A Jedi Survivor az egyik legjobb dolog, ami a Star Wars-univerzummal történhetett

Bár hatalmas potenciál van a franchise-ban a videójátékos szegmens terén, az elmúlt években mégsem készültek emlékezetes, nagyköltségvetésű Star Wars-játékok, pláne nem a Disney-érában. Egészen mostanáig.

Bár úgy tűnik, hogy a Lucasfilm felvásárlásával a világ összes pénze rendelkezésre áll újabb és újabb Csillagok háborúja történetek elkészítésére úgy filmes, mint sorozatos, és különböző interaktív médiumok formájában (mint például a videójátékok),

ezek fejlesztése azonban meglehetősen időigényes és nem egyszerű folyamat.

A Star Wars-játékok licence a Lucasfilmen belül az EA-kiadónál volt, nekik köszönhetjük többek között a Star Wars: Battlefront első és második, – meglehősen viharos fogadtatásban részesült – játékait, amik pofátlan mikrotranzakciókkal voltak tele a megjelenésükkor, és alaposan le is degradálódott miattuk a kiadó Electronic Arts hírneve. Ezért is volt meglepő, hogy

2019-ben egy mikrotranzakcióktól mentes, sztoriorientált Star Wars-játékkal, a Jedi: Fallen Orderrel rukkoltak elő, aminek története közvetlenül az előzménytrilógia harmadik filmje, a Sithek bosszúja után játszódott, és a 66-os parancsban kiadott jedi-mészárlás egyik túlélőjéről, Cal Kestis padawanról szólt, aki eddig semmilyen mozgóképes feldolgozásban nem kapott (még!) szerepet.

A Birodalom kiépülésével párhuzamosan futó cselekmény Cal azon próbálkozását követi végig, ahogy az ügyének segítőivel megpróbálja felkutatni a mészárlást túlélt jediket és tanítványaikat, hogy velük újjáépíthesse a legendás jedi-rendet, akiknek segítségével szembeszállhat a birodalommal. Mint az eredeti filmtrilógiának köszönhetően tudjuk, ez végül nem így történt,

Cal története azonban ott fut párhuzamosan a Skywalker-sagával, és bár nem egy fősodratú Star Wars-történet, de ez is immár a kánon részét képezi.

A Jedi: Fallen Order egy, a kissé döcögős és hibákkal teli startja után az egyik legjobb Star Wars-játékká nőtte ki magát a megjelenését követően, ami nem volt nehéz, hiszen nagyítóval kell keresni nemhogy a jó, hanem egyáltalán a Star Wars-játékokat az utóbbi időben. A többjátékos, és azóta kikupált Battlefrontokat leszámítva azóta megjelent a kilenc film cselekményét vicces formában feldolgozó Lego Star Wars: The Skywalker Saga, ami inkább lego-, mintsem hagyományos értelemben vett Star Wars-játék, ugyanakkor ott volt a Playstation VR-ra kiadott Rogue Squadrons is, amiben VR-sisak segítségével élhettük át, hogy milyen a birodalom ellen lázadó, X-szárnyúakat vezető pilótának lenni, ám mivel nem túl elterjedt az otthoni VR-eszközök használata, ezért kevesek kiváltsága volt ez a virtuális valóság-produktum.

A Fallen Orderben viszont szinte minden megvolt, amit egy Star Wars-rajongó kívánhatott: a kissé darabos mozgású Cal Kestis jedi-tanoncot irányíthattuk benne, aki fénykardjával küzdötte magát előre a különböző pályákon, rohamosztagosokat, droidokat, a bolygókon fellelhető ellenséges lényeket és a rá vadászó, Dart Vader szolgálatában álló éjnővéreket (nightsisters) győzve le, hogy

megszerezzen egy különleges eszközt, ami az életben maradt jedik és padawanok tartózkodási helyét mutatta, így végzetes lett volna, ha az a sötét oldal használóinak a kezébe kerül.

A játékmenet terén a soulslike-műfajból inspirálódtak a készítők, ami nehezebb fokozatokon alapos kihívást jelentett a játékosok számára, hiszen nem volt egyszerű végigküzdeni magunkat a combosabb ellenfeleken, akiknek harci stratégiájuk abban állt, hogy

„büntettek” minden apró hibát, amit a karaktert irányító játékos elkövetett, és sokszor egy lövéssel, ütéssel vagy épp hárítással végeztek hősünkkel.

A halál után pedig kezdődhetett elölről a küzdelem az utolsó meditációs ponttól, elveszítve az időközben megszerzett tapasztalatai pontokat, sokszor a pálya másik feléről indulva a legyőzendő ellenfeleknek.

Akit azonban megizzasztott a nehéz játékmenet, az könnyebb fokozatra is válthatott, így aki inkább a sztori, és nem a kihívások miatt vetette bele a játékba magát, az is tudott haladni ahelyett, hogy többtucatnyi alkalommal harapott volna fűbe a karakterével.

A játékos tényleg jedinek érezhette magát, illetve megtapasztalhatta, hogy milyen fénykarddal és az Erő használatával átküzdeni magát minden ellenségen.

A játékban bejárható bolygók különböző helyszínei pedig már csak hab volt a tortán, hiszen ezek révén

még jobban átélhetővé, bejárhatóvá vált a Star Wars elképesztően változatos világa azokon a helyszíneken túl, amiket eddig a filmekben és a sorozatokban láthattunk.

Az egyetlen negatívum az átláthatatlan térkép és a gyorsutazási lehetőségek hiánya volt, hiszen sokszor kellett bejárni ugyanazokat az útvonalakat, ami elég bosszantó tudott lenni, amikor a különböző helyszínekre való visszatérés után megint végig kellett küzdenünk magunkat ugyanazokon az ellenfeleken, akikhez korábban is szerencsénk volt.

A Jedi: Fallen Order folytatása, az április 28-án megjelent Jedi: Survivor ezeket a hibákat javította ki, és tette tökéletesebbé mindazt, amit a korábbi játék felépített. Bár ez a játék is rögösen indult, és kritikánk megjelenéséig még számos javítanivaló van rajta, de végigjátszható úgy PC-n, mint újgenerációs konzolokon (a korábbi konzolgenerációra már nem jelent meg), és a teljesítménybeli hibái és helyenként csapnivaló grafikai megjelenítése ellenére (amikről már egy korábbi anyagunkban írtunk, ezért most nem térünk ki ezekre) egy igazi, nagybetűs játékélmény, ami ott van az év eddigi legjobb videójátékai között.

A videójáték-ipar legújabb nagyágyúi: a tökéletes, a megosztó, a jó és a csúf

Mi történik ha a kiadók megosztó, vagy félkész játékokat dobnak a piacra? Összeállításunkban az elmúlt időszak legújabb játékmegjelenései alapján adunk képet a videójáték-ipar jelenlegi helyzetéről.

Az öt évvel a Fallen Order cselekménye után játszódó Jedi: Survivorben már egy sokkal erősebb, magabiztosabb Cal Kestist irányíthatunk, akinek az első játékban megtanult képességei és harci technikái megmaradtak (így például már a játék elejétől forgathatunk duplapengéjű fénykardot), de az arzenálja és a tudása kibővült, illetve bővíthetjük a játék során kioldott fejlesztések révén.

A folytatás minden szempontból nagyobbnak érződik az elődjénél: maga az általunk bejárható világ nagyobb és szélesebb spektrumú lett, itt tényleg könnyebben átélhető, hogy mennyire hatalmas például a főváros-bolygó, a Coruscant, de a játék során a bázisunknak számító Koboh, vagy a későbbiekben felkereshető világok is monumentálisak.

Kal Cestis mondhatni eltörpül a környezetéhez képest, a vele bejárható területek, annak ellenére is hatalmasak, hogy a játék egyébként nem nyílt világú, de a God of Warhoz és folytatásához a God of War: Ragnarökhöz hasonló pályatervezésű. Itt aztán

tényleg megéri a küldetések fő útvonaláról letérni, ugyanis túlzás nélkül minden barlang, minden eldugott bemélyedés, minden mellékösvény nyújt valami felfedeznivalót.

Ugyanakkor meg is éri kutakodni a különböző helyszíneken, hiszen így találhatjuk meg a kötelezőn túli fejlesztéseket, így tehetünk szert plusz tapasztalati pontokra, amiket aztán a képességek kioldására használhatunk, de lehet, hogy

egy hosszú barlangrendszer mélyén kapunk olyan fejlesztéseket, amivel növekszik az életerőnk, vagy erősödnek az erőhasználó tulajdonságaink.

Többségben azonban kozmetikai fejlesztéseket találunk a játéktéren gazdagon szétszórt ládákban, így gyakorlatilag Cal-t is annyira személyre szabhatjuk, amennyire csak szeretnénk. Míg a Fallen Orderben a fénykardunkat, valamint a társunkká és nélkülözhetetlen segítőnkké váló cuki BD-1 névre hallgató droidot, valamint az általunk használt poncsók színét és formáját tudtuk váltogatni,

a Jedi Survivorben azonban Cal kinézetén túl (haj, szakáll, ruházat, stb.) a fénykardunk és a később mellé kapott sugárvetőnk minden egyes elemét külön színezhetjük, cserélhetjük, váltogathatjuk, kombinálhatjuk.

Mondjuk ez megint ilyen játékba rakott pepecselés, mivel az átvezető videókon kívül nem igazán látszik, hogy milyen fénykardot vagy sugárvetőt raktunk össze magunknak, de azért jóleső érzés, hogy ezt is ilyen alapossággal dolgozták ki a fejlesztők. Természetesen a fő küldetésen túl rengeteg melléktevékenységet is pakoltak a játékba, ami manapság elmaradhatatlan, hiszen

a játékos kell érezze, hogy megérte a játékra kiadott pénzt, így ezeknek a mennyiségére sem lehet panasz.

Rengeteg időt el lehet tölteni úgy ebben a játékban is, hogy nem a történetben haladunk előre, hanem valamilyen megbízást, melléküldetést, plusz feladatokat teljesítünk, amikért természetesen jutalmakat, fejlesztéseket kapunk.

A Fallen Order is jó volt abban, hogy egy teljesen új történetet mesélt el új, eddig nem ismert szereplőkkel a Star Wars-univerzumon belül, a Survivor pedig ezt is jól viszi tovább, hiszen

ismét egy egész jó történetet sikerült elmesélniük a készítőknek, ami filmként és sorozatként is megállná a helyét, és a jobb Star Wars-történetek (mint például a legutóbb az Andor) közé tartozna.

Az ősz három legjobb sorozata: 1899, Andor, Wednesday

Az ősz három legjobb, és mondhatni „legnagyobb” sorozatát összegezzük, amelyben az új Star Wars-sorozat a kakukktojás, hiszen rendkívül alacsony nézettsége miatt lett közismert. Megnéztük a Dark alkotóinak új sorozatát, de a Wednesdayt sem hagyhattuk ki.

Természetesen az interaktivitás, vagyis a tény, hogy mi vagyunk ennek a történetnek a kibontói és alakítói, nagyot dob az élményen, de ezt leszámítva is egy jó Star Wars-sztori bontakozik ki előttünk

jól kidolgozott karakterekkel, drámákkal, fordulatokkal és abszolút hihető és elfogadható motivációkkal, ráadásul itt nincsenek olyan zsibvásári fordulatok, mint a Disney-trilógia esetében, ahol „Palpatine valahogy visszatért”.

Az antagonista nem a szokásos, „a sötét oldalt választom az erő és a vele járó hatalom miatt”, hanem egy jól kitalált és kidolgozott, abszolút átélhető motivációkkal rendelkező karakter, a történet fordulatai pedig meglepőek és váratlanok (már ha nem fut spoilerekbe az ember), a karakterek pedig kellően elmélyítettek és kidolgozottak, igaz, hogy néhány mellékszereplőnek fájóan kevés idő jut a mintegy 20 óra alatt végigjátszható fő sztoriszál alatt.

A Jedi Survivor minden technikai hibája ellenére egy pazar videójáték, ami bár jobb formában is megjelenhetett volna, de

így is az év, és a jelenlegi konzolgeneráció egyik kiemelkedő alkotása lesz, ami természetesen „kéri”, hogy következő rész is készüljön belőle, ezt azonban nem a közeljövőben fogjuk megkapni (ha megkapjuk egyáltalán).

Aki tehát szereti a Star Warst, és szeretne egy jó Star Wars-játékot kipróbálni, annak mondhatni kötelező a Jedi Survivor a Fallen Orderrel együtt. Amíg a jövőben érkező Star Wars-filmekre és sorozatokra várunk, addig hiánypótló lehet azoknak, akik szeretik a réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban játszódó történeteket.