnepre való készülődés lehet boldogságfokozó és stresszkeltő egyaránt. Talán feszültség egy családanyának, vagy szomorúság az egyedül ünneplőnek. De lehet együttműködésben előkészülni az ünnepre úgy is, hogy nyugalom, harmónia, békesség társuljon a karácsonyhoz. Sokszor – fűzi hozzá – egyszerűbb lenne nem bosszankodni a semmiségeken, nem túlszervezni vagy túlaggódni az előkészületeket, hanem leegyszerűsíteni.

A legfontosabb ajándék pedig az egymást boldogító együttlét, az egymásra figyelés, kíváncsiság, szeretet, a közös élmény kellene legyen – véli a szakember.

Nyilván ezt nehezebb megélni, ha nem egy fizikai térben vagyunk szeretteinkkel, ezért is szép, ha a távol élő családtagok is haza tudnak térni. Sok családban már önmagában az ajándék lehet, ha sikerül az ünnepi asztalhoz együtt leülni – magyarázza.

A hiány sok családban hozzátartozik az ünnephez – mondja –, és akinek fáj a magányossága, annak az ünnep tájékán ez még fájdalmasabb. Sokan kritikusan élik meg, hogy egyedül vannak, esetleg elvesztették egy szerettüket, nekik nehezebb pozitív élményként megélni az ünnepet. De magányosnak sokféleképpen lehet lenni. „Van, akit rengeteg ember vesz körül, mégis egyedül érzi magát, és van, aki távol él a családjától, vagy nem élnek már a közeli hozzátartózói. Párkapcsolatban is lehet magányosnak lenni, de van, akinek a párkapcsolat hiánya fáj a legjobban, és ezt a barátok, a család nehezen tudja kárpótolni. De számos pozitív példa is van, ami azt mutatja, hogy akár egyedül is jól lehet lenni. Jó figyelni arra, hogy a környezetünkben élő magányos embereknek mire lenne tőlünk szükségük, miben támogathatjuk őket” – tanácsolja a pszichoterapeuta.

A legfájdalmasabb mégis az, amikor eggyel kevesebben ülnek az ünnepi asztalnál. Karácsonykor még nehezebb a gyász, a fájdalom elviselése, éppen ezért megterhelő, fojtogató lehet a gyászoló számára ez az időszak.

„Friss gyász esetén, amikor ez az első karácsony az elhunyt nélkül, az egyik legnehezebb dolog, hogy minden rá és a legutóbbi ünnepre emlékeztet. Fizikailag is fájhat a hiánya, mégis az elfogadás a rendje.

Családfüggő, hogy kinek mi segít, az elhunytra emlékezésnek több módja van: fényképek nézegetése, közös családi gyertyagyújtás, vagy az elhunytról szóló kedvenc történetek felidézése, szokásainak felelevenítése. A következő évek ünnepei könnyebbek, hiszen már nem közvetlenül az előző évre gondol vissza a gyászoló, hanem már van megtapasztalása arról, milyen túlélni azt, ami nem tűnt túlélhetőnek, szinte elviselhetetlen volt” – mondja a pszichoterapeuta.

Haláleset és válás esetén is fordulópontot az hozhat, amikor sikerül elfogadni a történteket: elsiratni, elengedni a korábbi csodaszép ünnepeket, és „megszülni” az újat, még akkor is, ha a karácsonynak örökre része marad a hiány. Segít – fűzi hozzá –, ha sikerül új hagyományokat teremteni, új rendszert vagy akár egy új életet kialakítani. „A legfontosabb az, hogy merjünk szeretetet megélni a hiány mellett is, merjünk örülni, mosolyogni, észrevenni a jelen pillanatának értékeit, ragyogását.”

A karácsony a szeretet ünnepe, az év vége és összegzése, az újév új reményekkel, egy változásokkal teli időszak. Megtörténhet, hogy családi konfliktusokat, feszültségeket erősít fel vagy hoz elő azokban a családokban, ahol elmérgesedett viszony van bizonyos családtagok között. Természetesen ha megbomlik a család, már nem lehet ugyanúgy ünnepelni, mint korábban, viszont elsősorban a gyerekek érdekében tanácsos kompromisszumokat kötni és szülőtársként együttműködni. Ennek hiányában sajnos sok családban éppen a karácsony hozza a legtöbb fájdalmat, feszültséget és dühöt, ami teljesen megfertőzheti az ünnep hangulatát.

Kovács Zsuzsa szerint saját döntésünk, hogy bármilyen életszakaszban is vagyunk, bárki vesz körül vagy éppen nem, képesek legyünk megtalálni az ünnepben a szépet, merjünk belefeledkezni a pillanatokba.

a melegség színeire, a gyertyalángra vagy csengettyűszóra, ujjongva bontani a recsegő csomagolópapírt, habzsolni a karácsonyi süteményt, hátradőlve hallgatni a karácsonyi dalokat, vagy akár együtt hahotázva nevetni. Minden ünnepben ott van csoda, fontos ezt észrevenni, megtalálni, akár végiggondolni, mennyi változást és örömöt hozott az elmúlt év.”