Meghatározó sorozatélményeink: mi már tudjuk, hogyan végződnek

Tamás Attila 2019. február 19., 15:43

Naponta, hetente nézi, sőt mi több „darálja”, hiszen az igazi rajongó már rég nem a televízióban követi kedvenc sorozatát. A hihetetlen mennyiségű kínálatból nehéz kiemelni a legjobbakat, mi mégis teszünk egy próbát. Ajánlónak is beillő személyes sorozatélmények következnek.

HIRDETÉS

Hihetetlenül nagy a választék a sorozatok terén. Csak győzzük szabadidővel... Fotó: Liget-montázs

Biztosan sokunknak van néhány meghatározó tévésorozat-élménye. Legyen az a családi tévén valamelyik kereskedelmi csatornán futó, naponta új résszel előrukkoló szappanopera-hosszúságú történetfolyam, vagy torrentről letöltött, és néhány nap alatt ledarált évad, megkockáztatom, hogy

szinte nincs ember, aki ne látott volna legalább egy sorozatot.

Ki ne hallott volna legalább a Csillagkapuról, a Szökésről, a Született feleségekről, vagy éppen a Jóbarátokról? Hát az Odaátról, a South Parkról, a Grace Klinikáról, a streamingszolgáltatók által kínált sorozatmennyiségről nem is beszélve, amit szinte lehetetlenség felsorolni.

Kollégákat kértem meg arra, hogy osszák meg a legmaradandóbb, legmarkánsabb sorozatélményeiket.

Az eredeti elképzelés az volt, hogy mindenki két sorozatot mondjon: az örökös kedvencét, illetve azt, amit időnként újra szokott nézni. A kérdésfeltevést követően kiderült: túl széles a paletta és túl nagy a merítés, amiből nem egyszerű két kedvencet kiemelni, így a legtöbb esetben inkább a felsorolásban maradtunk. Ami érdekes, hogy van ugyan átfedés a meghatározó sorozatélmények között, kollégáink kedvencei hihetetlenül sokszínű és változatos képet adnak, amely akár kedvcsinálóként is szolgálhat a sorozatnézésre, vagy éppen a nosztalgiázásra. Jöjjenek hát munkatársaink kedvenc folytatásos történetei, illetve az indoklások, hogy miért nézték/nézik azokat.

Fotó: Liget-montázs

„Bár filmeket is szeretek nézni, ha valaha dönteni kellene a filmek és sorozatok között, én biztosan sorozatpárti lennék. Amellett, hogy hamarabb kerül az embernek 45-50 perce megnézni valamiből egy részt, mint 90-120 perce, az sem elhanyagolható tény, hogy ha sorozatot nézel, akkor esténként, amikor leülsz »mozizni«, sosem veszel zsákbamacskát: egy játékfilm kétesélyes, vagy jó, vagy nem, de a sorozatodat azért nézed, mert jó – neked legalábbis” – mondta el elöljáróban Szász Cs. Emese kolléganőnk.

Mint részletezte, az első sorozat, amit követett és szeretett még gyerekként, az a Knight Rider volt. Tetszettek neki a különálló sztorik, a beszélő, problémamegoldó vicces autó, na meg David Hasselhoff. „Tisztán emlékszem, milyen rosszul esett, amikor vége lett a sorozatnak. Néhány éve valamelyik csatornán ismét adták, belepillantottam és lelombozó volt, hogy mennyire másként láttam a 90-es években valamit, és mennyire semmitmondó, unalmas sztorinak találtam ezúttal” – fejtette ki.

Számára a Jóbarátok (Friends) örök kedvenc marad. „Ezt nem csak a világ imádta, de én is: a vicces, szerethető karaktereket, a szerelmeikkel, csalódásaikkal, visszatérő »bénázásaikkal« együtt.

Ebben a sorozatban az a nagyszerű, hogy bár egyetemistaként néztem végig mind a tíz évadot – de úgy, falva egyiket a másik után – hogy ha manapság véletlenül elkapom valamelyik csatornán, ugyanolyan örömmel nézem végig, mint több mint tíz évvel ezelőtt, s ugyanúgy tudok nevetni a már jól ismert poénokon is

– osztotta meg egyik legkedvesebb sorozatélményét kolléganőnk.

Bár szerinte nem újranézős sorozat, éppen a fordulatok miatt, de bárkinek ajánlaná akármikor A szökést (Prison Break). A történet szerint a főhős szándékosan börtönbe vonul, hogy majd kiszökhessen onnan, de nem egyedül, hanem az ártatlanul halálraítélt testvérével. „Az immár 15 éves sztori is igazán jól hangzik, de ez a sorozat úgy van felépítve, hogy alig lehet abbahagyni, izgalmas, fordulatos, nem kiszámítható jelenetekkel van tele. Én például azon is meglepődtem, hogy hosszú szünet után berendelték az ötödik évadát, de hogy miért a meglepődés, azt azért nem mondom el, hátha van valaki, aki még nem látta, és most kedvet kap hozzá, s akkor ne spoilerezzek” – részletezte.

„Az évek alatt amúgy voltak sorozat-időszakaim, néztem sitcomokat, drámás, kórházas sorozatokat, nagyon sok krimit (CSI – Helyszínelők minden fajtája, Gyilkos elmék, stb.), de az elmúlt években leginkább a terrorista-sztorik, összeesküvés-elméletekkel teli, kémes, amerikai elnökös történetek jöttek be leginkább. Ezekből is ajánlok két kedvencet, az egyik a Belső ellenség (Homeland), amelyben van terrorista szál bőven, sokszor nem tudjuk, hogy ki kit ver át, ki kivel szövetkezik. A sorozat annak ellenére egyik kedvencem, hogy a szereplői és főleg a főszereplője egyáltalán nem szimpatikus, sőt sok esetben idegesítő. Hét évada van már, s bejelentették, hogy a nyolcadik lesz az utolsó, amelyet 2019 júniusától láthatunk majd. Kíváncsi vagyok rá, ugyanis minden évadban megleptek valamivel. A másik ajánlatom a Botrány (Scandal), amely meghatározása szerint egy amerikai politikai thriller, Washington, D.C.-ben játszódik, főszereplője Olivia Pope, akinek egy válságkezelési cége van, amelyben többek közt a Fehér Ház válságait is kezelik. Van ebben fordulat is, dráma is rendesen, de halottakból is jut elég, s ezt nézve felmerül a kérdés az emberben, milyen dolgok alapján is dönthet világraszóló dolgokról az amerikai elnök.

Megtudjuk, milyen az amerikai elnök szeretőjének lenni, milyen az amerikai elnöknek tiltott szerelembe esni, s hogy áll ehhez az egészhez a First Lady, aki később az első amerikai női elnök is lesz. De hogyan? Ismét csak nem spoilerezünk.

Jelenleg is egy kémes amerikai sorozatot nézek, a Berlini küldetést (Berlin Station), amely nem csak térben, de időben is hozzánk közel álló eseményeket dolgoz fel” – osztotta meg sorozatélményeit Szász Cs. Emese.

Fotó: Liget-montázs

Rédai Attila szerint élethelyzettől és kortól függ, hogy melyik számít számára a kedvenc sorozatnak. Általában az, amelyik valamilyen szempontból korszakalkotónak bizonyult: lehet újszerűsége vagy az adott élethelyzethez való passzolása miatt. Vagy egyszerűen csak, mert nagyon élvezetes volt – vezette fel mondanivalóját.

„Épp ezért most be fogok vallani olyan produkciókat is, amelyeket akár szégyellhetnék is, mint például a Friends, azaz a Jóbarátok. Gondolná valaki, hogy a kilencvenes években, huszonévesen ez volt az egyik leginkább kedvelt sitcom számomra is? Persze, hisz »rólunk« szólt, legalábbis az én generációmnak. De még a huszonéves kor előtt ott volt a Moonlighting, azaz A simlis és a szende. Az már a távoli múlt ködébe veszik, hogy miért is. Mert amúgy abban az időben a »nagy« misztikus sorozatokra, az Alkonyzónára, az X-aktákra esküdtem, értük képes voltam késő éjszakáig bámulni a Pro Tv-t. Lenyűgözött ugyanakkor a Star Trek sorozatok utópisztikus, bár mostani szemmel nézve meglehetősen bárgyú, néha együgyű világa is, gondolom, az agy néha pihenésre vágyik: ezekhez képest a mostani legújabb, a Netflixen futó Star Trek: Discovery sorozat már teljesen más világ, de nem kevésbé lenyűgöző. És ha sci-fi, akkor meg kell említsek egy másik frissebb produkciót: a The Expanse (A Térség) három idényt ért meg Syfy-produkcióban, és hamarosan az Amazonon, azaz egy streaming-szolgáltatónál folytatja, s

ennyire remek karakterábrázolással, életszagú drámával fűszerezett sci-fit keveset láttam

– avatott be sorozatélményeibe kollégánk.

További kedvencei az orvosos folytatásos történetek: kezdve – megfogalmazása szerint – az Emergency Room, azaz a Vészhelyzet vibráló sürgősségijétől a Greys Anatomy (A Grace klinika) romantikus vívódásain át az abszolút kedvenc House MD-ig.

„Az utálatosan szerethető Doktor House kalandjait nevezném minden idők legjobb sorozatának is, ha nem a Band of Brotherst (Az elit alakulat) tartanám annak.

Az HBO 2001-es produkciója az egyetlen háborús történet, amelyet szívemen viselek, mert egyébként utálom a vértől fröcsögő mozgóképeket, de ezt a sorozatot szerintem mindenkinek látnia kell.

Krimi is van a kedvencek között, kissé régebbről a Law&Order (Esküdt ellenségek), újabban pedig a BBC modern Sherlock Holmes-feldolgozása, a Sherlock szerintem mindent visz. Politikai krimiben az idealista West Wing-et (Az elnök emberei) már senki sem fogja felülmúlni, a House of Cards (Kártyavár) nemrég nem is ezzel próbálkozott, amíg a való világ át nem írta és be nem buktatta, de attól még egy piszok jó sorozat marad (az utolsó évadot leszámítva)” – sorolta.

„Ha ajánlanom kell napjainkból még néhány jól sikerült produkciót, akkor ott van a szerethető, béna antihősökkel, azaz mindennapi önmagunkkal teli The Affair, az Erzsébet királyné életének fiatalkori periódusát izgalmasan feldolgozó The Crown vagy az időben sokkal tovább visszautazó Marco Polo – ezek mind a streaming-óriás, a Netflix produkciói. De nehogy azt higgye valaki, hogy a magyar sorozatokat hátrányban részesíteném, mostanában a Terápia jött be a leginkább” – tette még hozzá sorozatrajongó kollégánk.

Fotó: Liget-montázs

Kovács Attila kedvenc sorozatai között előkelő helyet foglalnak el az HBO Közép-európai gyártású sorozatai, mint a magyar Aranyélet, a román Umbre, vagy legutóbb a horvát Siker (Uspjeh), amelyek elmondása szerint amerikai sorozatoktól eltérően sokkal közelibbnek, életszerűbbnek tűnnek, mert ezeket az állapotokat jobban ismerjük.

„A bűnügyi, történelmi, a hírszerzés témájú és a fantasy sorozatokat követem inkább, szerintem érdemes megnézni a Narcos, a Breaking Bad (Totál szívás), a Black Sails (Fekete vitorlák), Babylon Berlin sorozatokat. A kedvenceim között ott van a Game of Thrones (Trónok harca), a True Detective (A törvény nevében) és néztem a Twin Peaks, az Outlander (Az idegen) részeit is, akárcsak a Black Mirrort, vagy a The Man In The High Castle (Az ember a fellegvárban) címet viselő szériákat. Még nem volt rá időm, de tervben van a Homeland (A belső ellenség), vagy a Berlin Station (Berlini küldetés), valamint a Gallipoli. Újranézésre nem nagyon van idő, mivel folyamatosan jönnek az újdonságok” – részletezte munkatársunk.

Fotó: Liget-montázs

„Sorozatok tekintetében – is – a múlt században ragadtam, hiszen két olyan darabot tekintek magaménak, amiről a Liget olvasóinak jelentős része talán nem is hallott” – ezt már Kozán István főszerkesztő kollégánk mondta, amikor arra kértük, hogy nevesítse kedvenc sorozatait. Rögtön hozzá is tette: a Columboról és a Rém rendes családról (Married with children) van szó. „Előbbi 69 részét egyenként gyakorlatilag már legalább négyszer láttam, Al Bundy vesszőfutásának mintegy kétszáz epizódját pedig talán még többször is. És ha még nem hümmögne középszerűségemen a tisztelt olvasó, akkor most megteheti: igen, ma is minden este megnézek legalább egy részt a két sorozat valamelyikéből. Ezek az amerikai gyártmányok tulajdonképpen a napi munka utáni szelepkiengedési funkcióként hatnak.

Egyszerűen arra jók, hogy napjaink szennyét az ember úgy törölje az agyából, hogy közben nézi a ballonkabátos figura idejétmúlt, de hatékony nyomozási technikáját, illetve a cipőárus kétszáz epizódon át tartó tündöklését, és persze rendszeres bukását

– tudhatjuk meg a Székelyhon napilap főszerkesztőjétől, aki arra is kitért, hogy semmit nem bíz a véletlenre a kedvenc sorozatai nézésekor.

„Sorozatnézésben jártasabb kollégámmal letöltettem minden részt, tehát velem egyetlen internetes szolgáltató vagy televíziós csatorna se babrálhat ki; még az áramszolgáltató sem, hiszen a laptopom akkumulátora hosszasan bírja” – jegyezte meg Kozán István.

Fotó: Liget-montázs

Molnár Rajmond kollégánk kedvenc sorozata eddig azért a Breaking Bad (Totál szívás), mert a Game of Thrones (Trónok harca) még nem ért véget, és nem tudja, hogy az előbbivel ellentétben, a hihetetlenül népszerű sorozatnak milyen lesz a befejezése. „A Breaking Bad számomra azért favorit, mert utánaolvasva jöttem rá, hogy új fejezetet nyitott a sorozatok között, ugyanakkor nagyon sok utalást tartalmazott a történetben bekövetkező eseményekre. Szórakoztató volt és azt kell mondanom, hogy nem nyújtották túl, hiszen öt évad alatt elmesélték a teljes történetet. Egy tulajdonképpeni, meg nem értett zseni életét mutatja be, aki 50 éves korában a betegsége nyomán jön rá, hogy mennyi lehetőséget elszalasztott az életében, ezáltal pedig egy hatalmas karakterfejlődésen megy keresztül, ami az utolsó évadokra csúcsosodik ki.

Bemutatja, hogy az ember mire képes a pénzért és a hatalomért. Egy tragikus hős története

– indokolta választását.

Másik nagy kedvenc sorozata a Black Sails (Fekete Vitorlák), ami nagyon bejött neki a történelmi felütése miatt, hiszen elmondása szerint a Karib-tengeri kalózok világába kalauzolja a nézőt, de sokkal valósághűbben, mint ahogy azt az a Disney azonos című filmje teszi.

Tetszett benne, hogy a Kincses sziget című ifjúsági kalandregény tulajdonképpeni sokkal komolyabban vett, inkább felnőtteknek szóló előzménytörténete. Hatalmas fordulatok vannak benne, a végkifejlet pedig sok sorozatéval ellentétben nem elcsépelt, emellett látványos és rendkívül szórakoztató

– fejtette ki.

Kovács Attilához hasonlóan nagyon tetszett Rajmondnak az Aranyélet és az Umbre, mivel neki is szimpatikus volt, hogy a hozzánk közel álló valóságot mutatja be, emellett szerinte ezek minőségi sorozatok, amelyek megütik a külföldiek szintjét.

Fotó: Liget-montázs

„Az első sorozat, amit végignéztem az a Lost (Eltűntek) volt, amit szeretnék valamikor az időm függvényében újranézni. Előtte nem néztem sorozatot, de ekkor rákaptam: következett a 24 és a Fringe (A rejtély), amiket szintén végignéztem, a végüket már heti bontásban” – osztotta meg egykori sorozatélményeit Zátyi Tibor sportszerkesztő kollégánk. Mint kifejtette, számára inkább az átívelő történetszálas sorozatok jönnek be: megnézte már többek között az Elementary (Sherlock és Watson) eddig kiadott részeit, a Castlet és a Mentalistát is.

„Szeretem még az antológiasorozatokat is, mint az American Horror Story, Fargo, True Detective, amelyek tulajdonképpen epizódokra bontott hosszú filmek.

Tetszik, hogy ezeknél mindig nagyon jól ki van dolgozva a történet

– osztotta meg, hozzátéve, hogy a hype-nak köszönhetően nem maradt ki neki a Trónok Harca, a The Walking Dead és a Dexter sem.

„A brit sorozatok közül nagyon bejött a Luther (amit háromszor is végignéztem már), de ott van még a Misfits, az HBO sorozatok közül pedig a Westworld és a Six Feet Under (Sírhant művek). Szeretem még nagyon a sci-fiket, főleg amik párhuzamos univerzumokról szólnak, így a Fringe mellett nagy kedvenc lett a Man in the High Castle, a Counterpart és az animációs Rick and Morty, amiről elmondhatom, hogy az egyik kedvencem lett, mivel mindegyik rész hihetetlen ötletek alapján zseniálisan van összerakva. Az animációs sorozatok közül bejön még a Bojack Horseman, a Family Guy és a Simpsons, utóbbi kettőből mondhatni mindegyik részt láttam és hetente követem az új epizódjaikat – avatott be. Számára a sitcom-műfaj annyira nem jött be, de a könnyedebb, vicces sorozatok közül élvezte a Chuckot, a Communityt  és a Scrubst (Dokik) is.

„Szeretem a limitált szériákat is, amik tulajdonképpen mozifilm helyett sorozatként készültek el: ezek közül kiemelkedő a Sharp Objects és a Night Of, de a képregények alapján készült sorozatok közül a Marvel-Netflix sötétebb tónusú szuperhős-sorozatai közül több is elnyerte a tetszésem, de a Handmaid’s Tale (A Szolgálólány meséje) és a Black Mirror eddigi részeit is láttam” – összegzett kollégánk. Szerinte fontos esélyt adni a jó történeteknek, a sorozatnézést pedig nem nevezné időpazarlásnak:

hiszen, a jó szériák, olyanok, mint egy-egy regény, amit vizuálisan fogadunk be.

Fotó: Liget-montázs

Végül pedig következzék néhány meghatározó sorozatélményem, azok számára akik nem adták fel és még mindig kitartóan olvassák az anyagot. Az első sorozat, amit a tévében követtem az ausztrál Szívtipró Gimi (Heartbreak High) volt, és konkrétan emlékszem arra, hogy

mennyire szíven ütött, hogy valamilyen iskolai program miatt pont arról a szezonzáró részről maradtam le, amelyben aztán az egyik főszereplő meghal.

A sorozatot szintén néző barátaim egyike mesélte el másnap, hogy mi történt a részben, engem pedig lesokkolt, és azóta sem néztem meg, így csak a képzeletemre hagyatkozhatok, amikor arra a váratlan fordulatra gondolok.

A „kapudrog” számomra a Szökés volt: ez rántott be a sorozatok világába. Következett a Hősök (Heroes), majd az Odaát (Supernatural), de letöltés után megnéztem a Csillagkapu (Stargate SG-1) majdnem összes részét, de ledaráltam a rebootolt Ki vagy doki? (Doctor Who) kilenc évadát, a rabszolgalázadásról szóló Spartacust, a századeleji brit arisztokratákról és cselédjeikről szóló Downton Abbeyt, a misztikus retródömpingként számontartott Stranger Thingst, sokáig napirenden voltam a South Parkkal, nagy kedvencem volt a Futurama és most zárkózom fel a Vikingekből és hirtelen össze sem tudom számolni, hogy hány sorozatnak fogtam neki és hagytam abba néhány rész után. A sötét utópiát felvázoló Handmaid’s Tale (A Szolgálólány meséje) ott van a kedvenceim között, de sokáig bűnös élvezetnek számított a True Blood, vámpírokról és természetfeletti lényekről szóló sorozat is. Az általam látottak közül kettőt emelnék ki: a Game of Thronest (Trónok harcát), aminél már-már fanatikusságig feszítettem a rajongást (igen, megvan az alapjául szolgáló könyvsorozat magyarul és angolul, van Trónok harcás tányérom, valamint ilyen pólóim és párnáim is), képes vagyok hajnalban felkelni, hogy megnézzem a legújabb részt, viszont már nem tudnám újranézni a sorozatot.

A másik maradandó élményem a Hátrahagyottak (Leftovers), ami egy középszerű nyári sorozatként indult, és bár nem volt rossz az első évada,

a második felvonás olyan hihetetlen utazás volt, amire kevés folytatásos történet képes.

A harmadik évaddal tette fel a pontot az i-re a sorozat, sokadszorra is megmutatta, hogy az HBO nem szarral gurigázik. Rögtön hozzá kell tennem azonban, hogy még az etalonnak számító Drótot (The Wire) és a Maffiózókat (The Sopranos) még nem is néztem meg…

És neked melyik a kedvenc sorozatod?

Az animációs sorozatok külön is megérnének egy misét Fotó: Liget-montázs

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat