A liverpooli kissrác. Negyven éve halt meg John Lennon

Katona Zoltán 2020. december 08., 19:59

Nem tartozott a huszonhetesek klasszikus klubjába, mint Hendrix, Joplin vagy Morrison, nem a drog vagy az alkohol ölte meg, hanem egy Mark David Chapman nevű idióta, aki pontosan negyven évvel ezelőtt négy golyót eresztett bele a New York-i Dakota ház előtt. Tudta, hogy kit öl meg: a huszadik század egyik legnagyobb hatású popkulturális ikonját. John Lennon a liverpooli középosztályból emelkedett fel a világhírig.

Lennon szemüvege a liverpooli Beatles-múzeumban – ez a szemüveg volt rajta az Imagine videójának forgatásán •  Fotó: Katona Zoltán
galéria
Lennon szemüvege a liverpooli Beatles-múzeumban – ez a szemüveg volt rajta az Imagine videójának forgatásán Fotó: Katona Zoltán

1980. december 8-án este négy golyó találta el John Lennont, a Beatles egykori alapítóját és frontemberét. A zenekar akkor már tíz éve feloszlott, ám popkulturális jelentősége a mai napig megkérdőjelezhetetlen – a negyven éve meggyilkolt John Lennon pedig a pop-rockzene történetének egyik legnagyobb, ikonikus alakja volt.

Ma is beszólogatna

John Lennon nagyon sok embertől eltérően híres volt. Nemcsak dalaival vívta ki ezt, hanem olyan tettekkel és megnyilatkozásokkal, amilyeneket talán a mai popsztárok be sem vállalnának, illetve csak jól kiszámított üzleti húzásokból tennék meg. Ma már nem azt a világot éljük, amikor tiltakozásul csak úgy visszaküldünk egy kitüntetést a királynőnek, kijelentjük, hogy népszerűbbek vagyunk Jézusnál, és beszólogatunk a királyi család tagjainak („Az olcsóbb helyen ülők tapsoljanak, a többiek csörögjenek az ékszereikkel!”) – ez a világ nagyjából a Sex Pistols-szal, illetve Lennon halálával lezárult.

Egy replika-zongora és egy gitár a liverpool-i múzeumban •  Fotó: Katona Zoltán
Egy replika-zongora és egy gitár a liverpool-i múzeumban Fotó: Katona Zoltán

Ám abban egészen biztos vagyok, hogyha ma élne, a nyolcvan éves John Lennon nemcsak Facebook- vagy Twitter-bejegyzésekben szólna be napjaink populista politikusainak, egyfolytában gúnyolná a trumpizmust, nevetségesnek tartaná az eszement fogyasztói társadalmat, és visszataszító lenne szerinte az az álságos képmutatás, ami ma (mű)keresztény-konzervativizmusnak nevezünk. John Lennon életműve nemcsak a dalokról, hanem ezekről a megnyilatkozásokról is szól.

Ha köztünk lenne, biztosra vélem, hogy megnyilvánulásaival nemcsak a lemezeinek égetését, kiállításainak meggyalázását, könyveinek bedarálását provokálná ki, hanem a világot is picit jobb hellyé tenné.

Mert mit is üzen az Imagine soraival..? Hogy lehet, hogy álmodozónak tartasz, de azt remélem, hogy a világ egyszer egy jó hely lesz, ahol nincsen vallás, háború, csak béke...? Hát lehet ezt...?      

Séta Liverpoolban

Nem egészen két évvel ezelőtt alkalmam nyílt Liverpoolban közelebbről is megismerkedni azokkal a helyszínekkel, ahol John Lennon élt gyerek- és fiatalkorában (23 éves koráig). A város fantasztikusan kiaknázza a Beatles-legendát.

A Menlove Avenue 251. – Lennon szobája az emeleten volt •  Fotó: Bálint Kinga Katalin
A Menlove Avenue 251. – Lennon szobája az emeleten volt Fotó: Bálint Kinga Katalin

John a város keleti felében, a Penny Lane közelében, a Menlove Avenue-n lakott. Nem a szüleivel, hiszen édesapja, Alfred elhagyta az édesanyját, Juliát — az öt éves kis John így nagynénjéhez, Mimi nénihez került, aki a Menlove Avenue 251. szám alatt lakott férjével, George Toogood Smith-szel. A házaspárnak nem volt gyereke, ők nevelték Johnt, aki még 18 éves sem volt, amikor édesanyja meghalt egy közlekedési balesetben (elgázolta egy részeg rendőr).

A Menlove Avenue-n jellemzően a kelet-liverpooli középosztály lakott, a városrész picit olyan, mint mondjuk Udvarhelyen Szombatfalva: elég széles az utca, kertes házak vannak főleg baloldalt, hétköznap tapintható a csend, csak néhány iskolás diák és kocogó jár gyalog. Smith-éknek pont nem volt nagy kert a házuk mellett, de egyáltalán nem voltak prolik az ötvenes években: a kis John-nak tisztességes gyerekkora volt vasárnapi ebédekkel, templomba járással, a közeli Strawberry Field-nek nevezett kis réten és annak környékén tett csavargásokkal.

A Strawberry Field bejárata a híres piros kapuval •  Fotó: Katona Zoltán
A Strawberry Field bejárata a híres piros kapuval Fotó: Katona Zoltán

Az átlagpolgár élete ez: hétvégén focimeccs, utána kocsma, ebéd, ünnepnapokon játszik egy zenekar, az emberek dolgoznak és szórakoznak, pedig még az ötvenes évek elején is jegyre kapják a kenyeret és a húst, akkora volt a szegénység a háború után néhány évvel. A Wolton-nak nevezett városrész utcái, épületei a Beatlesnek köszönhetően az elmúlt fél évszázadban zarándokhelyé lettek Liverpoolban: például a Menlove-ból nyíló Baconsfiled Road-on van a Strawberry Field híres piros kapuja – a rétről egy nagyon híres John Lennon-dal is keletkezett 1966–67-ben.

Ez egyfajta fordulópont volt a Beatles történetében is, hisze a koncertezés befejezése és a Revolver című lemez megjelenése után az volt a cél, hogy a zenekari tagok a liverpooli gyerekkorukról írnak egy konceptlemezt – John részéről a Strawberry Fields Forever volt a „nyitódarab”, Paul McCartney ekkor írta a Penny Lane-t. Több dal nem született ebből a „sorozatból”, de ez a két szerzemény megjelent egy kislemezen, és továbbvitte a Beatlest azon az úton, ami a korszakalkotó stúdiólemezekhez vezetett (Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band, The White Album és a legtökéletesebb, az Abbey Road). A Beatles nagysága ebben is állt: a hatvanas évek elején slágereket író, milliók szívét megdobogtató, „jólfésült” koncertzenekarból korszakalkotó stúdiózenészek, konceptlemezszerzők lettek, a rockzene történetének mérföldkövei.

Itt talákozott McCartney-vel 1957 júliusában •  Fotó: Katona Zoltán
Itt talákozott McCartney-vel 1957 júliusában Fotó: Katona Zoltán

A Beaconsfield Road a Church Street-re vezet, az pedig egy másik különleges helyszínre, a kis Szent Péter-templomhoz: a mellette levő temetőben nyugszik bizonyos Eleanor Rigby, amit a nyolcvanas évekig csak egy Paul McCartney-féle Beatles-dal címe volt, akkor fedezték fel, hogy az egyik sírkövön ott van a neve, tehát valóságos személy volt egykor. De ebben a temetőben nyugszik Lennon nevelőapja, George Toogood Smith is, a templom feletti részen – George bácsi volt az, aki azért került be a rockzene történetébe, mert egyszer egy Hohner Super szájharmonikát ajándékozott nevelt fiának, a kis John-nak, aki egyébként az édesanyjától kapta az első gitárját.

Lennon nevelőapjának, George Toogood Smith-nek a sírja •  Fotó: Katona Zoltán
Lennon nevelőapjának, George Toogood Smith-nek a sírja Fotó: Katona Zoltán

Ezeken a hangszereken kezdett játszani a gyerek John Lennon a Menlove Avenue 251-es ház emeleti szobájában – az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején pedig ott írta első saját dalkezdeményeit is. Az említett templommal, a temetővel szemben van az az épület, amelynek falán emléktábla jelzi, hogy 1957. július 6-án itt találkozott először John és Paul – a többi pedig (rock)történelem, a Beatlest néhány év múlva felkapta a világhír, és olyan magasságokba röpítette, amelyről a liverpooli középosztálybeli kissrácok álmodozni sem mertek.

„Találkozásom” az ikonnal a Cavern Club előtt •  Fotó: Bálint Kinga-Katalin
„Találkozásom” az ikonnal a Cavern Club előtt Fotó: Bálint Kinga-Katalin

Egyikük életére negyven évvel ezelőtt négy revolvergolyó tett pontot. John Lennon mindössze negyven évet élt, ebből majdnem két évtizedet világsztárként. Dalai és megnyilvánulásai részei az egyetemes történelemnek, a Beatleshez kapcsolódó történeteket, tárgyakat, az életművet nemcsak a múzeumok (ezek közül a leghíresebb, a hivatalos is Liverpoolban van, a Mersey folyó partján, az Albert-dokk egyik épületének alagsorában) és a filmek, könyvek, honlapok, emléktárgyak őrzik, hanem maguk az ismerőik, rajongóik. Hol máshol, hát a szívükben...   

A bolyongó lélek

A Free As A Bird című dal a kilencvenes évek elején készült, a Yoko Ono által megtartott felvételen hallható dalkezdeményen Lennon hangja volt hallható csak, egykori társai dolgozták fel, rakták össze egységes egésszé, majd a kész dal egy nagyon ütős videóklippet kapott, az egyik legszuggesztívebb és legtöbb utalással bíró kisfilmet, amit a Beatlesről valaha készítettek.  

Mintha csak Lennon lelke bolyongana Liverpool felett, hiszen a képek ismerősek, a város szimbólum-épülete a Mersey folyó partján, a Royal Liver Building, majd fellépéseiknek helyszíne, az egykori Cavern klub, a Szent Péter templom melletti kis temető Eleanor Rigby sírkövével (ez nem az igazi...), a dokkmunkások arcai az ötvenes évekből, aztán a zenekar tagjai különböző helyzetekben, Lennon Yokóval táncol egy pillanatig az utcán – mindez egyszerre szép és megható.

Aztán a lélek felszáll és elrepül oda, ahova való és ahonnan mindig vissza-visszainteget és visszatér: az örökkévalóságba.

Mert ott már nincsen az a négy golyó. Csak színtiszta béke van. Az, amit John Lennon elképzelt a Beatles utáni életének leghíresebb dalában.

 

John Winston Lennon

(Liverpool, Anglia, 1940. október 9. – New York, Amerikai Egyesült Államok, 1980. december 8.)

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!