A Gundel éttermet a hatvanas években a vendéglátás „zászlóshajójának” tartották – mondja Sághy Péter, aki még tanulhatott attól a generációtól, amely a „békeidőben” kezdte szakmáját, s ismerte a vendéglátás csínját-bínját.
Az ördög a részletekben lakozik, így e területen is a színvonalat apró momentumok határozták meg. Mire is kellett vigyázni? „A törzsvendégek kívánságait alaposan meg kellett jegyezni. A felszolgáló szakmai ismeretei a konyhában kezdődnek, így az alapos ételismeret elengedhetetlen.
Ellentétben a mostani szokással, napi étlappal dolgoztunk, s a vendég kérdéseire – az egyes étkekről mind tartalomra, mind kinézetre vonatkozóan – kimerítő választ kellett adnunk. A különleges kívánságokkal is foglalkoztunk: az illusztris betérő jéghidegen szereti-e a sört, vagy szobahőmérsékleten fogyasztja-e a bort, s volt olyan, aki csak fél adag ételre volt előjegyezve.
Azzal is számolnunk kellett, ki s milyen napokon tér be: voltak szombati és vasárnapi étkezők” – meséli a nagy múltú intézmény hajdani étteremfőnöke.
A teljes cikket az Erdélyi Napló legfrissebb számában találják meg.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.