Drága gyermek – elborzaszt és a bőröd alá kúszik ez a minisorozat

Egy kislány és egy kisfiú anyjukkal játszanak egy mesterséges fénnyel megvilágított szobában, miközben apjuk kint a sötétben fel alá járkál, és a lépéseit számolja. Majd kívülről kattan a zár, az apa benéz az ajtóra szerelt zsalun keresztül, mire a gyerekek és anyjuk ijedtséggel vegyes izgalommal egymás mellé állnak és maguk elé tartják a kezeiket. Az apa bejön, szemügyre veszi őket, mutatja, hogy fordítsák lefelé a tenyerüket. Mivel mindent rendben talál, müzliszeletet kapnak jutalomként a gyerekek.

Ezt követően az anyához fordul, mire a nő reszketni kezd, és sírásban törne ki, ha az apa nem mondaná, hogy nem sírhat a gyerekek előtt, mert ez a szabály.

Ezzel kezdődik a felfoghatatlan borzalmak bemutatásának sora, amit nemhogy nézni, még hallgatni is kellemetlen. Legszívesebben elfordítanánk a tekintetünket, de kíváncsiak vagyunk, hogy mire fog kimenni ez az egész a Netflix mindössze hatrészes német minisorozatában, aminek sötét és kilátástalan hangulata időnként a már klasszikussá vált másik német időutazós sorozatot, a Darkot is megidézi (főleg, hogy a Darkban Claudia Tiedemant játszó Julika Jenkins is szerepet kapott ebben a sorozatban).

A Drága gyermek (Liebes kind) nem egy könnyű néznivaló, sőt

inkább olyan, ami lehoz az életről, elveszi még azt a kevés jókedvet is az embertől, ami esetleg maradt még benne egy hosszú munkahét után.

Emiatt nem is mindenkinek ajánlott, de aki pont egy kis nyomasztásra, borús hangulatra és megoldatlan rejtélyekre vágyik, az lehet, hogy pont ebben a sorozatban találja meg a számításait.

A torokszorító alaphelyzetet követően hamar fordulatot vesz a cselekmény: az anyát látjuk, ahogy az erdőben menekül, mígnem kiérve a főútra, egy autó elgázolja őt. Mint kiderül, a kislánya is vele együtt menekül, a fiúcska azonban a házban marad, és innentől kezdve számos kérdésre kell választ adnia a sorozatnak, hiszen

semmi nem az, mint aminek elsőre tűnik.

Egyértelmű, hogy valami nincs rendben az egyébként rendkívül okos, és meglehetősen furcsán viselkedő kislánnyal, a baleset miatt kómában levő anyukáról pedig kiderül, hogy nem egy idős házaspár évekkel azelőtt nyomtalanul eltűnt lánya, holott a neve és az ismertetőjegyei mind erre utalnak.

A szövevényes ügy felgöngyölítését egy fiatal, bizonyítani akaró nyomozó és egy, az általa évek alatt meg nem oldott ügybe belerokkant, és gyógyszereket szedő, kiégett rendőr végzi, ám ahogy az lenni szokott, nem várt akadályokba, megmagyarázhatatlan jelenségekbe ütköznek a nyomozás során. Döntéseiknek hatalmas súlya van, és

bár szinte az összes nyomozós közhelyet elpuffogtatja a sorozat, az újabb és újabb kérdéseket felvető szituációk eléggé változatosak ahhoz, hogy folyamatosan fenntartsák a néző figyelmét.

Adott tehát egy szadista apa, aki gyerekeit és feleségét egy lesötétített pincehelyiségben tartja fogva, elérve, hogy a gyerekeknek ez legyen a természetes közeg, vagyis a teljesen normális állapot. Meglehetősen sokkoló végignézni, hogy ez a fajta kondicionálás mit hoz ki a gyerekekből, illetve hogy milyen szerepeket szán nekik az apa ebben a történetben, hiszen

egyértelmű, hogy nem olyan egyszerű, hogy csak úgy megszöknek tőle, és hatósági segítséggel visszaintegrálódnak a társadalomba.

A címszereplő „drága gyermek” a nagyobbik testvér, Hanna a kulcs a rejtély felgöngyölítéséhez, de rendkívül nehéz kiszedni belőle érdemi információkat arról, hogy hol tartották őket fogva, valamint hogy ki a rejtélyes apa, aki látszólag a menekülés áldozatául esik, mégis valahogy végig ott ügyködik a háttérben. Az őt játszó Naila Schuberth alakítása egyébként hidegrázós, hiszen

egy mélyen traumatizált, ugyanakkor egy rendkívül intelligens kislányt alakít, akiben első látásra van valami sötétség, valami borzasztó, valami titok, amitől nem annyira egyértelmű, hogy teljes mértékben az áldozat szerepében látjuk őt.

Több, váratlan fordulatot követően áll össze aztán hat epizódon keresztül a teljes kép, miközben a főbb szereplőket is próbálják elmélyíteni a készítők, több-kevesebb sikerrel. A nagyszülők drámájából jöhetett volna kevesebb, a megtört, folyton savanyú tekintetű nyomozó „szerencsétlenkedéseit” is a kelleténél tovább kell elviselnünk, míg például

az apára és az ő szörnyű motivációira meglehetősen kevés játékidő jut, emellett a nagy reveláció sem hat a katarzis erejével, inkább egyfajta fellélegzés, hogy akkor kiderül a végén a nagy rejtély.

A befejezés meglehetősen elnagyoltra és összecsapottra sikerült, és túlságosan elmaszatolja mindazt, amit addig felépített a sorozat, hiszen tudjuk, hogy egy ilyen helyzetből nem lehet egyik percről a másikra boldogan kijönni, hiszen nagyon elcseszett dolgoknak voltak a szereplők a részesei.

Minden hibája és hiányossága ellenére a Drága gyermek egy egész jó minisorozat, ami rendkívül erős és nyomasztó atmoszférával rendelkezik, akik pedig nem nyomozós thrillerekkel kelnek és fekszenek, azok számára meglepőek és váratlanok lehetnek a sorozat bizonyos fordulatai.

Nem váltja meg a világot, viszont a nézése közben elgondolkodhatunk azon, hogy hány és hány hasonló, szörnyű helyzetben levő gyerek és szülő lehet, akiknek drámájáról nem tud a külvilág, hiszen szadista fogvatartójuk mindezt megakadályozza.

Csak remélni merjük, hogy minden ilyen esetben kiderül az igazság, még mielőtt túl késő lenne az áldozatok számára.