HIRDETÉS
Kilencven éve épült fel, és majd fél évszázadig élt Székelyudvarhely „fakerítéses” sportpályája, amelynek történetét a korabeli sajtó, fényképek és visszaemlékezések segítségével eleveníthetjük fel. A kisváros területén az 1910-es és `20-as években több sportpálya is létesült, például a mai zöldségpiac helyén, a Nagy-Küküllő partján 1921 szeptemberétől működött az ún. baromvásártéri pálya (akkoriban azon a helyen tartották az állatvásárokat), illetve a Kollégium-kertben 1923. augusztus 6-án avatták fel a Hargita Testedző Egylet már nagyobb, jobb sztenderdnek megfelelő létesítményét.
Azonban ez nem bizonyult tartósnak, a csapat vezetősége pedig azért (is) küzdött évekig, hogy a sétatér mellett, az ún. Pipáskertben egy új pályát építhessenek.
Akárcsak ma, akkor sem volt könnyű ezt véghezvinni, mert Székelyudvarhely mindennapi (sport)élete akkor sem volt egységes,
erről nemcsak a visszaemlékezésekből, hanem a város egyik hetilapjából, a Székely Közéletből is értesülhetünk. A Hargita alapvetően az értelmiségiek, kisiparosok csapata volt, 1928-ban pedig létrejött a „munkáscsapat”, az UMTE (Udvarhelyi Munkás Testedző Egylet) – utóbbi elnevezés annyira tetszett az 1945 után hatalomra került elvtársaknak, hogy még a hatvanas években is így hívták a focicsapatot.
A teljes cikket a Székelyhon napilap legfrissebb számában olvashatják el.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
