Lezárás helyett hosszú felvezető lett a Sárkányok háza második évadának fináléja

Aki grandiózus csatajelenetet, nagy lezárást várt a Sárkányok háza második évadának utolsó epizódjában, biztosan csalódottan állt fel a képernyő elől.

Bár ez a csalódottság nem mérhető a Trónok harca összecsapott befejezése kapcsán érzetthez kapcsán, de az tény, hogy

a készítők épp a csúcsponton szakították meg a történetfolyam képernyőre adaptálását, hogy most újabb két évnek kelljen eltelnie ahhoz, hogy végre láthassuk a folytatást.

Azon szerencséseknek lesz igazán jó élményben részük, akik évek múlva úgy nézhetik a Sárkányok házát, hogy rögtön elindíthatják a harmadik évad első részét a második szezon évadfináléja után.

House of the Dragon: sárkánylovasok kerestettek és találtattak

Felgyorsultak az események a Sárkányok háza évadzáró előtti epizódjában, és bár láthattunk már egy véres és tüzes ütközetet a feketék és a zöldek között, úgy tűnik, hogy az utolsó rész sem lesz híján sárkányos összecsapásnak. Spoileres képbehozó.

Úgy lehetne a legjobban szemléltetni a második évad utolsó epizódjának lényegét, mintha

a készítők elővettek volna egy sakktáblát, nagy műgonddal felpakolták volna rá a bábukat, ám a játékot magát csak két év múlva játsszák le velük, addig ott fog porosodni az egész a kis asztalkán, a szoba félreeső sarkában.

A Sárkányok háza második évada nem egy újabb csatával végződött, az évadfináléban megmutatott sárkányok pedig mindössze „transzportként” szolgáltak lovasaik számára. A feketék és a zöldek újabb összecsapása helyett kaptunk keletre utazó Tyland Lannistert (a királyság, vagyis a zöldek pénzmestere), akinek alkudoznia kell hajóflottáért a Triarkátus képviselőivel, ezt követően pedig iszapban birkóznia az öntörvényű Sharako Lohar kapitánnyal (Abigail Thorn pazar alakításában). Mindezt azért, hogy legyőzzék a Királyvárat blokád alatt tartó, Rhaneryához hűséges Velaryon-flottát.

A régenshercegi címet viselő Aemond, látva Rhaneyra új sárkánylovasait, tehetetlenségében és dühében sárkányával felégeti Sziklaorom helyőrségét,

Dongalábú Larys pedig Királyvárban azon ügyködik, hogy a félig megégett és kínokkal küszködő királyt kimenekítse a falakon túlra, mielőtt vagy a feketék, vagy pedig a saját testvére ölné meg-

(Eközben a király arról panaszkodik, hogy a sárkánytűzben a micsodája is megégett, és nem tudja már használni – így érzékeltetve tehetetlen és kilátástalan sorsát.)

Az új sárkánylovasok – Fehér Ulf és Pöröly Hugh – konfrontálódnak a sárkánykői trónteremben Jacaerys herceggel, Ulf pedig pofátlanságról és tenyérbemászó stílusról tesz tanúságot a herceg előtt, ahogy később a királynői lakomán is, ahol Rhaneyra a hűségüket kéri az újonnan kapott sárkánylovassági „tisztségükért” cserébe. Ez egy új helyzet, hiszen

korábban csak nemes származású Targaryenek és Velaryonok ülték meg a sárkányokat, közemberek, sőt még lovagok sem részesültek ebben a kiváltságban, Ulf pedig pofátlanul meg is pedzegeti, hogy őket is lovaggá kellene ütni.

Daemon több epizódos vesszőfutása és őrülete is a végéhez ért Harrenhallban: először Rhaneyra egyik hűbérura, a hozzá küldött Ser Alfred Broome „kínálja meg” egy kis felségárulással, vagyis azzal az ígérettel, hogy ha Daemon venné át Rhaneyra helyét, akkor minden további nélkül követnék. Igen ám, de a látomásoktól megedződött Daemon már nem tör királyi babérokra, és bár Harren ura, Ser Simon árulástól tart,

az ide érkező Rhaneyrának ajánlja fel a neki felesküdött folyóvidéki urak seregét egy szívmelengető, igazi Trónok harcás epikus jelenetben.

Daemon sztoriszálában kapunk egy rövid, a Sárkányok háza későbbi eseményeit felvillantó, és a Tűz és Jég daláról szóló látomást, amiben

a Háromszemű Holló, a Mások, valamint Danaerys sziluettje és újonnan kikelt sárkányai is láthatóak néhány villanás erejéig.

Bár a Trónok harca végkicsengése már ismert, most mégis elkezdődött a teorizálás az internet fanatikusabb Trónok harcás szegleteiben, hogy az Éjkirály nem más, mint maga Daemon (ami megmosolyogató teória, hiszen tudjuk, hogy az Erdő Gyermekei az Elsőkből teremtették a Másokat), és hogy a készítők tulajdonképpen elismerték, hogy

nem Havas Jon a megjósolt Herceg, hanem Danaerys, aki végül legyőzi a hosszú tél halhatatlan seregét.

Nyilván ez Daemon szemszögéből úgy néz ki, hogy Rhaneyrának kell a trónra kerülnie ahhoz, hogy ez a prófécia megvalósulhasson.

Aemond eközben királyvárban anyjával és húgával konfrontálódik, mivel félti az újonnan szerzett hatalmát, és istenkáromlásnak tartja az alacsony származású sárkánylovasok meglétét, Haelenát arra utasítja, hogy ő is vegye ki a részét a csatából sárkánya, Dreamfyre hátán, ám a királyné ezt kategorikusan megtagadja. A jelent és a jövőt látó Haelena ugyanakkor testvére egy újabb próbálkozásánál szembesíti őt azzal a ténnyel: tud róla, hogy ő és a sárkánya, Vhagar égették meg a királyt a negyedik epizódban látott Varjúpihenői csatában.

Megtörtént az elkerülhetetlen: sárkányháton estek egymásnak a feketék és a zöldek

Amit a Sárkányok háza második évadának negyedik részében láttunk az csak a kezdete a Targaryenek „történelmének” legvéresebb és legborzasztóbb időszakának. Spoileresen összefoglaltuk, hogy mi történt a legújabb epizódban.

Emellett azzal a jóslattal is szembesíti bátyját, hogy

a most megnyomorított Aegon még király lesz, Aemondot pedig „az isten szeme nyeli majd el” és mindenki által elfeledve hal meg, utalva ezzel későbbi halálára, amit itt és most nem spoilerezünk el.

A Varjúpihenői csata óta teljes letargiában levő Cristonra is jutott pár perc az évadzáróban: miután Alicent testvére, Gwaine szembesíti azzal, hogy tud az anyakirályné és a közte levő, halállal vagy száműzetéssel járó viszonyról, Criston letudja az egészet annyival, hogy ha őt ezért a Falra küldenék, azzal csak Alicent hírének ártanának, különben is,

ők tulajdonképpen porszemek a táncra kelő sárkányok lába alatt, és ők az elkerülhetetlen megsemmisülésük felé vonulnak…

A Velaryon-flotta elsőtisztjévé kinevezett Alyn végre visszavág Corlysnak az őt ért gyerekkori sérelmekért, szembesítve „apját” azzal, hogy amíg ő a nemesi leszármazású gyerekeivel habzsolta az életet, ő és testvére nélkülözésben kellett éljen, ezért

a háború után minden segítséget visszautasít Corlystól, aki gyerekei halála után vette csak a szárnya alá őt és testvérét.

Az évadfináléban Alicent „viszonozza” a látogatást, ezúttal ő látogat Rhaneyrához sárkánykőre, végső próbálkozásként a béke kieszközölésére. Felajánlja, hogy ha Rhaneyra Királyvár ellen vonul, ő kinyitja a kapukat, hogy elkerüljék a vérontást, ám Rhaneyra elmondja, hogy ezt a szellemet már nem lehet visszazárni a palackba:

ha ő ül a trónra, akkor le kell számolnia ellenfeleivel, és különben is, Alicentnek már nincs beleszólása abba, hogy Aegon megadja-e magát Rhaneyrának.

Alicent szárnyaszegetten távozik ezt pedig egy montázs követi, amiben a bábuk, pontosabban az immár csak a következő évadban összecsapó seregeket láthatjuk felvonulni, miközben Rhaena (Daemon kisebbik lánya) végre megtalálja Birkatolvajt, az elvadult sárkányt a Völgyben (ez a szál várhatóan eltér majd a könyvtől, amiben egy szegény sorsú lány, Nettles szelídíti meg és lovagolja meg a vad bestiát, és veszi ki a részét a Sárkányok táncából).

Az utolsó képsorokban Rhaneyra és Alicent színpadiasan néznek a távolba epikus zene kíséretében, az epizód befejeződik és innen kezdődik a nézői hiányérzet, hiszen

most újabb két évet kell várni arra, hogy láthassuk, hogyan eszkalálódik tovább a történet.

Ryan Condall, a sorozat showrunnerje az évadzáró után adott interjújában elmondta, hogy még két évad fog készülni a Sárkányok házából, és tudatosan szakították meg itt a történet elmesélését, hiszen azt akarták, hogy a második évadban épüljön fel a feszültség, amit majd a következő felvonásban oldanak fel. Egyúttal azt is előrevetítette, hogy

a harmadik évadban láthatjuk majd a garati csatát (Battle of the Gullet), ami a legnagyobb tengeri ütközet a Sárkányok háza történetében, és amelyről a győztes oldalon levő egyik kulccszereplő azt mondja, hogy: „ha ilyen a győzelem, akkor nem akarok győzni többet”.

Bár most úgy tűnik, hogy Rhaneyra van nyert helyzetben, lesznek még váratlan és sokkoló fordulatok a regény ismeretében, amik biztosan kiverik majd a biztosítékot a sorozat alapjául szolgáló Tűz & Vér cselekményét nem ismerő nézők között.

A soron következő harmadik évadot leghamarabb 2025-ben kezdhetik forgatni, ennél a nagyvolumenű produkciónál pedig nincs ahogy 2026-nál hamarabb képernyőre kerüljön a folytatás, így most újabb két évet kell várnunk.

Sovány vigasz, hogy addig kiolvashatjuk a regényt, amiből a Sárkányok tánca hátralevő eseményei mintegy száz oldalnyit tesznek ki, de a sárkányháború utáni évek Westerosát is megismerhetjük, de

Aegon hódításával, vagyis a Targaryen-uralom kezdetével is megismerkedhetünk a könyv révén.

A Sárkányok háza mellett ugyanakkor több más Trónok harca-sorozat vagy spin-off van fejlesztés és készítés alatt – George R. R. Martin szerint egész pontosan hét –, ebből pedig jövőben láthatunk is egyet, hiszen a Trónok harca eseményei előtt mintegy hetven évvel játszódó Dunk és Egg története (A hét királyság lovagja) is sorozatfeldolgozást kap, amit az HBO ígérete szerint már jövőben láthatunk, ebből pedig fel is villantottak pár képsort (1 perc 10 másodperctől) az idei és jövőbeni kínálatukat népszerűsítő előzetesben.

A Targaryen-polgárháború tehát most két évre „megszűnik”, és

csak reménykedhetünk, hogy az új évad minősége és történései kárpótolni fognak az újabb, hosszú várakozásért.

Aki pedig nem győzi kivárni, hogy mi fog történni, az mindenképp szerezze be a Tűz & Vér regényt, vagy a gyönyörűen illusztrált A Tűz és Jég világa képeskönyvet, ami zanzásítva bár, de elmeséli a Sárkányok háborújának történetét is.