HIRDETÉS
Az 1960-as években komoly sportági változások álltak be az asztaliteniszben: a sportolók az addigi faütőkről áttértek a modern, szivacs- és gumiborítású ütőkre, megjelentek a modernebb asztalok, és a labda anyaga, súlya is megváltozott.
Székelyudvarhelyen már a húszas-harmincas évektől jelen volt a sportág,
az ötvenes években dr. Kopenetz Lajos és társai (Benkő Sándor, Bartha János, Balogh Ödön, illetve a fiatalon elhunyt Gyarmathy Károly) rajoni és tartományi bajnokságokat is nyertek.
A zetelaki származású Nagy Ferenc 1960-ban került a gimnáziumba, tizenévesként az Akarat Sportklubnál pingpongozott. Kudzsíron, a technikum elvégzése közben is játszott, és
megismerte az új, az addigiaktól eltérő asztalitenisz-játéktechnikát. A beborított ütőkkel már lehetett pörgetni, a játék sokkal gyorsabb lett.
A hatvanas évek végén a Művelődési Házban volt az Akarat klubterme, egy asztallal. 1968 őszén Nagy Ferenc a terembe járó tíz-tizenegy éves gyerekeket kezdte tanítani Bartha János ajánlására: Nagy Levente, Török Ernő, Lukáts Ignác és Gyarmathy Csaba.
A négy kissrác néhány hónapnyi edzés után 1969 tavaszán részt vett a bákói zónadöntőn, Udvarhely színeiben. A Nagy és Török alkotta csapat toronymagasan első lett, mindenkit 3–0-ra győztek le. Az országos bajnokság bukaresti fináléjába jutottak, ahol végül az ötödik helyet szerezték meg.
Történetükről az Erdélyi Sport november 17-ei lapszámában tudhatnak meg többet.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
