Ida regénye: a kisköltségvetésű magyar Bridgerton

Biztos nem venné jó néven Gárdonyi Géza, ha a romantikus regényéből készült 2022-es tévéfilmet a Bridgertonhoz hasonlítanám. Mivel a Bridgerton egy megkerülhetetlen jelenség lett, én pedig – nem olvasva az Ida regényét – a belőle készült adaptáció nézése közben

végig Netflix nagyágyújának utánérzését láttam benne.

Goda Krisztina (Kaméleon; Csak szex és más semmi; Szabadság, szerelem; BUÉK) legújabb filmje ugyanis kis túlzással a magyar Bridgerton, csak itt épp nem kitalált nemesek elsővilágbeli problémáit és az elrendezett házasságok világából való kitörési vágyakat nézhetjük végig, hanem

az éppen letűnni készülő romantika korában a polgárság életébe kapunk betekintést azon történeten keresztül, amit Gárdonyi Géza nem sokkal halála előtt vetett papírra, és amit sorozatban közölt le az akkori Pesti Hírlap, ám egybefüggő regényként már csak az író halála után adtak ki.

Az apácazárdában tanító Idával nyit a történet, akiről hamar megtudjuk, hogy bár ott tanult, nem áll szándékában nővérnek állni, inkább hazamenne borkereskedő édesapjához, ám az továbbra sem talált számára gardedámot, így Idának kapóra jön az egyik diáklánynak írt, erkölcstelennek megbélyegzett szerelmeslevél, aminek magára vállalásával kiteszik a szűrét a kolostorból, így hazatérhet a családi házba.

A kis naivának bizonyuló Ida itt szembesül apja léha életvitelével, a hozzá járó erkölcstelen lányokkal, és hamar egyértelművé válik számára, hogy

ebből a helyzetből csak egy házasság jelenthet számára kiutat.

Apja is lép ez ügyben, az ilyen helyzeteket orvosolandó megoldáshoz nyúl, méghozzá „meghirdeti” lányát a helyi lapban, busás hozományt ajánlva fel a megfelelőnek bizonyuló vőlegény számára.

A hirdetésre jelentkező furábbnál furább kérők egymásnak adják a kilincset, és amikor már azt hihetnénk, hogy mindez nem lehet abszurdabb, az apa is bejelenti, hogy Ida lánykori barátnőjét tervezi feleségül venni, így lánya körül tényleg elfogy a levegő.

Bele is megy egy viszonylag normálisnak tűnő, fiatal kérő ajánlatába, meghúzva a határvonalakat, hogy ez egy kirakat-házasság lesz. Ahhoz, hogy a kérő ne kelljen visszafizesse a hozományt, az apának is megvan a feltétele, méghozzá az, hogy legalább egy évig éljenek házasságban,

Ida pedig nem titkoltan számít arra, hogy elvált nőként talán több esélye lesz megtalálni a hőn áhított függetlenségét.

A humort is jól használó, könnyed tévéfilmben (amit most Csíkszeredában moziban volt alkalmunk megnézni) nagyon jól sikerült a szereposztás, Mentes Júlia tökéletesen lényegül át a csalódásoktól megedződött, saját magát kereső kis naivából a később határozott Idává, aki megpróbálja kihozni a legtöbbet az adott helyzetéből.

A férjét – Csabát – alakító Rohonyi Barnabás is jól hozza a legtöbbször sértődékeny, időnként pedig teljesen kenyérre kenhető művészlelket, a barátait játszó Ember Márk és Mészáros Béla pedig a film comic-reliefjei, akiknek karakterei a drámát ellensúlyozandó humoros jelenetekért felelősek. Külön kiemelendő még a Kati nevű cselédet alakító Stefankovics Angéla, aki

kevés szövege ellenére főként játékával és gesztusaival éri el, hogy a film leghumorosabb mellékszereplőjévé váljon.

Idának a jól és kevésbé jól kereső festők, eltartott feleségek, túlbuzgó udvarlók közt kell megtalálnia életcélját és a közös hangot újdonsült férjével, aki az eskü gyors elhadarása után egy hotelbe viszi őt, később pedig egy bérelt lakásba költöznek be, ahol

kibuknak a kirakat-élet nehézségei, és az elhallgatott titkok, amelyek tisztázása sok kellemetlen pillanattól óvta volna meg a feleket.

Innen is a bridgertonos áthallás, hiszen ez most a romantikus néznivalók közül a legújabb példája annak, hogy milyen tud lenni egy elrendezett házasság, illetve, az egymásnak folyton antipatikus felek hogyan rombolják le az őket elválasztó falakat, hogy a végén (SPOILER!) egymás karjaiban találják meg a boldogságot, ahogy az Julia Quinn: Bridgerton-könyveiben és az azok alapján készült sorozatban is történik.

Mivel az Ida regénye tévéfilmnek készült, látszik rajta a visszafogott költségvetés, azonban

a készítőknek sikerült kihozniuk ebből a legtöbbet.

A díszlettervezők, berendezők munkája teljes egészében megidézi a késő tizenkilencedik századi miliőket, a sokszor hiányzó nagytotálokat pedig igényesen berendezett belső terekkel váltják ki, amelyben

az utolsó szekrény, szőnyeg, pamlag és egyéb használati vagy dekorációs tárgy is a helyén van.

Ugyanez a helyzet a ruhákkal is, amik korhűen idézik meg az akkori, tehetősebb polgárság öltözködési szokásait.

Az Ida regénye alapján készült film egy könnyed néznivaló, ami teljesen be tudja rántani a nézőt, és röpke másfél órára feledtetni a hétköznapok gondjait. A már megszokott filmklasszikusokkal együtt ez az alkotás is biztosan fellelhető lesz időnként a magyar közmédia műsorkínálatában, így ha meglátjuk, hogy vetítik például a Dunán, akkor érdemes lesz odakapcsolni. Ki tudja, talán még ahhoz is meghozza a kedvünket, hogy leemeljük a polcról Gárdonyi regényét, ami bár ponyvára hajaz, megvan a maga helye a magyar irodalomban.

A Filmet a Csíki Moziban, a Filmszereda nyolcadik kiadásán láttuk.