Mi ez a Barbenheimer, és mitől ekkora nagy szám a filmrajongók körében?

Nem nehéz kitalálni, hogy a Barbie és az Oppenheimer címek összeházasításából jött Barbenheimer elnevezés. Már saját Wikipédia-szócikkel is rendelkezik, komplett jelenséget takar, ami a két nyári blockbuster megjelenése előtt tematizálja a világháló filmes szegletét, és ad kifogyhatatlan muníciót a mémoldalaknak.

Ennek kezdete is a Covid19 világjárvány idejére vezethető vissza, amikor Christopher Nolan (akit senkinek sem kell bemutatni) megannyi szerzői blockbuster és egyedi víziójú film készítője (Eredet, Interstellar, A Sötét Lovag-trilógia stb.) kritizálni kezdte a Warnert (ahol a filmjei az elmúlt két évtizedben készültek) a megosztó döntése miatt, miszerint filmjeiket a világjárvány alatti korlátozásokkor moziban és streamingen is párhuzamosan tervezték elérhetővé tenni (amit aztán 2021 augusztusától egy bizonyos intervallumig meg is léptek).

Nolan felháborodása teljesen érthető volt, hiszen ő még egy régivágású rendező, aki filmre forgat, és alkotásait a mozinézőknek szánja,

filmjeit tehát nagyvásznon érdemes látni, hiszen a rendkívül jól megírt történetek mellett a látványvilág az, ami a legfontosabb szerzői ismérve.

Denis Villeneuve Dűnéjénél (amit szintén párhuzamosan, moziban és streamingen mutattak be) hangzott el a rendezőtől a találó hasonlat, miszerint

a Dűnét otthon, a laptop képernyőjén nézni olyan, mintha az ember egy kád vízben próbálna úszni. Egyszerűen nem az igazi.

Nos, ugyanez a hasonlat helytálló Nolan filmjei esetében is.

Az év látványfilmje a Dűne, és ez még csak a kezdet

Brutális látvány- és hangzóorgia, szerelmeslevél a mozivászonhoz, egy olyan látványfilm, amilyen az Avatar óta nem volt a mozikban – ez a Dűne 2021-ben megjelent filmadaptációja. Nagyságához csak a megjelenésének nem mindennapi körülményei foghatóak.

Bár Nolan aktuális filmjét (Tenet) nem érintette még a párhuzamos mozi- és streamingpremier, a rendező mégis neheztelt a filmjeit kiadó Warnerre, hogy lerövidítették a mozi és az online megjelenés közötti ablakot annak érdekében, hogy a filmjeik minél több potenciális nézőhöz eljussanak, akik a járványügyi korlátozások miatt nem jutottak el a mozikba. Ennek a vége az lett, hogy Nolan „szakított” a Warnerrel, később pedig bejelentette, hogy

új filmje, amit Robert Oppenheimről, az atombomba „atyjáról” készít, a Universalnál fog elkészülni és megjelenni, akik a büdzsé mellett garantálták neki, hogy az alkotás csak és kizárólag moziban fog debütálni, streamingen pedig majd csak akkor lesz elérhető, amikor lekerül a mozik műsoráról.

A Warner „válasza” 2022 áprilisában érkezett, ugyanis bejelentették, hogy a Barbie-ról készülő élőszereplős filmjük 2023. július 21-én jelenik meg – mit ad Isten – pont az Oppenheimer premiernapján. Nem is állhatna távolabb a rózsaszín, Barbie-babák világa az atombomba feltalálójának életétől, a hatalmas kontraszt azonban nem várt fordulatot eredményezett:

a mémgyártók elkezdték ontani magukból a viccesebbnél viccesebb reakciókat a potenciális helyzetre.

A legtöbb mém arról szólt, hogy az Oppenheimer nagybetűs filmélményre vágyó közönsége igazából a Barbie-ra is jegyet fog venni, tehát a fekete öltönyös, inges, mélabús felnőtt férfi lesz igazából a Barbie-film célközönsége, ezt pedig még a Peaky Blinders szereplőivel is illusztrálták (aminek főszereplő színésze az a Cillian Murphy, aki Robert Oppenheimert is alakítja Nolan filmjében).

Így indult tehát a Barbie és az Oppenheimer útja, hogy aztán 2023 két legjobban várt filmjévé lépjenek elő. Az Oppenheimer esetében egyértelmű volt a kezdetektől, hogy újabb nagybetűs „nolan-i” moziélmény lesz a rendező minden maximalizmusával és egyedi látásmódjával, valamint a lehető legkevesebb CGI-jal, bizonyos jelenetek pedig IMAX-kamerákkal felvéve.

A Barbie viszont egy hatalmas rejtély volt a bejelentésétől kezdve, hiszen nem egy agyatlan, újabb népszerű játékot kiaknázó, futószalagos blockbusternek tűnt, hiszen rendezőnek a függetlenfilmes-szcénából érkező, és ott már rendkívül intelligens és elgondolkodtató filmekkel bizonyító Greta Gerwiget igazolták le hozzá.

Gerwig egyébként feminista, és az öt oscarra jelölt Lady Bird mellett a Kisasszonyok 2019-es, szintén jól sikerült adaptációját is neki köszönhetjük, de a legtöbben mégis a 2012-es Frances Ha coming of age függetlenfilmben nyújtott alakításáért zárták a szívükbe.

Alkotótársa és élete párja Noah Baumbach, akinek rengeteg, szintén független film mellett a Házassági történetet is köszönhetjük, amiben Scarlett Johanssonból és Adam Driverből hozta ki a legjobbat, és Laura Dern-nek Oscar-díjat is hozott a 2020-as szezonban. Baumbach természetesen a Barbie-mozi forgatókönyvének írásában is részt vett, és Gretaval korábbi munkáikból kiindulva tényleg joggal lehetett feltételezni, hogy

nem egy silány adaptációt hoznak tető alá a Warnernél, hanem egy intelligens blockbustert, amiben el is akarnak mesélni valamit, nem csak a karakterek köré írtak egy hányaveti történetet, ahogy az a mostani mozifilmek többségénél lenni szokott.

Erre erősített rá a film első kedvcsinálója is, ami egyenesen a 2001: Űrodüsszeia kultfilm képsorait ültette át a Barbie világára, ezzel is tisztelegve a nagy filmklasszikus előtt. Ekkor még mindig nem volt egyértelmű, hogy pontosan miről fog szólni a film, azonban érkeztek a neonzöld és rózsaszín gördeszkaszerelésben tündöklő Ryan Goslingról és Margot Robbieról a promóképek (őket castingolták ugyanis Barbie és Ken eljátszására) amiken ismét lehetett hüledezni a következő előzetes már a történet alaphelyzetéről is lerántotta a leplet. Eszerint

Robbie és Gosling Barbieként és Kenként élnek a Barbie-mesevilágban, ám valahogy átkerülnek a mi valóságunkba, ami számos bonyodalommal, és az általuk ismert törvényszerűségek felülírásával jár számukra.

A Barbie karakterposzterei is hamar virálissá váltak, és kitűnő mém-alapanyagként szolgáltak, hiszen bárkit és bármit oda lehetett photoshopolni a Barbie-felirat fölé, megmutatva, hogy mindenki és minden lehet Barbie, még ha szöges ellentétben is állt a rózsaszín, habos-babos műanyagvilággal.

Jött aztán a gerillamarketing is, amikor Greta Gerwig egy interjúban mondta el, hogy a forgatás alatt annyi rózsaszín festéket elhasználtak, hogy a világ gyakorlatilag „kifogyott egy időre a barbierózsaszínből”, de Margot Robbie-val a Barbenheimer hype-ját is meglovagolva fotót posztoltak arról, ahogy egy Oppenheimer plakát előtt a filmre vett jegyükkel pózolnak (de jegyet vettek az új Indiana Jones-ra, a hetedik Mission Impossible-re és a Dűne folytatására is a hecc kedvéért).

Ebbe a gerillamarketingbe kapcsolódott be Tom Cruise is – akinek új filmje, a Mission Impossible hetedik része pont egy héttel a Barbie és Oppenheimer premierje elé volt belőve –, aki szintén azt mondta, hogy mindkét filmet meg fogja nézni. Cruise ezt a barátságos gesztust annak ellenére tette, hogy

az Oppenheimer elveszi az ő filmjétől az IMAX-vásznak egy részét, ezzel is csökkentve majd a Mission Impossible bevételeit, így tényleg nagyvonalú volt részéről, hogy ő is beállt a Barbenheimer-hypeba, de érthető, hiszen ő is hatalmas mozipárti, és filmjeit elsősorban nagyvászonra szánja, ahogy történt ez rengeteg halasztás után a Top Gun folytatása esetében is, ami aztán kasszát is robbantott tavaly nyáron.

Az év eddigi legjobb moziélménye a Top Gun folytatása

Rendkívül látványos és jól működő blockbuster lett a nyolcvanas évek végi amerikai légierő-reklámnak is beillő Top Gun második része, aminek mozis bemutatóját inkább többször is elhalasztották, minthogy streamingre száműzzék. Kritika.

Állítólag Christopher Nolan nem volt boldog, amikor megtudta, hogy a korábbi filmstúdiója pont a Barbie-t küldi mozikba az új filmje premierjekor, de végül ő is olyan szinten megbékélt ezzel a dologgal. Elfogadta, hogy egymást erősítik ezek a filmek és a körülöttük kialakult internetes jelenség, aminek a pozitív hozadéka az, hogy moziba csábítja az embereket, ami az ő szemszögéből a legjobb dolog, ami a filmekkel történhet, hiszen nem az általa nagyon is lesajnált streaming malmára hajtják a vizet. Ahogy Nolan fogalmazott, amikor „szakított” a Warnerrel:

Ebben a kijelentésben minden benne van, amit Nolan gondol a streamingről, ezért is marad ő a hagyományos értelemben vett mozi egyik utolsó mohikánja, aki sosem fog filmet készíteni a Netflixnek vagy az HBO-nak, (de újabb szuperhősfilmet sem várhatunk tőle a máig etalonnak számító Sötét Lovag-trilógia után) hanem megmarad a vizionárius rendezőnek, aki nagytotálok és a hagyományos filmes eszközök igénybevételével nagyvásznon mesél el grandiózus, és egyedi történeteket, mindezt pedig

digitális eszközök igénybétele nélkül, a jelenetekhez teljes egészében felépített díszletekkel, filmre forgatva.

A Barbenheimer-jelenségnek egyébként egy újabb löketét a digitális művészek adták, akik Etsy-n és a különböző közösségi oldalakon kezdték el megosztani a saját készítésű Barbenheimeres pólókat, bögréket és alternatív filmposztereket, amiket a két alkotás promóanyagait felhasználva alkottak. A mémek mellett így lett a Damien Chazelle-féle La La Land poszteréből nem „Barbenheimer-promóanyag”, de sokan voltak, akik a két film fontos szereplőit hozták össze egy szemkápráztató filmplakátra, ami t nincs az a filmrajongó, aki nem tenne ki a szobája falára a lehető legnagyobb méretben.

És, hogy a kettő közül melyik film lesz a befutó a premierhétvégén? Egyértelműen a Barbie-ra fognak többen jegyet venni, hiszen családi film PG-13-as korhatárbesorolással, ami nálunk a 12 éven aluliaknak nem ajánlott a különböző hivatkozások és a nyelvezete miatt, míg az Oppenheimer R-besorolást kapott, amire már csak 17 éven felüliek vehetnek jegyet, hiszen meztelenséget, vulgáris beszédet is tartalmaz (ez egyébként Nolan első olyan filmje, amiben az intimitás és a meztelenség is helyet kap, tehát ilyen szempontból formabontó alkotás). Emellett pedig

míg a Barbie-t jellemzően a délelőtti és délutáni órákban vetítik, hogy családdal is el lehessen menni rá, az Oppenheimer az esti, késő esti vetítési időablakot kapja a felnőttebb célközönsége miatt is.

A Barbie-t ugyanakkor többször is lehet vetíteni a közel kétórás játékideje miatt, míg az Oppenheimer vetítésekkel inkább sakkozniuk kell a moziknak, hiszen a film játékideje kereken három óra. A szaksajtó 55-85 millió dolláros nyitóhétvégét prognosztizál a Barbie-nak az Amerikai Egyesült Államokban, míg az Oppenheimer 40 és 55 millió dollárral nyithat, ráadásul sok helyen IMAX-ban is vetítik, ami megdobja a jegy árát, mégis kevesebb nézőre számíthat ami valahol érthető is, hiszen

a Barbie egy könnyed nyári kikapcsolódást ígért a kánikula idején a hűvös mozitermekben, míg az Oppenheimer egy elképesztően hosszú életrajzi dráma, ráadásul egy tudósról, akinek találmánya, az atombomba örökre megváltoztatta a történelmet és az emberiséget.

A Barbenheimer hypevonatra maguk a színészek is felültek egy idő után, és többek között Cillian Murphy is arra biztatta a filmrajongókat, hogy ha tehetik, mindkét filmet nézzék meg a premier napján, hiszen ezzel a mozi nyer, de Matt Damon is azt mondta korábbi filmje, az Air premierjén, hogy a közönségnek „megengedett, hogy megnézze minkét filmet a premierhétvégén”, de ahogy már fennebb is írtuk, Margot Robbie is pózolt Greta Gerwig rendező mellett Oppenheimer-jeggyel a kezében.

Bár most az író- és színéssztrájk vet árnyékot a hollywoodi filmiparra, az Oppenheimer és a Barbie megjelenése azt mutatja, hogy

lehet még újat, egyedit, sokak érdeklődésére számot tartó produkciót készíteni az álomgyárban a sok, futószalagon érkező folytatás, reboot és számozott franchise mellett,

amik lényegében nem beinvitálják a moziba a nézők többségét, hanem taszítják őket azzal, hogy a film címe mellett ott a 7-es vagy ne adj’ isten 10-es sorszám, az egyre gyengébb színvonalon készülő Marvel és DC-szuperhősfilmekről, vagy a teljesen fölösleges, csakis anyagi érdekekből elkészült, legújabb Indiana Jones-filmről nem is beszélve.

„Viharban született” nyári blockbusterek, avagy filmek, amik nehezített pályán kerültek a mozikba

Élőszereplős A kis hableány, sorban a hatodik Transformers-mozi és a DC leggyorsabb szuperhőse is megérkeztek idén nyáron a mozikba. És hogy mi a közös bennük? Összefoglalónkból kiderül.

Bár megvan rá az esély, hogy a Barbie-t is egy franchise első filmje lesz jelenleg még egy üde színfolt a nyári, bukásokról és érdektelenségről szóló mozipalettán, Christopher Nolan filmje pedig mindig eseményszámba megy. A Barbenheimer példája jól mutatja, hogy bár a stúdiók versenyeznek egymással filmjeikkel a nézők kegyeiért, és főképp a pénzükért, de

a versengés barátságos, sőt egymást erősítő folyamat is lehet, ahogy ez történik az egy napon megjelenő Barbie és Oppenheimer esetében.

Az tény, hogy most aztán tényleg jó filmrajongónak lenni, és megélni ezt a pezsgést ami a két film körül zajlik év eleje óta. A cseresznye a torta tetején pedig ezek megnézése lesz. Az biztos, hogy a végén nem fogunk csalódni és maradandó élményekkel gazdagodunk, ahhoz pedig kétség sem férhet, hogy két új klasszikus születik a Barbie és az Oppenheimer „személyében”, amiket még évekig emlegetni fogunk nem csak a körülöttük zajló felhajtás, hanem a páratlan minőségük miatt.