Radnóti mellett az erőltetett menetben

Péter Beáta 2024. május 06., 10:40 utolsó módosítás: 2024. május 06., 10:43

115 évvel ezelőtt, 1909. május 5-én született Radnóti Miklós. A tragikus sorsú költő mindössze 35 évet élt – idén emlékezünk halálának nyolcvanadik évfordulójára. Ehhez kapcsolódva, Radnóti utolsó hónapjait idézi meg a Hajvert Ákos rendezte „Lélek vagyok, élni szeretnék!” című hangjáték, amelyet Tóth Péter Lóránt előadásában hallhatunk.

Tóth Péter Lóránt a IV. Radnóti Emlékmeneten •  Fotó: Tóth Péter Lóránt archívuma
galéria
Tóth Péter Lóránt a IV. Radnóti Emlékmeneten Fotó: Tóth Péter Lóránt archívuma

Az erdélyi településeken is gyakran megforduló kuntszentmiklósi Tóth Péter Lóránt Radnóti-, Latinovits- és Pro Cultura Hungarica-díjas versmondó, versvándor öt évvel ezelőtt, Radnóti halálának 75. évfordulója alkalmból végigjárta az „erőltetett menet” útvonalát. Azt a több mint 800 kilométeres utat, amelyet a költő és a többi ártatlanul elhurcolt munkaszolgálatos Bortól Abdáig megtett.

Az úton „Lélek vagyok, élni szeretnék!” címmel tartott pódiumműsorokat, az előadás anyagából Hajvert Ákos Radnóti-díjas versmondó rendezésében hangjáték készült, amely a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet kiadásában jelent meg lemezen.

A lemez borítója
A lemez borítója

„Radnóti Miklós zsidó származású, magyar költő 1944 májusában kapja meg a harmadik munkaszolgálatra szóló behívóját a dél-szerbiai bori rézbányák környékére. Több ezer sorstársával június elején érkeznek, ő a központi tábortól harminc kilométerre lévő Lager Heidenauba kerül, Zsagubica fölé, a hegyekbe. A front közeledtével a németek úgy döntenek, hogy ’44 őszén kiürítik a táborokat, és a munkaszolgálatosokat erőltetett menetben Magyarország felé hajtják. Két lépcsőben tervezik indítani az embereket, Radnóti a második csoportba kerül, de utolsó éjszaka átkönyörgi magát az elsőbe, mert minél hamarabb haza akar jutni. (Soha nem tudja meg, hogy a második csoportot, akik Borban maradtak, azokat pár nap múlva felszabadítják a partizánok.) Radnóti és sorstársainak keresztútja 1944. szeptember 17-én kezdődik.

Ekkor indul a költő és háromezerkétszáz társa gyalogosan Magyarország felé. A konzervadagok hamar elfogynak...”

– olvasható a lemezborítón.

Radnóti Miklós 1935 körül •  Fotó: Forrás: Wikipédia
Radnóti Miklós 1935 körül Fotó: Forrás: Wikipédia

Radnóti verseket ír a halálúton. Túl akar élni, és ezért az irodalmat hívja segítségül – fogalmaznak az alkotók. „Tudja azt, hogy ha a test feladja, akkor ott helyben agyonlövik. De azt is tudja, hogy csak a lélek erejével kerekedhet felül a fizikai fájdalmakon. Ezért hívja segítségül a költeményeket. Ha kell, »...vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron«.”

A közel hatvan perces hangjáték Kőszegi Ábel Töredék című műve, valamint a Bori notesz verseire épül, naplószerűen követi végig a Bortól Abdáig tartó utat – érezhető a feszültség, és szinte érezni a hideget, a sarat, a kimerültséget, az éhséget, azt a nyomorúságos, de mégis a végsőkig kitartó reményt és küzdelmet az életért, ahogy végighaladunk a foglyokkal, Radnótival az úton, az erőltetett menetben.

A felvételen a kreatív zenei hangszerelés Zsoldos Ervin munkája, közreműködik Kálló Béla Jászai Mari-díjas színművész, Bődi Szabolcs, valamint Baráth Hajnal Anna és Zsoldos Ervin, a Mécsvirág együttes tagjai.

Az Erőltetett menet kézirata •  Fotó: Forrás: Wikipédia
Az Erőltetett menet kézirata Fotó: Forrás: Wikipédia

A lemez zenei világa arra törekszik, hogy visszaadja az út, a remény, a félelem, a környezet hangulatait, amelyek segítik az elmélyülést a történetben. Az anyag mikrofejezetekre van bontva, a történetbe beágyazott versekkel, részletekkel, azzal a céllal, hogy az iskolai tanulmányok során is felhasználható legyen – fogalmaz Hajvert Ákos. Rámutat, azért választották a CD-formátumot, mert hisznek abban, hogy ennek a történetelmesélésnek testet kell öltenie.

Radnóti Miklós utolsó útjának valóságát próbálták megfogalmazni, ezért maga az eredmény is valóságos, tapintható, megfogható.

„…szeretnénk eljuttatni Önhöz azt a világot, ami a mi prizmánkon keresztül keresi a nagy költő erőltetett menetének értelmét, közelebb hoz minket a történelem egyik legsötétebb korszakához, és bepillantást enged a Bori notesz verseinek megszületésébe. Mintegy láthatatlan társként szegődünk a munkaszolgálatosokhoz, akik 1944. szeptember 17-én indultak útnak a szerbiai Bor városából.”

•  Fotó: Tóth Péter Lóránt archívuma
Fotó: Tóth Péter Lóránt archívuma

Az élőknek kötelessége van a halottakkal és az eljövendő korokkal szemben: megírni és elmondani az elmondhatatlant. Óvni, megőrizni az életet, és továbbadni azt – írja Tóth Péter Lóránt a lemez borítóján a Radnótihoz címzett levelében. „A mű, a mű megmarad. Mi pedig, halandók, mormoljuk, mondjuk, olvassuk, kiáltjuk a verseit.”

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.