Nem tudnak hibázni a Bridgerton készítői

Az elhúzódó produkciós folyamat, a járványhelyzet okozta forgatási kihívások, de legfőképpen a házon belüli „verseny” miatt nem térhetett vissza tavaly karácsonykor a képernyőre a Netflix, Squid Game előtti nagyágyúja, a Bridgerton-család, hiszen a streamingplatform sem akarta minden puskaporát ellőni az ünnepek alatt, tekintve, hogy a Witcher második évada egy év kihagyás után került bemutatható állapotba.

Már nem a jussát várja, hanem a végzettel harcol a vaják

Jobb is meg nem is az első évadhoz képest, a népszerűségre viszont továbbra sem lehet panasz, hiszen továbbra is a Netflix egyik legnézettebb sorozata az Andrzej Sapkowski lengyel író regényei alapján készült, A vaják (The witcher) fantasysorozat.

A Bridgerton második évada tehát kapott egy kis plusz időt, a premiert pedig tavaszra ütemezték, remélve, hogy március végén is lesz akkora felhajtóereje a sorozatnak, és

az első évad generálta népszerűség tavasszal is elégséges lesz ahhoz, hogy ismét milliók darálják le egy leültükben, vagy legalább elkezdjék a második évadot.

A számítás bejött, a Bridgerton második évada pedig ismét a Netflix legnézettebbje lett egy adott időintervallumon belül (a megjelenése hétvégéjén 193 millió órányit néztek meg belőle az új mérési módszer szerint, emellett pedig toronymagasan ez lett a legnézettebb angol nyelvű sorozat világszerte március utolsó előtti hetén, amikor is 251,7 millió órára kúszott fel a nézettsége). Már csak az a kérdés, hogy az elkövetkező időszakban behozza-e az első évadra „fordított” 625,5 millió órát, ami még így is messze elmarad a Squid Game 1,65 milliárd megnézett órájától, de az is tény, hogy a Vaják második szezonja sem tudott a nyomába érni a maga 541 millió megnézett órájával, amit 28 napos időintervallumban mértek.

De mitől ekkora nagy szám a Bridgerton?

Szép emberek, gyönyörű színkavalkádban pompázó, túlzásoktól hemzsegő kosztümös világ, első világbeli problémák, nem létező rasszizmus és a látszatnak való megfelelni akarás. Ez a Bridgerton, ami az ünnepek alatt a Netflix egyik legnépszerűbb sorozatává nőtte ki magát.

De, hogy mitől ennyire népszerű sorozat a Bridgerton, már körüljártuk az első évadról szóló szubjektív elemzésünkben. Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy a bevált receptet alkalmazva, képes volt-e a második évad az első nyomába érni. Az alkotókon ez nem múlt, hiszen nem kockáztattak, és

a folytatás is egy patikamérlegen adagolt, a nézői igényeknek tökéletesen megfelelő, már-már függőséget okozó, nyolc epizódból álló szappanopera lett, ami nem árul zsákbamacskát továbbra sem.

A 19. századi Angliában (de mostmár bátran kijelenthetjük, hogy annak párhuzamos, és elképzelt univerzumában) játszódó történetfolyam ezúttal a Bridgerton család legidősebb fiú-leszármazottjának feleség-keresését állítja a középpontba, de továbbra is úgy, hogy a Bridgertonok mellett több, másik család, és királyi udvar újabb ünnepi bálszezonjába nyújt betekintést, emellett pedig a többi (nem az összes) Bridgerton-testvér mellékvágányokon futó történeteit is figyelemmel követhetjük, az elsőnél valamelyest hosszabbnak érződő második felvonásban.

Közhellyel élve, az éppen leülepedett állóvizet ezúttal az Indiából hazaérkező Sharma-család kavarja fel, és akaratukon kívül válnak megkerülhetetlenné a Bridgertonok számára.

A korábban rangon alul, szerelemből házasodott, ezáltal a családja által kitagadott, időközben pedig megözvegyült Lady Mary Sharma két, eladósorban levő lányával tér vissza Londonba, a királynő mellett meglehetősen sokat kotnyeleskedő Lady Danburry pártfogása alatt. Szándékuk egy része ismert: a kisebbik lányt, Edwinát szeretnék rendesen férjhez adni, hogy ezáltal kiköszörüljék a család nevén esett csorbát, de természetesen

eltitkolt tervek is meghúzódnak emögött, amelyekre természetesen mind fény derül az évad során.

Az ordítóan nyilvánvaló végkifejlet felé vezető út másik oldalán a szintén nősülni kívánó, az előző évadban meglehetősen kicsapongó életmódot folytató Anthony Bridgerton áll, akin ott a sor a húga férjhezmenését követően, hogy vikomtként és elsőszülöttként megtalálja jónevű családból származó párját, akivel továbbvihetik a Bridgerton-örökséget. A látszatnak mindent alárendelő kirakat-társadalomban és társaságokban azonban nem megy ez egyszerűen, ugyanis elvárásokból nincs hiány, és

látszólag itt is kezd vágyálom lenni a szerelemből való házasodás idillje, amit teljesen felülírhat a királynő által kiválasztott Edwina Sharmával való kirakatfrigy, amelyre látszólag Anthony rendeltetett.

A Julia Quinn regénysorozatának második kötetén (A vikomt, aki engem szeretett) alapuló évad ugyanazokból a sémákból építkezik, mint az előzmény: adott a báli szezon kezdete, amelyen a királyné kiválasztja az ékkőnek számító elsőbálozót, akiért versenghetnek majd a kérők, és ez mindenki meglepetésére (csak a néző számára nem) nem az előző gyémánt, Daphne emancipálódni akaró húga, Eloise lesz, hanem a kisebbik Sharma-lány, aki így óhatatlanul a házasodni akaró legidősebb Bridgerton látókörébe kerül. Igen ám, de mint kiderül, Edwinának van egy őt, pajzsként védelmező, szúrós tekintetű nővére, Kate személyében,

aki számára első pillanattól kezdve ellenszenves a vikomt, aki ugyanígy viszonyul a fiatal nőhöz. 

Aki életében nem látott még romantikus filmet, csak az nem tudja, hogy a legalapvetőbb írói húzás, hogy az egymás iránt ellenérzésekkel viseltető nő és férfi a történet végén rájön arra, hogy az egymás iránt megvetéssel vagy gyűlölettel épp a legperzselőbb szerelmet próbálták leplezni, a Bridgerton pedig nem fogja erősíteni a kivételek sorát.

A néző (és a könyvolvasó) már a kezdetektől fogva tudja, hogy hová fog kilyukadni a történet, az odavezető út az, ami tartogathat váratlan fordulatokat.

És tartogat is, hiszen családi ármánykodások, rivalizálás, esküvő, és megannyi történés kövezi ki a végkifejlet felé vezető utat. De, hogy ne ásítozzunk közben nagyokat, a készítők a mellékszálak göngyölítéséről sem feledkeznek meg, ami felettébb hálásnak bizonyul ezen sorozat esetében, hiszen rengeteg szereplőt mozgat a kiemeltebb szerephez jutó nyolc Bridgerton-testvér közül,

emellett ott van még az egyfajta ellenpólusként szolgáló Featherington ház is, amelynek úrnője továbbra sem nyugszik bele a másodhegedűs, elnyomott, és kisemmizett szerepbe.

Az első évad végén azt is megtudtuk, hogy kicsoda a szálakat a háttérből a szaftos pletykák kiteregetésével mozgató Lady Whistledown is, így most beavatottként követhetjük figyelemmel azokat a viszontagságokat, amin keresztül kell mennie ahhoz, hogy időnként felrázhassa az elit társaságot anélkül, hogy bárki is gyanakodni kezdene a kilétére a roppant kíváncsi Eloise-n kívül.

A Bridgerton második évada is hozza azt, amitől az első szezon is rendkívül jól működött, és ami

rávette a nézőjét, hogy epizódról epizódra, a lehető legrövidebb idő alatt darálja a sorozatot.

Természetesen még bőven van alapanyag, hiszen Julia Quinn regényfolyama mind a nyolc testvér történetét feldolgozza, úgyhogy várhatóan fogjuk még látni az évek során, hogy mi lesz Benedict, Eloise, Colin és a többi Bridgerton sorsa, ugyanakkor Daphne karakteréhez hasonlóan Anthony is tiszteletét teheti még a következő évadokban.

De ahogy az az ilyen nagy nézettséget produkáló sorozatoknál lenni szokott, máris készül belőle a spin-off, amely a fiatal királyné és a király egymásra találását mutatja be, olyan vendégszereplőkkel, mint a fiatal Lady Danburry és Lady Violet Bridgerton. A sorozat már közel van ahhoz, hogy elkezdjék a forgatást, jelenleg az olvasópróbák zajlanak, úgyhogy

nagy valószínűség szerint hamarabb fog képernyőre kerülni, mint a soron következő harmadik évad, amelyet még tavaly rendelt be hivatalosan a Netflix, a negyedikkel együtt.

Akit pedig a második évadban is lekötöttek a viktoriánus korban játszódó intrikák, udvari játszmák, és a túlfűtött romantikus jelenetek (amelyekből azért kissé visszavettek a második évadban, ahogy a meztelenségből is), az biztosan várni fogja a folytatást, érkezzen akár a téli ünnepek, a ragyogó tavasz, vagy éppen a forró nyári hónapok alatt.