„Digitalizált” érzelmek. Okoseszközök veszélyei Tari Annamária meglátásában

Dr. Tari Annamária pszichológus több éve rendszeresen foglalkozik a fogyasztói társadalom hatásaival, a média és az emberi tényezők összefüggéseivel, a társadalmi változások egyénekre ható vonásaival. Véleménye szerint nagyon nehéz megtartani a határt az „online” és „offline” világ között. S ennek megvannak a maga veszélyei a párkapcsolatainkban ugyanúgy, mint a gyereknevelésünkben. Erről beszél négyállomásos erdélyi körútján a közkedvelt magyarországi terapeuta, aki a Piros. Produkció meghívására érkezett Erdélybe.

Marosvásárhelyi előadásán főként az anyák és a leendő anyák voltak többségben, így főként a gyereknevelés került a pszichológus fókuszába, aki saját bevallása szerint mindig „rossz híreket szokott hozni”, és vészjósló bagolyként huhogni a témában. Hihetetlen adat, de igaz, 2019-ben az Instagramon naponta 4,2 milliárd lájk születik, a pszichoterapeuta szerint ez a felfoghatatlan szám is bizonyítja, hogy nem a levegőbe beszélnek azok, akik figyelmeztetéseket adnak ki az online világ kapcsán többek közt arra vonatkozóan is, hogy a tinédzserek, kiskamaszok életében mennyire kell megszabni az online eltöltött időt, és mennyire fontos közben az offline idő is.

Az 1982 után született, úgynevezett Y-, valamint az 1995 után született Z-generáció természetes közege az online tér – magyarázta az előadó, rámutatva, hogy ennek a generációnak senki nem hívta fel a figyelmét az internet veszélyeire, ugyanis azok, akiknek ez a dolga lett volna – nevezetesen az ő szüleik – nemhogy ezeket a veszélyeket, de az internetet sem ismerték.

„Az Y-generáció a hibrid generáció, ők azok, akik még könyvespolcok alatt születtek, de a webkettő világába nőttek bele, akik 15 évesen kezdtek először online térben dumálgatni” – fejtette ki Tari Annamária. Hozzátette: az online világ számukra újdonság volt, de mindenki gyorsan beletanult. 

– mutatott rá az előadó. Megtudtuk: miközben posztolunk, két parancsnak „engedelmeskedünk”, az egyik a szociális megfelelés, ugyanis senki nem tesz ki gusztustalan fotót, rusnya képet magáról, s ha még 25 év alatti is az illető, akkor posztolása közben tudatalatti motivációja van arra nézve is, hogy az a többieket érdekelni is fogja.

S hogy mennyire függünk az online világtól? Tari Annamária szerint még az Y-generáció is érzelmi viszonyban van az okostelefonjával. Egy felmérés szerint

a mai harmincas éveikben járó anyák kisbabájuk etetésének legalább hatvan százalékában Google-keresést indítanak, és nézik a Facebookjukat.

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért baj az, ha az anya szoptatás közben netezik, miközben nagyjából úgysem csinálhat semmi egyebet. A pszichoterapeuta szerint ez több szempontból is bajos. Egyrészt a kisbaba központi idegrendszere és érzelmi apparátusa az úgynevezett tükör-neurorendszeren keresztül fejlődik: ahhoz, hogy jól működjön, leginkább egy dologra van szüksége, az anyukája tekintetére. Ha egy kisbabát, egy csecsemőt jól akarnak elindítani érzelmileg, folyton a tekintetét kell keresni. Az anyukája tekintete tűzijátékhoz hasonlít számára, ezen keresztül formálódik – magyarázta Tari Annamária. Ehhez képest már az Y-generációs anyukák, az információs kor anyái is telefonnal a kezükben nevelnek gyereket, miközben egy újszülöttnek, csecsemőnek osztatlan anyai figyelemre van szüksége.

– indokolta a téma szakértője, aki szerint ha a harmincasoknak is ilyen érzelmi kötődésük van a telefonjukhoz, akkor nem lehet ezzel ellentétes elvárásunk a fiatalabbak s a gyerekek iránt sem. Rámutatott: olyan erős érzelmi kötelék ez az okos eszközzel, ami korábban egy másik médiával telített térben nem állt fenn, hiszen az ember nem becézgette a tévééjét, kibírt nélküle fél napokat, sőt elment nyaralni, kirándulni úgy, hogy nem vitte a televíziót. Nem ugyanaz a függőség – állapította meg az előadó.

Ám nem csak a függőség a probléma, számos egyéb veszélye is van a netnek az érzelmeinkre vonatkozóan. Az internet villámgyorsan és készen ad mindent: az ebben a közegben szocializálódó emberek ingerlékenyek, irritáltak lesznek, dühössé válhatnak, ha például nem vagy lassan töltődik be a böngésző, nem megy át az üzenet, vagy éppen nem érkezik azonnal válasz, illetve megemelkedik a pulzusszámuk, ha lemerül az okostelefonjuk, és azt nem tudják azonnal feltölteni. Ugyanakkor a 21. században a pszichoterapeuta szerint az emberek kicsit kevésbé szeretik egymást, ez látszik az utakon, a bevásárlásokon, mindenütt, hogy nagyon finoman erodálja a társadalmi nárcizmus az empátiát. Tari Annamária szerint az is beszédes, hogy egy felmérés szerint az Y- és Z-generáció tagjai fontosabbnak tartják a paraszociális kapcsolataikat – vagyis azt az influenszert, vloggert, akit nap mint nap követnek – mint a saját barátaikat. „Régen, akikre felnéztünk – tudósok, színészek, sportolók –, elérhetetlenek voltak, most az influenszerek, vloggerek olyanok, mintha közel lennének hozzánk, pedig nyilván nem. Ez látszólagos barátság” – mutatott rá az előadó. Feltette a kérdést: miért gondoljuk, hogy a kiskamasz normálisan tudja kezelni az ilyen helyzeteket, amikor mi, felnőttek sem tudjuk? Talán éppen ezért a Szilícium-völgyi szülők csak 14 éves kor után adnak okoseszközt a gyerek kezébe, szemben a világstatisztikával, ahol már a 20 hónaposnak is mérhető tablet- és érintőképernyő-használata van, de van, amikor 15 hónapos is rendelkezik saját tulajdonú okoseszközzel. 

Tari Annamária szerint az online világ megbonyolítja a dolgokat, míg sok szempontból a határok szétnyílnak, az intim terünk eltűnik, olyan dolgokat osztunk meg a nagyvilággal, ami csak ránk tartozna, de közben a valós társas érintkezésben az emberek arcán nem nagyon van valós érzelem.

Miközben online mindent megmutatok, offline nem mutatok meg semmit magamból.

Az átlagember a való életben a beszélgetéseinek legtöbb harminc százalékában foglalkozik saját személyével, az online térben azonban mindenki saját magáról csacsog. 

Még egy riasztó adat: Tari Annamária szerint legalább hetven százalékkal megugrott a tinédzserdepresszió száma, pedig úgy illene, hogy az legyen az élet legjobb időszaka, amikor még nincs túl nagy felelősség, de már van élvezhető szabadság, ilyenkor jönnek az első szerelmek is. Ugyanakkor az előadó szerint ma a gyereknevelés egyik legnagyobb kihívása megtanítani a gyereknek az erőfeszítést és a kitartást, mint az élethez nagyon szükséges két képességet, mert az azonnali érzelemkielégítés, a gyorsaság és érzelmi éretlenség trendjében az infantilis működés azt is fogja jelenti, hogy ha valami nem sikerül, nem próbálják meg még egyszer, inkább kudarckerülők lesznek a sikerorientáltság helyett. 

Miközben posztolnak, s

várják a lájkok és szívecskék özönét, ugyanazt a dopaminlöketet várják, amit a szenvedélybetegeknél a szerhasználat okoz,

ugyanakkor kialakul egyfajta kívül hordott önértékelése is a fiatalnak, aki egyedül nehezen dönt még egy pulcsi megvételéről is, nem hogy az élet nagy kérdéseiről.

Mi lehet a megoldás? Ez talán a legnagyobb kérdés. Tari Annamária szerint amellett, hogy naponta szabályozzuk, hogy mennyit és hogyan vagyunk az online térben, szülőnek és gyereknek is jót tesz időnként egy kis digitális méregtelenítés: nyáron például elmenni két-három hétre olyan helyre, ahol nincs térerő, s ki tudunk lépni az online világból, rájönni arra, hogy milyen jó a beszélgetés, hogy a 21. században is szórakoztató a társasjáték. A jóval lassabb élet a legjobb az érzelmeknek, amelyek az információs korban, hiába akarjuk, nem alakulnak éppolyan gyorsan, mint ahogy elvárnánk tőlük.