Rendesen próbára teszi a játékosokat az Elden Ring nemrég megjelent kiegészítője

Piros betűs nap volt 2022. február 25-e a videójátékos-közösség életében, ugyanis ezen a napon jelent meg a mai napig egyik legjobb akció-szerepjátékként számontartott Elden Ring, amivel most, két évvel a megjelenése után is rengetegen játszanak. Egy hete jelent meg ugyanis az első és egyetlen sztori-kiegészítője, a Shadow of the Erdtree, ami a kritikusok szerint minden idők legjobb DLC-je lett, letaszítva a trónról a Witcher III: Blood & Wine-t.

De lássuk, hogy mi is ez az Elden Ring, és miért vannak ennyien rákattanva az elképesztő nehézségű szintű kiegészítőjére is.

Az Elden Ringben minden megvan, amit egy videójátékos kívánhat

Nehéz, de nem észveszejtően, nem való mindenkinek, de akit beszippant, és „kitanulja” a különböző taktikákat és játékmechanikákat, annak kiemelkedő élményt nyújt az Elden Ring, a soulsborne-játékok újabb ékköve. Kritika.

Nagyon leegyszerűsítve az Elden Ring egy nyílt világba helyezett Dark Souls (a soulsbourne már egyfajta műfajnak számít a videójátékok között, vagyis a rendkívüli nehézségéről ismert szerepjátékokat sorolják ebbe a kategóriába), ami egy, a Dark Souls-játékokhoz hasonló, de nem lineáris, hanem egy szabadon bejárható játéktérbe helyezi a játékost azzal az ígérettel, hogy

felfedezheti a Lands Between minden egyes zegzugát, ehhez azonban a világ minden egyes lovecraft-i szörnyét le kell győznie.

Mijazaki Hidetaka játékának sztorijába ráadásul a Trónok harca írója, George R. R. Martin is besegített (ahelyett, hogy a soron következő regényt, a Winds of Wintert írta volna), így a kihívásokkal teli játékmenet és a nehezen legyőzhető főellenségek mellé egy jól megírt királydrámát is kapunk (amennyiben képesek vagyunk eljutni a játék végéig).

Az Elden Ring nem csak a keményvonalas Dark Souls-veteránoknak készült, hanem jóval hozzáférhetőbb az átlagos játékosok számára is, mivel a nyílt világban nincs kötöttség, hogy merre indulunk felfedezni, így ha egy combosabb ellenféllel találkozunk a játék elején (például a Tree Sentinel, aki már ott vár rögtön a pálya kezdetén), akkor nyugodtan kikerülhetjük, később pedig a gyengébb ellenfelek legyőzésével begyűjtött rúnák segítségével felfejlesztett karakterünkkel már könnyebben legyőzhetjük, mintha az egyes szintű karakterünkkel ugrottunk volna neki.

A Dark Soulsokhoz hasonlóan az Elden Ringben is hagyományos kardos-páncélos lovagokként vághatunk bele a kalandba, de

lehet a karakterünk katanával harcoló szamuráj, nehézfegyverzetű harcos, de akár mágiahasználó is, vagy mindezek egyvelege.

Ugyanakkor a karakterünket úgy fejleszthetjük, ahogy csak a kedvünk tartja, a világban pedig rengeteg fegyvert és felszerelést találunk, amelyekkel könnyebben gyűrhetjük le az egyre nagyobb kihívást jelentő ellenfeleket.

Többféle buildet is kipróbálhatunk, amíg ki nem kísérletezzük a számunkra legmegfelelőbbet, így ha a közelharcban nem tudjuk legyűrni a szörnyeket, akkor „felépíthetünk” egy távolsági karaktert, aki például varázslatok segítségével gyűri le a játék kötelező és opcionális főellenségeit. Emellett pedig a játék befejezése után is találhatunk benne új kihívásokat, hiszen a New Game+ nyújtotta lehetőségek tárháza is elképesztően bőséges, ugyanakkor,

ha már elég jók vagyunk a játékban, akkor végigvihetjük újra egy adott játékstílusban, vagy épp olyan nehezítő kihívásokkal, ahogy azt a legjobb soulsborne-játékosok: például úgy, hogy a játék során egyszer sem lépünk szintet.

Az Elden Ring-veteránok már mindenféleképp végigvitték a játékot, és gyűrték le benne az összes főellenséget: van aki gitárt alakított kontrollerré, más pedig mozgással irányítható játékokhoz készült, úgynevezett táncpadon győzte le a játék összes főellenségét, sokan pedig egymásra licitáltak a speedrunozásban, vagyis abban, hogy a lehető legrövidebb idő alatt, rövidítéseket és a játék „hibáit” kihasználva az Elden Ring végére érjenek.

Az Elden Ring népszerűsége a mai napig töretlen, a megjelenése után két évvel pedig újabb reneszánsza következett, mivel június 21-én jelent meg az első és egyetlen kiegészítője, a Shadow of the Erdtree, ami

új sztoriszálat, rengeteg új ellenséget, fegyvert, felszerelést és az alapjáték egyik fő helyszínéül szolgáló Limgrave nagyságú pályát, valamint egy új, az alapjátékot kiegészítő történetet kínál.

Igen ám, de a megjelenés előtt nem sokkal derült ki, hogy nem elég megvenni a kiegészítőt ahhoz, hogy játszani tudjunk vele: Myazakiék ugyanis attól tették függővé a DLC-be való eljutást, hogy előtte le kell győzni két elég nehéz, egyébként opcionális bosst: Starscourge Radahnés Moghot, a Vér Urát. Ez utóbbit a kiegészítő megjelenése előtti hetekben még a játékosok alig több mint 30 százaléka győzte le. Az a helyzet állt így elő, hogy

sokan hiába rendelték elő az Elden Ring kiegészítőjét, a megjelenés napján nem tudtak volna játszani vele, ugyanis Mogh arénájában volt Miquella bábja, amin keresztül megnyílt az út a kiegészítő világába, a Shadow of the Erdtree-be.

Mogh azonban egy kifejezetten nehéz boss, akit nem lehet csak úgy egyszerűen legyűrni: kitartás, jó build és ügyesség kell hozzá, hogy ne kapjon el a háríthatatlan támadásaival. Az Elden Ring-veteránok, akik már keresztül-kasul, mindenféle kihívásban végigjátszották már a játékot az átlag-játékosok segítségére siettek, többek között a svéd MissMikka, aki a kiegészítő megjelenése előtti Twitch-streamjeiben „megidézhetővé” vált bárki számára, és így, a játék multiplayer szegmensét kihasználva, vele együtt lehetett legyőzni a Vér Urát.

Akik ezt már korábban megtették, azoknak nem volt más dolguk, mint türelmetlenül várakozni az arénában, hiszen június 21-ig, a megjelenés napjáig nem nyílt meg a kapu a kiegészítőhöz, ám ez a péntek reggel rengeteg gamer számára volt újabb ünnepnap, hiszen

végre-valahára belevethették magukat a rég várt kiegészítőbe, amiről hamar kiderült, hogy igencsak sok kihívást tartogat még az Elden Ring-veteránoknak is.

Hiába vágtak neki ugyanis a magas szintre felfejlesztett karaktereikkel az új kalandnak, ugyanis a Shadow of the Erdtree alap-ellenfelei is annyira erősek, hogy sokszor one-shotolják a játékost (egy ütéssel megölik), emiatt

a játékosok elkezdték lepontozni a Steam-áruház felületén a produktumot, amit a kritikusok korábban minden idők legjobb játékkiegészítőjének kiáltottak ki.

Ez a hozzáállás a játékosok részéről akkora port kavart, hogy a játék kiadója, a Bandai Namco is megszólalt, és azt ajánlotta, hogy használják a kiegészítő újdonságának számító Scadutree Fragmenteket, amikkel fejleszteni lehet a sebzést, illetve mérsékelni az elszenvedett sebződés mértékét. De továbbra is érvényes az alapjáték kapcsán legendává vált szállóige, a „git gud”, vagyis a: légy jobb!

A kiegészítő ugyanakkor minden nehézsége ellenére rendkívül népszerű, volt amikor egyszerre 800 ezren játszottak vele Steamen, a kiadó pedig épp csütörtökön jelentette be, hogy

5 millió példányt adtak el belőle három nappal a megjelenését követően, ami rendkívül szép teljesítmény egy nem teljes értékű, kihívásos játékmenetet tartogató DLC-től.

Az alapjátékból egyébként 13,4 millió darabot adtak el 2022 márciusáig, vagyis a megjelenését követő egy hónapban, míg idén júniusra elérte a 25 millió eladott példányszámot, olyan játékok eladásait utasítva maga mögé, mint a még csak Playstationokre elérhető God of War: Ragnarök (15 millió eladott példány) vagy az előtte egy héttel megjelent, azóta PC-portot is kapó Horizon: Forbidden West (8,4 millió eladott darab).

A veterán Elden Ring-játékosokat, valamint azokat, akik szeretik a soulslike-műfajt, nem kell félteni, ugyanis sokan már a DLC végére értek, legyőzve annak minden új főellenségét, megszerezve az új fegyvereket és páncélokat, és máris challenge run-okat tolnak, vagyis úgy teszik próbára magukat, hogy

a lehető legnehezebb formában kerekedjenek felül az amúgy is kihívást jelentő főellenségeken.

Ilyen például az Elden Ring- és Baldurs Gate 3-veterán Luality, aki a kiegészítő egyik kulccszereplőjét, Messmert egy, a mozgással irányítható játékokhoz használt dancepad segítségével győzte le úgy, hogy időközben még a kis nyusziját is volt ideje megbabusgatni, amit az alábbi videón lehet megnézni:

De ott van az 1,56 millió Youtube-feliratkozóval rendelkező Iron Pineapple, aki egyik videójában „meztelen” karakterrel vágott neki a DLC-nek, vagyis egy szimpla, kezdő karakterrel, akinek semmiféle felszerelést nem adott, és az volt az elképzelése, hogy

csak a DLC-ben kapott tárgyakkal vértezi fel a karakterét, és azzal győzi le majd az első nagyobb bosst, a Divine Beast Dancing Liont, amely egy villámokat szóró, kínai sárkányjelmezhez hasonlít, amely alatt több ember bújik meg.

A lényeg tehát, hogy azok a játékosok, akik továbbra is kellő időt és energiát fektetnek a játékba, azoknak hosszútávon ez sem jelent kihívást, míg a casual (időszakos) játékosok ott izzadnak az alapjáték valamelyik régiójában, valamelyik opcionális semi-bossal (ahogy e sorok írója is).

Az Elden Ring és annak – már bárki számára beszerezhető – kiegészítője továbbra is egy kiemelkedő videójáték, ami nem csak a kitartást, hanem a felfedezést is jutalmazza, ugyanis

hatalmas pályáin rengeteg rejtett zeg-zug van, amiket egytől egyig érdemes bejárni, hiszen itt tehetünk szert a bossok legyőzéséhez szükséges fegyverekre és páncélokra, varázslatokra.

Emellett a kisebb ellenségek legyőzéséből nyert rúnákkal menet közben fejleszthetjük a karakterünket, amelyet így megerősítve talán egy idő után már Mogh legyőzése sem okoz majd különösebb kihívást, ez azonban tényleg az elszánt játékosok kiváltsága, akik hajlandóak időt áldozni a játékra és a benne található tartalmak felfedezésére és hasznosítására. Az Elden Ring másik hatalmas fegyvertényét pedig eddig nem is említettem, méghozzá azt, hogy ebben

nincsenek mikrotranzakciók, nincsenek pénzért megvásárolható könnyítések, erősebb fegyverek: az alapjáték megvásárlásával annak minden tartalmához hozzájuthatunk, csak ügyesek és kitartóak kell legyünk, hogy megtaláljuk ezeket.

Ez tényleg lassan kuriózumnak számít a játékokat egyre jobban elárasztó, rejtett és kevésbé rejtett mikrotranzakciók világában.

Az Elden Ring ugyanakkor nem való mindenkinek. A nehézsége miatt hamar fel lehet adni, mivel rendkívül frusztráló tud lenni az, hogy a játékban található „könnyítésekkel”, vagyis

megidézhető lényekkel, megerősített fegyverekkel, képességeket megerősítő talizmánokkal felvértezve századjára sem tudunk legyőzni egy combosabb ellenfelet.

Ilyenkor odébb kell állni, és más helyszínt, más ellenséget keresni, amelyeket legyűrve még erősebbek lehetünk, de az sem szégyen, ha youtube-on nézünk guide-videókat, amikben a veterán játékosok mutatják meg, hogy miként lehet egy-egy combosabb ellenfelet legyűrni.

Erre maga a játék készítője, Mijazaki Hidetaka is „áldását adta”, sőt bevallotta, hogy ő maga is egy gyenge skillekkel rendelkező játékos, aki a saját játékában sem tudja legyőzni segítség nélkül az ellenfeleket. Úgy látszik, hogy

ő kihívásokat szeret adni a játékosoknak (nem teljesíteni azokat), ez pedig az Elden Ring kiegészítőjével maradéktalanul teljesítette is.

Aki tehát szeret „szenvedni” az most a Shadow of the Erdtree világán is végigküzdheti magát. Nem lesz egyszerű, viszont hatalmas elégtételt adhat mindazoknak, akiknek ezt is sikerül végigvinniük. Kihívás szempontjából felér akár tíz Assassin's Creeddel.